Tag Archives: Macbook Pro

A tegnapi Hello Again Apple Event margójára

Kövezettek meg, de ez az új gép nagyon jól néz ki.

Alig várom, hogy az első szervizes tesztekből kiderüljön, hogy igazából nem is szeretnék egy ilyet, mert egy rémálom… (:

Space gray színben. Touch barral. (Hát milyen csodás volna felmatricázva, gondoljatok csak bele.)

Szerencsére túl sokba kerül pusztán irogatni és játszani, de akkor is gyönyörű szép.

macbookpro-notouchbar-1280x762

touchbar-photoshop-100690021-large

Az új gépem fantasztikus

Irigykedjetek nyugodtan. 🙂
[MacBook Pro 13″ with Retina Display / 2.4 GHz Dual Core i5 / 256GB SSD / 8GB RAM]
Nekem most jó.

Duplán is.

Ráadásul fantasztikus nyári zivatar dúl odakint.

Ez a nap egyszerűen pompás. :))

Eladom a gépemet

Hosszas rágódás után csak megszületett a döntés: megválok a MacBook Prómtól, hogy aztán egy retina kijelzőset vegyek helyette.

Feladtam egy hirdetést, a leggyorsabb szimpatikus ember viheti, aki kapja, marja alapon.

Röviden: 13 inches MacBook Pro Mid 2009 2.26 Ghz C2D processzor, 8 GB RAM, 500 GB HDD, gyári dobozában, megkímélt állapotban, három órás akksival, magyar billentyűzettel, 10.9 rendszerrel, kettő matricával (Batman, Pacific Rim) a tetején. (Ezek ragacsmentesen leszedhetők.)
A gép mellé egy fekete színű, ajándék sleeve-et adok.

Nem ütött-kopott, vigyáztam rá, nagyon szeretem, az egyetlen igazi ok, amiért az eladása mellett döntöttem, az a core2duo proci. Átlag felhasználásra (internetezni, levelezni, írni, tanulni, stb.) a mai napig tökéletes; de játszani C2D-val már necces sajnos. 🙁

Ha valaki kedvet érez megvenni a gépemet, hajrá, nagyon jó lesz, forever support jár a vashoz. 🙂

MBP2009mid

A következő gépem

Sokáig olyan elképzeléseim voltak, hogy 1. veszek egy Windowsos notebookot, és azon fogok játszani; 2. építek egy asztali gépet, amin Win és Mac egyaránt futni fog, és azon fogok játszani; aztán egy sokkal jobb ötletem, miszerint eladom a jelenlegi gépemet, és veszek egy újat.

Az biztos, hogy a következő MacBook Próm már retina kijelzős lesz. (Sajnos nagyon addiktív, hogy nem látni pixeleket. Hozzászoktam a melóban, és itthon már _tényleg_ zavar. Tudom, sznobság, lehet fújolni, de akkor is bántja a szememet.) MacBook Airt nem szeretnék, az nekem túl vékony, túl könnyű, nem elég erős. Asztali gépet pedig azért nem szeretnék, mert imádom, hogy notebookom van, mobilis, hordozható, ezt a kategóriát nekem találták ki. Kezdettől fogva 13 inches modellben gondolkodom, mert a 15 hüvelykes nekem már nagy. Megszoktam a 13″ méreteit, nem szeretnék nagyobbat, ez bevált.

Tehát MacBook Pro retina kijelzővel. Mivel ezekben SSD van, halkabb lesz és gyorsabb, viszont hátránya, hogy nem bővíthető, tehát elsőre a jót kell megvenni, ha nem szeretném a későbbiekben a fejemet fogni. Ebből kiindulva az alapmodell máris kiesett, mert abban mindössze 4 gb RAM van, valamint 126 gb SSD, ami nekem szűkös volna. Én szeretem cipelni a filmjeimet, sorozataimat, zenéimet, játékaim, képeimet, hogy az irományaimról ne is beszéljek. Kell a hely.

Screen Shot 2014-01-22 at 0.14.41

A középső konfiguráció már jónak tűnik, ez már 8 gb RAM-mal, és 258 gb SSD-vel érkezik, ami máris sokkal jobban hangzik, és akár 70-80 gb-ot adhatok az esetleg feltelepítendő Win8-nak, ahonnan a későbbiekben akár játszhatok is. Ez bruttó 470 ezer hufba fájna.

A 13″ legerőssebb, gyári modelljében szintén 8 gb RAM, továbbá 512 gb SSD van, tehát ott azért lenne hely mindenre bőséggel – 570 ezerért. (Ezekben intel i5 proci van amúgy.)

Viszont ha már 570 ezret adnék egy gépért, akkor plusz ötven papírért már kaphatok egy i7 processzorral megáldott 15 inches gépet is, ami azért elég csodálatos volna. Meg dögnagy. Dög. Nagy. Döööög. Gyönyörű dög.

Még szerencse, hogy nem valós gyökerű a problémám, és nem égetően fontos döntést hoznom ebben a percben. Az biztos, hogy elkezdtem komolyan megrágni a dolgot, mert már egy ideje érlelődik bennem a gépcsere gondolata. A fenébe.

(Ugyanitt 3,5 éves 13″  MacBook Pro kifogástalan, megkímélt állapotban, 8gb RAM-mal, core 2 duo procival, dobozzal, tokkal-vonóval, forever supporttal eladó lészen. Internetezni, levelezni, dokumentumot kezelni, prezentálni ideális. Multimédiára és játékra is bőven jó. Még három év simán van benne, amit aktívan lehet használni – és ezalatt nem az iwiwezést értem.) Egy későbbi posztban minderről bővebben.

A fenébe.

Bicskanyitogató posztunkat olvasták. (:

WWDC Apple Keynote 2012 Summer

És az új szerelmem:

MacBook Pro 15″ Retina kijelzővel. Tűéles kijelző, gyönyörű kialakítás. SSD.

Máris ősz volna?

Nem vettem észre. A naptárat is csak ma állítottam szeptemberre. Rövid visszatekintés az elmúlt napok izgalmaira:

Szombat: kutyasétáltatás, sárdagasztás Kiara módra, bevásárlás, főzés: túrógombóc, délután teázás a Siriusban. A Winterdream fantázianevű teát választottam, azt hiszem, ittam már ilyet korábban is. Nagyon ízlett. Beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Texaseve aranyat érő, egyik első mondata: “Hmm… Mit iszunk? Áhhh, itt nincs alkohol…” Halálos volt. 🙂 (A Sirius testvér-teaházában van, de itt nem tartanak.)

Vasárnap: csendes pihenő, irogatás, ablakmosás, kreatívkodás, internet, fagy a gép… csúnya gondolatok. Gondűző Mahjong-játék az iPoddal.

Hétfő: elhatározás: teljes backup, aztán újrainstallálás. A notebook 20 hónapos, és amióta Lion van rajta, egyre többet gondolkodik és makacskodik. (Valószínűleg az volt a baja, hogy Snow Leopardra húztuk rá az Oroszlánt, előtte pedig nem vakartam le a fölösleges dolgokat a vinyóról.) 160 GB HDD, 2,5 GB szabad hellyel. Kínos.

Filmeket, zenét, családi fotókat, kalendáriumot elmenteni külső tárhelyre – nagyjából 3 óra. Szelektálás, válogatás, cmd+backspace kombináció nyomogatása ész nélkül ( = törlés), ugyanennyi.

Notebook újrainstallálása: fél óra. El nem mentett alkalmazások összevadászása a netről: egy óra.

Minecraft.app letöltése: néhány másodperc. Kisebb sokk és kiheverése, mikor rádöbbenek, hogy nem csináltam friss mentéseket a világomról: folyamatban. 🙁

Közben kutyasétáltatás, bevásárlás, főzés: túrós-tejfölös tészta, kesergés az elveszett világ után. Bakker.

Ma, azaz kedd: filmek fele, zene nagy része visszapakolása. Az iTunes életrepofozása eddig 3 óra, de még kb. másfél hátra van, hogy minden úgy nézzen ki, ahogy én akarom. Csak egyszer kell megcsinálni, és onnantól tökéletes lesz megint. Még másfél óra. Kb. ennyi az ingerküszöböm is. Fotók , és kalendárium a helyükre importálva, hip-hip-hurrá.

VLC, Aperture, iLife, iWork, MuCommander, Vuze, Minecraft (hüpp) élesítve. Firefox, Chrome nincs, egyelőre csak Safari van – meglátjuk, meddig bírom vele, testreszabtam, eddig remekel. Helyfoglaló programok kidobálva.

Jelen állás szerint romba döntöttem a Házi Könyvtár Adatbázisomat is, mert a program megvan, de nem fut. Nem tudom pontosan, mi lehet a baja, szerintem hiányzik valami, ami megnyit egy fájlt, ami működteti az egészet… Ha belegondolok, hogy mennyi könyvet rendszereztem az utóbbi egy évben… Nem, egyelőre nem gondolok bele. Nagy levegő. Két agyvérzés között tovább kreatívkodtam a konyhában, ennek eredménye majd egy másik poszt lesz a napokban. Bevásároltam, főztem – ma mézes-mustáros csirke volt az ebéd.

Kíváncsi vagyok, hogy mit felejtettem még el első körben, mit radíroztam még ki a gépről, amire ritkán van / lenne csak szükségem, de akkor nagyon. Kattog az agyam, beveszek valamit rá. Momentán villámgyors az élet a notebookkal, 114,9 szabad gigával bírok, teljesen üres a desktopom, nincsenek ide-oda mentett vackok, rossz helyre kicsomagolt filmek, most csak hátborzongató rend van. Természetesen az iTunest leszámítva. Azt holnap befejezem.

Tök jó érzés. Kíváncsi vagyok, meddig marad így. 🙂 Ha meg tudom dönteni a 20 hónapot, zen vagyok. 🙂

Pihenés- és ünneplésképpen megnéztük a RED című filmet. Jáááj. Szeretjük Bruce Willist. De ez már megint egy másik poszt lesz.

Mit érdemel az a bűnös…

Majd’ elfelejtettem közzétenni a legutolsó vérlázítóan pofátlan, vakmerő és démoni tettet, amit a tengerimalacom merészelt elkövetni ellenem! Ez a sunyi, alattomos és kezdem azt gondolni, hogy Bill Gates-rajongó állat megrágta a notebookom töltőjét, amikor naivan kiengedtem játszani!!!

Szerencsére túl nagy kárt nem tudott okozni a zsinórban, mert időben észrevettem és megakadályoztam a puccskísérletet. Már csak az a kérdés, mit érdemel az a bűnös, aki ilyen égbekiáltó bűntettet is képes elkövetni? Ha átrágja a zsinórt, akkor az élelmezéséből vonjak el kisebb-nagyobb pénzeket, hogy új töltőt finanszírozzak magamnak?! Ez azt jelentené, hogy SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN NEM EHETNE TÖBBÉ UBORKÁT, MERT AZ A VACAK NEM KÉT FORINT!!! WÁÁÁ!

A bűnös likvidálását, mint opciót elvetettem; de bosszúból répát és uborkát szándékozom fogyasztani az állat közvetlen közelében, hogy érezze a zöldségek illatát, de ne ehessen belőlük. (sátáni kacaj)

Almánia, upc, technikblabla

Rövid áttekintést írok az itthoni Almák életéről, mert ez már egy ideje nem esett meg. Először is a legfontosabb. Pár hete nagytestvére született a matuzsálem korú iPhone-unknak, amit a Párom már nem is használt, mert szerinte túl hamar lemerül, lassú, ráadásul karcos. (Egyébként megörököltem tőle, Csutinak neveztem el, telefonálásra, sms-írásra, és fotózásra maradéktalanul megfelel – és még olyan nagyon vigyáznom sem kell rá, mert ennél karcosabb már nem igazán lehet a zsebemben. Azért én vigyázok.)

Szóval a minap bekopogott hozzánk a nagytesó: az iPhone 4. Keskenyebb, komolyabb, szebb. Technikai adatokkal nem untatok senkit, részben azért mert: 1. úgysem érdekel senkit, 2. akit mégis, nézzen utána egy Apple-fanblog, vagy kereskedés oldalán, 3. én csak sms-írásra, fotózásra, és videókészítésre használom. (: (Hiába no, lányból vagyok, nem nagyon izgatnak a háttéradatok. Jó legyen, és kész.) Ez pedig jó, és kész. (: Eredendően a Kedvesemé, csak míg nem vett rá tokot, itthon hagyta, hogy meg ne sérüljön. Aztán megvette rá a tokot, és a védőfólia sötétté, vibrálóvá és ÉLVEZHETETLENNÉ tette a kijelzőt; ezért nem hordja magával. LOL. (: (Oké, ma már elvitte. Végre! Ojjé-ojjé!) (:

Egyébként a kütyüvel nagyon könnyen lehet videót vágni, itthon már vadul elkezdtem az anyaggyűjtést a Kiara kontra Rafi mozifilmhez, amit hamarosan be is szeretnék mutatni. (:

A géppel túl vagyunk az első “házassági” évfordulón: a Pro még mindig tökéletesen szuperál, persze néha neki is vannak makacsabb periódusai, de ilyenkor rá kell jönnöm: frissítenem kell egy-két szoftvert, esetleg néha újra kéne indítanom a masinát, és máris újra a régi, ideális kerékvágásban halad minden.

