Tag Archives: Restaurálás

Egy kidobott karosszék új élete

Kapcsolatunk Tónival, a karosszékkel úgy kezdődött, hogy egyszerűen felvittem magamhoz este, mivel egy augusztus végi napon kidobták otthonról a szomszéd utca szélén.

Sajnos aznap szakadt az eső, így napközben alaposan megázott és megszívta magát a fa és az ülőke része is. Megvártam, míg leszáll az éj, aztán kutyasétáltatásnak álcázva lementem érte, majd hazacipeltem. Kiara persze megpróbálta szabotálni a titkos “buga és uzsgyi” akciót, de én jobban akartam érvényesíteni az akaratomat, mint ő, szóval Tóni tíz percen belül már az erkélyen csöpögött tovább.

Szerencsére újabb hőséghullám jött, így egy hét alatt teljesen kiszáradt. Meg kellett állapítani, hogy több helyen eltört a karfa, recseg és ropog, ragasztani kell, és az ülőke rész is ismeri a boldog békeidők fogalmát.

Tóni01 Tóni02 Tóni03

Elmentem a barkácsboltba, bevásároltam fagittből, ecsetekből, dark oak / sötét tölgy színű lazúrból, dísz szegecsekből. Anyutól korábban elhoztam a nála, kárpitozásból megmaradt szürkés-zöldes kárpitmaradékot, és egy adag ülőkeszivacsot, így ezek után nem kellett rohangálni. Körülbelül 3000 forintot költöttem a teljes felújító készletre, de ebből a lazúr volt a legdrágább, mert (fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból) nagy doboz festéket vettem, amikor a kicsi is bőven elég lett volna. (Utólag könnyű okosnak lennem, háhá.) Nem baj, megérte. (Ezután mindent átfesthetek itthon. Kétszer. Mert van hozzá anyag.)

Először szépen portalanítottam Tónit, aztán a repedéseket eltüntettem a “folyékony fa” elnevezésű gemával. Egyébként ebből egy sokkal sötétebb árnyalatot kellett volna vásárolnom, mert ilyen vöröses-barnásra esett a választásom, de ez eléggé elüt a szék sötétbarna (majdnem fekete) árnyalatától. Sebaj. Van egy csomó festékem, megoldottam a gondot.

A “folyékony fa” száradása elvileg 30-60 perc, de én hagytam száradni egy egész napig. Utána fél napot ültem a székben, izegtem-mozogtam benne, hogy visszatérnek-e a repedések, de tényleg egész jól összetartja még a mélyre nyúló sebeket is.

Csiszolás után következett egy újabb portalanítás, majd az első réteg festés. Egy nappal később a második réteg. Itt-ott átüt egy vöröses javításfolt, illetve a karfán a kopásokat sem fedte le száz százalékkal a lazúr, de ezen kívül ugyanazt az árnyalatot sikerült megvennem, mint ami eredetileg is volt. És ahol szép volt az eredeti festék is, és a friss is, ott klasszul látszik a fa erezete.

Gemázás után Első réteg után Második réteg után

A teljes száradást követően jött a fekete leves: fel kellett szedegetni a régi, rozsdás szegecseket. Több helyen megsértettem a friss festést, és kétszer úgy magamba állítottam a csavarhúzót, ahogy azt illik a kétbalkezesek klánjában. Nem baj, Tóni biztos vérszomjas volt előző életében is, de ez engem nem tud/tudott eltántorítani egy percre sem.

A régi ülőkeszövet felszedése, és a a körülbelül 80 éves, koszos, rétesliszt állagúra porladt szivacs eltávolítása szintén megért egy misét; viszont a rugós felületet menthetőnek tartottam, így azt nem berheltem szét. A felszín áttakarítása után odaméreteztem az új szivacsot, és az új kárpitot, majd elkezdtem visszaszegelgetni a helyére.

Tegnap és ma egy-egy órát kopácsoltam a kis kalapáccsal, mire végeztem. Összességében a teljes felújítás nagyjából 6-8 munkaóra lehetett a száradási idők nélkül; és azt kell mondanom, hogy abszolút megérte.

Lett egy gyönyörű, régi karosszékem, amiben írni fogok, és hátradőlve kávézni; amíg újra el nem fárad az egyik – legmélyebb – megragasztott repedése. (Utána vagy egy asztalossal csináltatom meg, vagy díszpárna / ruha tárolására fogom használni legrosszabb esetben.) (De nem dobom ki.) (Mert olyat nem csinálunk.)

Új huzat01 Új huzat 02 Girge-gurba szegecselés

Nem értem, hogyan lehetett egy ilyen szép holmit kidobni. A javítás nem tartott sokáig, és nem került sokba. Fel nem fogom, hogy valaki inkább egyszerűen kitette a lakásból; bár az is igaz, hogy így én jártam jól, mert kis ráfordítással most 5-10 évet hosszabbítottam Tóni életén. Nem lett annyira szép, mint volt, vagy lehetett volna egy profi kezei között, de azért jó ránézni már így is.

Még lejavítottam az okozott sérüléseket, szóval holnap már tudok készíteni egy egész alakos képet is a ráncfelvarrott öregúrról. (: (Addig megint bekábulok a festékszagtól, sziasztok.)

Szerk., 2015. 09.26.:

TónikaAz ülőkeszivacs miatt sokkal pufibb és kényelmesebb lett, mint régen volt. A szövet feszítése nem lett tökéletes, nem sikerült olyan szimmetrikusra húzni, ahogy egy mester csinálta volna, de itthonra nekem abszolút jó lesz.

Már most azon gondolkodom, hogy valahonnan bugázni kellene egy tonette széket is (a legegyszerűbbet: nem szivacsbetéteset, karfa nélkül), mert maradt még annyi festékem, hogy bőséggel újrafesthetném azt is.

(Kérlek, kedves kárpitos / asztalos / restaurátor olvasók, ne gyúljatok haragra a szívetekben a próbálkozásaim láttán; én is tudom, hogy egy istenverése vagyok.)

Tónió