Tag Archives: Sf

C. L. Moore – Út az időbe

Lassan haladt, hosszú, puha, súlyos léptekkel, kincsesháza csarnokán át. Számtalan világ értékeiből válogatta gyűjteményét, távoli terekből és időkből zsákmányolta a kincseket, melyek megtöltötték palotáját. Öltözéke, melynek kelméje dúsan redőzve simult nagy, erős tagjaira, önmagában is felbecsülhetetlen érték volt, mint e falak között minden; pókháló vékonyságú anyagán kidomborodó minták, melyek már elveszítették jelentésüket ily messze a világtól, ahol megalkották őket, de szépségük egyetemessége megmaradt. És ő maga szebb volt, mint bármi az egész hatalmas gyűjteményben. Tudta is ezt, meleg, jóleső elégedettséggel elméje legmélyén.
Gyönyörűen mozgott, harmonikus erő áradt tagjaiban, ahogy járt, hatalmas teste méltóságteljes volt és kecses. A finom köntös szétnyílt nagyszerű alakján. Érzékeny tenyerét gyönyörrel végighúzta oldalán, élvezte a fátyolnál is vékonyabb kelme különös, domborszövésű finomságát. Félig hunyt szemének büszke pillantása sokszínűen villant elő szempillája alól. Szeme sosem volt kétszer egymás után ugyanolyan színű, ám mindegyik szín szépséges volt. Continue Reading →