Tag Archives: Túrázás

Megint túráztunk Kiarával

Mivel nagyon szép idő van odakint egész hétvégén, és már mindent elültettem az udvarba és az erkélyre, amit csak lehetett ebben az időszakban, így ma délelőtt csavarogni indultunk a kutyulóval.

Fél tizenegy körül indultunk az ötös busszal a Városmajorig, aztán a huszonkettessel mentünk tovább a Szépjuhászné megállóig. Itt leszálltunk, megkerestük az ösvényt, aztán  11 óra után kevéssel szabadjára engedtem a vadállatot.

Budai hegyek

Lassan haladtunk, mert mindent meg kellett szagolni, egyszer még valami mohába is feltétlenül bele kellett dörgölőznie. Felsétáltunk a János-hegyre (bár a kilátót most kihagytuk, mert rengetegen voltak odafent), aztán továbbgyalogoltunk (és a remek térképolvasási technikámnak köszönhetően némileg el is tévedtünk a Virágvölgy kisvasút megállóig) a Normafa irányába.

Mivel itt már nagyon lógott a kutya nyelve (pedig itattam is rendszeresen), így a huszonegyes busszal lejöttünk a Széll Kálmán térig, majd onnan az ötössel hazaindultunk.

Az eredeti terv az volt, hogy lecsorgunk egészen a Széchényi-hegyig, és fogaskerekűvel ereszkedünk vissza a civilizációba; de a Virágvölgyes kitérő miatt nem akartam tovább mozgatni Kiarát.

Mindvégig nagyon jó kedve volt, több kutyussal / családdal is találkoztunk, mindenki nagyon kedvesen és előzékenyen bánt a másikkal. Abszolút vidám hangulatú, vadvirágillatú séta volt ez.

IMG_1160 IMG_1166 IMG_1164

A János-hegyig teljesen egyértelműen ki volt táblázva az ösvény: egy sárga jelzésű útvonalon haladtunk. A kilátó környékén, ahol először egy térképet olvastam (félre) (itt áll ön) (meg az anyád), ott már viszont hiába volt a térképen a sárga jelzésű út, a valóságban már nem találtam jelzéseket a fákon, és már nem tettek ki  valahány kilométerenként egy-egy eligazító táblát. (Vagy kitettek, de én jöttem más vonalon, és ezért nem láttam.) Amikor másodjára is kikötöttünk a Normafánál, akkor már egy fehér jelzésű ösvényen jártunk. Nem baj. Legközelebb újra megpróbáljuk, hátha akkor egyértelműbb lesz, és akkor lejutunk a fogaskerekűig. Fél három után értünk haza, nagyjából 8-9 km-t tettünk meg (a szokásos reggeli Városliget után), így a kutya eléggé kidöglött.

Azóta is mélyen alszik, bár egy órája felkelt enni, de az maximum tíz perc ébrenlétet igényelt. Szerintem ma már nem lesz vele gond. : – )

(Csak elég hangosan horkol.) (De ez nem gond, mert szeretem hallgatni.)

 

 

 

Túráztunk a Széchenyi-hegyen

Reggel úgy döntöttem, ha jó idő lesz, akkor felkerekedünk Kiarával, hogy a reggeli sétánkat nem a megszokott helyen tegyük meg. Az 5-ös busszal elmentünk a Városmajorig, onnan a Fogaskerekűvel (illetve hivatalos nevén: 60-as villamossal) felzötyögtünk egészen a Széchenyi-hegyig.

Valamiért nagyon szeretem a Fogaskerekűt, pedig csak háromszor utaztam rajta életemben. Szimpatikus a hangos, nyikorgós, kissé nehézkes mozgása; az ajtó záródását jelző furcsa csengőhang; a táj, ami mellett elsuhanunk. Igazából, ha lenne egy saját szerelvényem, én akár laknék is benne: simán át lehetne alakítani egy komfortos, élhető kis lakássá.

Kiara a Fogaskerekűn

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe :) Szimat felügyelő Ösvény

Ahogy felértünk, elengedtem a jószágot, aki teljesen bezsongott az új illatoktól, így óvatos őrültként rohangált fel és alá. Az idő gyönyörű, napsütéses volt, a felhők teljesen eltűntek az égről – pedig még esőkabátot is tettem, mert záport ígértek mára.

Az erdőben

Alig találkoztunk emberekkel az ösvényen, ahogy lefelé haladtunk az erdőben. Kiara tudományosan megszagolt minden fontos fát és követ, és precízen belehentergett egy helyen az avarba is.

Mivel nem tudtam, hogy merrefelé megyünk, és nem kanyarodtunk vissza az egyik ösvényen, így a civilizációban lyukadtunk ki, de ezt nem bántuk, mert eléggé elfáradtunk így is. Az eredeti tervem az volt, hogy átvágunk a Farkasréti temetőn, aztán a Denevér úton és a Mártonhegyi úton visszacsatangolunk a Fogaskerekűhöz, de Kiara már nem kívánta ezt a plusz távot, így az 59-es villamossal (ami igazi, sárga villamos) lecsorogtunk a Széll Kálmán térig, ahol átszálltunk a buszunkra, és hazajöttünk.

Pano

A túra BKV-s része kétszer 45 perc volt, a hegyen nagyjából két órát sétáltunk. (Kiara a hazaérkezés óta alszik, kétszer voltak hangosan horkolós percei.) (:

Gyakrabban kellene felzötyögni a hegyre, mert annyi ösvényt nem ismerünk még, és olyan szép, zöld, nyugodt ott minden, hogy teljesen átszellemülünk tőle. Szerencsére szemét nagyon-nagyon kevés volt eldobálva, mindössze 2-3 csokis papírt és csipszes zacskót szedtem össze útközben; a túrázók egész ügyesen összeszedik maguk után a hulladékot. Csak maradjon ez így. (:

Screen Shot 2015-09-19 at 14.21.03

Azóta itthon amúgy feltettem főni egy kondér zöldséglevest, és a múltkor lecsiszolt karosszéket is portalanítottam, és újramázoltam a két hete megvett lazúrfestékkel. (Ha készen leszek teljesen a felújítással, egy külön posztot szentelek majd neki, mert tanulságos sztori.)

Most én is szusszanok egyet, megvárom, míg ehető lesz a leves, és hallgatom Kiara hortyogását. Szombati zen. (: