Tag Archives: örökbefogadás

Milli, vagyis Bögre története

Egyszer már említettem, hogy megcsíptem egy izgalmas “feladatot”, de csak akkor adok róla hírt, ha már biztosat tudok róla írni. Végre elérkezett ez a pillanat is! (:

Az alaptörténetünk az, hogy a Cukiság.blog.hu-n találtam januárban egy posztot, amiben egy pár szeretett volna örökbe fogadni egy kutyust az Illatos úti menhelyről, a neten látták a fotóit, beleszerettek, de sajnos mire másnap a menhelyre értek, már gazdis lett Milli kisasszony. Írtak egy levelet a Cukiság szerkesztőségébe, hogy keresik az örökbefogadót, és Millit, mert szívesen lennének a kutyuli “keresztszülei”: néha meglátogatnák, vinnének neki nasit, satöbbi.

Pont akkoriban költöztünk át a Korong utcába, és ismerkedtünk a környékkel – kutyás szempontból is, és egyszer csak találkoztunk egy szimpatikus lánnyal, aki egy fehér, reszkető kiskutyát sétáltatott a futtatón. Bögre névre hallgatott a jószág, és nem igazán akart játszani a Kiarával. A gazdija elmondta, hogy az eb bizonytalansága abból ered, mert most lett örökbe fogadva az Illatos útról. Én mosolyogva gratuláltam, mert fantasztikus dolognak tartok minden ilyen hírt; bátor és nemes elkötelezettség, valamint rengeteg szeretet kell egy ilyen döntés meghozatalához. Szóval sétáltunk, beszélgettünk, Kiara játszani akart a kis jövevénnyel, Bögre viszont a gazdi lábánál maradt.

Megbeszéltük a lánnyal, hogy találkozunk még a kutyusa szocializálása céljából, majd a séta végén elköszöntünk, és mindenki ment a maga útjára. Aznap este döbbentem rá, amikor megint a Cukiságon nézelődtem, hogy MEGTALÁLTAM MILLIT! Mennyi esély volt arra, hogy pont én sétálok vele szembe az utcán?! Nagyon jó érzéssel töltött el a dolog. Írtam a Millit kereső párnak, hogy esetleg tudok segíteni, de még ne vegyék 100 %-nak, mert nem biztos, hogy Milli és Bögre ugyanaz. A termetük, a fehér bundájuk, és a kopott orrocskájuk erre enged következtetni, de ettől függetlenül nem mertem előre inni a medve (vagyis esetünkben kutyuli) bőrére.

Aztán újra beszéltem Bögre gazdijával, megadtam neki a Cukiság és a gazdik elérhetőségét, hogy írni tudjon nekik. Ahogy teltek a hetek, és találkoztunk, mindig kérdezgettük egymást, hogy írt-e valamelyikünknek egy szerkesztő, vagy esetleg az érdeklődő pár; de egyikünket sem szántak meg egy sorral sem. Lassan már letettünk a dologról, amikor tegnap jött egy e-mail a postafiókomba a leendő eb-keresztszülőktől. Elnézést kértek, amiért eddig nem írtak, de sokáig nem nézték meg azt a mailcímet, ahova írtunk, de már felvették a kapcsolatot Bögre gazdájával, és ki is tűzték a találkozó időpontját. (: Hát nem szuper? (:

Már ezért megérte a szervezkedést, levelezést, nem? A dolog igazi nyertese kétségkívül a Kis Fehér Bozont, aki egy remek gazdin kívül új barátokkal is gazdagodik. (:

Felicia első fotói

Oké, azt azért tudni kell róla, hogy nem díjnyertes fejszerkezettel született; de számomra akkor is gyönyörű szép. (:

Kiarával (nem akarom elkiabálni) eddig jól kijöttek, egy-két apróbb morgás hangzott csak el. (Kicsit félek, hogy a javát az első közös étkezésre tartogatják, de majd résen leszek, és próbálom okosan, elszeparálva etetni őket a kezdeti időkben.) Azt tudni kell az új kisasszonyról, hogy rettentően sovány (egyelőre), de majd rádolgozunk erre a problémára is.

Szívbajozás nélkül felugrott a kanapéra is, belefeküdt a Kiara ágyába, és ezt a Kutyulónk tökéletes udvariasság, vendégszeretettel tűrte. Feli jelenleg az egyik fotelben szundikál, Kiara pedig mellette, a földön. Remélem problémamentesen telik az éjszakánk.

(Klikk a képekre a nagyításért!) Üdv otthon, Felicia!Már nagyon vártunk! (:

(Kell neki egy rendes név… ez túl hosszú… Balázs egyébkénr roppant rondának tartja, mert van egy kis elölharapása (amikor az alsó fogsor, és állkapocs kicsit jobban kiáll, mint kellene), és Quasimodonak hívja szegénykét…) Csak nyugodt éjszakánk legyen… Jó éjt Mindenkinek!

Gyors döntés

Szombaton történt a NOÉS kiruccanásunk Kiarával, ami után kissé elbizonytalanodtam, majd magamra találtam. (Ennek történetét még nem mesélem el, megvárom a sztori végkifejletét.) Azt terveztem, hogy ma délután, vagyis inkább este felé felhívom a NOÉS barátainkat, és megkérdezem tőlük, mi újság Felicia- és egyébként boxerfronton odakint, a sáros pusztában… (:  Erre nem is olyan régen csörgött a telefonom, és pont Szilvi keresett, hogy aktuális-e még Felicia örökbefogadása, mert holnap viszik ivartalanítatni, és akár már lábazodhatna nálunk a szentem! (: Eredetileg néhány nap megfigyelés után kaptuk volna meg a kutyulit, de a hét elején három idősebb boxert is visszavittek (!!!) az állatotthonba, mert már nem volt rájuk igény, ahol tartották őket; és így Feliciának (mivel fiatal, és elméletileg strapabíróbb) át kéne adnia a melegedőben a helyet az egyik újnak. (Teljes helyszűkében vannak, szegény drágaságaim… ÉS MINDEN VÉLEMÉNYEM MEG VAN AZ OLYAN EMBERRŐL, AKI TÉLEN (VAGYIS AKÁRMIKOR) KITESZI A KUTYÁJÁT AZ UTCÁRA!!! Állítólag a kutya az ember legjobb barátja, de ez rohadtul nem mondható el néha az alulteljesítő kétlábúakról…

Rövid családi megbeszélés után holnap este érkezik hozzánk az új, próbaidős családtagunk, egyelőre lábadozni, szocializálódni, és melegedni. (: Három nap múlva még vár rá egy szuri, 10 nap múlva varratszedés. Addigra az is kiderül, hogy hosszú távon hogyan jön ki a kutyulónkkal, lakáskombatibilis-e, és alapvetően: mennyire tudjuk kezelni egymást. (: Reméljük a legjobbakat, hogy véglegesíthessük köreinkben.

Fotóm sajnos még nincs. DE HOLNAP MÁR LESZ. (: Addig esetleg gyűjthetnénk rövid beceneveket, mert a Felicia szerintem gyönyörű név, de túl hosszú állandóan mondogatni… Van valakinek valami jó ötlete? (: