Tag Archives: Telefonok

Mobiltelefonjaim

A ma reggeli múltidézésemet folytatva úgy döntöttem, hogy készítek egy listát, milyen telefonjaim voltak eddig a cirka 15 év alatt. Igazából nem volt sok, mindre emlékszem, sőt egytől-egyig mindet szerettem is.

Egy Panasonic GD50 volt az első telefonom, tizennégy éves koromban kaptam. Akkor már az osztálytársaim felének volt mobilja, Alcatel meg egyéb szörnyek. (: Elpusztíthatatlan kis készülék volt, a végén odaadtuk a nagyinak, amikor én kaptam egy kisebbet / okosabbat, talán még ma is működik.

A második telefonom a tesóm első, megunt telefonja: egy Nokia 5110-es. Fekete-fehér bocimintás előlapja volt, és ezen már lehetett játszani. Imádtam, de már nem tudom, mi lett vele.

Ezután jött nagy a váltás, mert rádöbbentem, hogy hozzám inkább a kinyithatós telefonok illenek, ezért az egyik győri GSM boltban vettem egy LG-t. (Talán becseréltem a Nokiát, nem emlékszem.) Még ez is monokróm kijelzős volt, viszont több beépített hátteret / témát állíthattam be rajta, illetve meg lehetett változtatni a kijelző háttérvilágításának színét. Ekkoriban (2000-2001) dúlt a kinek-milyen-polifónikus-csengőhangja-van láz. (: Nagyon szerettem ezt a telefont is, hogy ezüst színű, hogy kinyithatós, hogy lila / kék a háttérvilágításom, nem pedig a szokványos zöld. Egy vitorlás volt beállítva háttérképnek, és amikor ki-bekapcsoltam, akkor egy animációval elúszott a képernyőn. 

2003 körül volt a második minőségi ugrás a telefonhasználatomban, mert megkaptam az első színes kijelzős (sőt, dupla kijelzős), szintén nyithatós Motorola V220-t. Ekkor kezdtem el “fotózni”, mármint pixelháborút megörökíteni icipici képernyőn, (kb. 640×480-as lehetett). Ezen a telefonon már volt néhány színes játék, WAP, és a külső, még monokróm kijelzőn láttam, hogy éppen ki keres, így már beállíthattam úgy a telót, hogy kinyitáskor automatikusan felvegyem. Nagyon sokáig vigyáztam rá, mert abszolút hülye- és Anitabiztos ketyere volt, ráadásul gyönyörű: fekete dizájn kívül-belül.

Az utódja szintén Motorola lett (MS 600 RAZR Z), ezt nagyjából négy év múlva vettem. Ez már szétcsúsztathatós volt, még mindig fekete, még mindig strapabíró. Erre már zenéket is lehetett tölteni, ha jól rémlik, akkor 256 MB memóriája volt, amire már néhány dal simán ráfért.

Uhh, mire megtaláltam ezt a képet: (végig kellett néznem a Motorola teljes listáját, mert elfelejtettem a telefon nevét, és csak arra emlékeztem, hogy csúsztathatós fajta…) Ezt a telefont egyébként 2010 januárjában tettem le, mert akkor adta meg magát a töltője. (Valószínűleg az akksi a mai napig bírta volna.) Anya használta még egy darabig, aztán vett magának egy egyszerűbbet, (pedig ez sem volt egy bonyolult jószág). 

2010 óta pedig érintőképernyőre váltottam, és nem bántam meg. =)

Amit sajnálok, hogy kimaradt az életemből: Nokia N-Gage, és valamilyen, az oldaláról szétcsúsztatható Motorola, aminek már nem tudom a nevét, de nincs az az Isten, hogy megkeressem a listán… Oké, talán egyszer kipróbálnék egy rohadt sok gombos Blackberry-t is.