Jelenleg a legnagyobb problémám, hogy nem látja a háttértárat, noha már reseteltem minden elképzelhető progit rajta, a Home Storage Managertől kezdve, a Time Mashine-on keresztül – mindent. Almácska valamiért mégsem kíváncsi a Pocokra. (Au, ez egy kezd egy béna szappanoperára hasonlítani, így leírva…) (: Jó, az is lehet, hogy a Pocok megtelt, és rendet kéne tenni a rakományában. Minden lehet. (Edit: váratlanul megoldódott a dolog, pedig nem csináltam még semmit. Gyanús.)

Azt hiszem, még nem is meséltem, amikor két hete bekötötték nálunk a netet, egy nagyon kellemes meglepetés ért. UPC-re váltottunk a borzasztó T-Home után – akárki akármit mondhat, az T-ökfőzelék volt, nem internetszolgáltatás. Szóval UPC, hűségnyilatkozat, wi-fi opció, blablabla. Egy vidám (!!!), hosszú hajú, ötvenes bácsi (?)/ férfi (!) jött, kb. 10 percet töltött a lakásban. Megkereste a kábelt, rácsatlakozott a routerrel, az elosztóval; közben jókedvűen kutyát dögönyözött fél kézzel (mert a Kiarának mindenhol ott kell lennie, és őt mindenkinek muszáj szeretnie), megkínáltam egy kávéval. Netsebességet mértünk (mindenki precízen a saját gépével, engem nem lehet lerázni, legalább a minimumot teljesítsék, mert harapok – nem lesz többé aranyos és kedves fogyasztójuk a netszolgáltatóknak az én személyem, mert ha kell vérben forgó szemmel fogom követelni, amiért fizetek. Nehogymááá…) Netsebesség? Várakozáson felüli. Vigyor. (: 5 perc papírmunka, kávé elfogyasztása, kutya további dögönyözése, tök normális diskurálás a Win-Mac-Linux szerelmi háromszögről, és az okostelefonokról. Kb. a küszöbátlépéstől számított 9,5 percben aláírom az ítéletet, ajtót nyitok, köszönök, és az ember távozik. Oké, kint az elosztó-szekrényben még babrált valamit két percig, de az már a lakáson kívül volt, tehát nem érintett közvetlenül a dolog. De az a szép a dologban, hogy ma Magyarországon mégiscsak történnek csodák:

1. szolgáltatást egy bizonyos időpontra rendelek, és PONTOSAN érkezik a megrendelt áru (net), nem kell feleslegesen várni rá.

2. a szakember gyorsan, precízen, és jókedvűen dolgozik, nem úgy, mintha a fogát húznák (ez tök nagy pirospont a cégnek!) Sokkal jobb úgy beengedni valakit a lakásba, hogy látszik rajta: nem szerencsétlenkedni, hanem munkálkodni fog.

3. ráadásul a kutyával is tökéletesen kompatibilis volt, ami külön dicséret.

Az ügyfélszolgálatukon még nem jártam, de ha ilyen/hasonló habitusú emberkéket sikerült összegyűjteniük, akkor megemelem a kalapomat. Elismerem, hogy emberekkel dolgozni nehéz, mert mindenkinek lehet halmozottan szar napja; és az ügyfélszolgálatos az esetek nagy részében meg is szívja ezt; de ennek ellenére (vagy éppen ezért?) nem kellene lekezelően, megkeseredve, világfájdalommal az arcukon dolgozni (T-ökfőzelék).

Eddig elégedett vagyok. (: Ha így csinálják tovább, nem fogják elrontani a szám ízét, mint a Tések. Utálom a tökfőzeléket.

Emlékeztetőül: A következő, spec. bejegyzésben az iPhone-os játékokról szándékozom írni. (:

Think… Apple

Mivel mostanában nem írtam a témában, ezért gyorsan pótolom a dolgot.

Párocskám meglepett minket egy AverMedia – AVerTV Plug & Watch tévétunerrel, hogy a gépről is tudjunk tévét nézni. Aha. Összesen kb. 15 percet próbálkoztunk vele, mert valami folyamatosan leárnyékolja a lakást, így a csatornákat fogni szinte képtelenség. Illetőleg úgy lehet, hogy én szerencsétlenkedek a kis antennával, Édesem meg notebookkal az ölében ül és nézi a Forma-1-et. (:

“- Most jó! Most ne mozogj, szuper a kép.” – Mindezt a 44. körnél, mikor is még hátra volt 11 kör, plusz a ceremónia. 😀

Continue Reading →