Tag Archives: Kutya

113 napos a kisfiam <3

Csak ismételni tudom magamat, hogy mennyire nyugodt, kedves baba alapvetően. Lassan kezdi felfedezni saját magát, a két kezét már megismeri, a hátáról már a hasára fordul (vagyis már nem marad ott, ahova leteszem), tökéletesen látszik, hogy igazi örökmozgó lesz és nem fog a kis seggén üldögélni, amint ura lesz a testének.

Tegnapelőtt kikapta a szendvicset a kezemből, két marokra fogta és begyömöszölte a sarkát a szájába. Már ráharapott a fogatlan kis ínyével, mire ki tudtam imádkozni belőle. (:

Illetve tegnap hangosan cuppogott a saját öklén, mert az nagyon finom; Kiara odament megnézni, hogy mit is eszik tulajdonképpen és ha úgy alakul, kaphat-e belőle egy falatkát. A gyerek elkezdett gagyogni a mancsával a szájában, Kiara közelebb hajolt, hogy megszagolja, ekkor a bébi lecsapott: elkapta a kutya fejét, és beleharapott a kutya pofájába. Kiara felsóhajtott és hagyta, hogy mammogjon a szakállán/szőrén, míg a fiatalember jóízűen összenyálazta a jószágot.

Semmi és senki nincs biztonságban! Ennél szebb nyaram sosem lesz talán.

Elköltöztünk

Az utóbbi két hét elég kaotikusra sikeredett, gyakorlatilag mindenre sor került, ami az augusztusból kimaradt és némi munka, megerőltetés, betegség és stressz jellegű lehet.

Nagyon beteg volt a kutya, szegénynek sikerült benyalnia valamit a Városligetben. Több injekciót, antibiotikumkúrát, infúziót, és probiotikumot is kapott, mire sikerült összeszednie magát. Most már elég jól van, de elég keveset eszik.

Átválogattam a felhalmozott cuccokat, bedobozoltam mindent, ami fontos, amit csak összegyűjtöttem az évek alatt, és múlt szombaton elköltöztünk Zuglóból. Hét évig laktunk abban a kedves, kis lakásban, ahova még körülbelül csak 4 doboz könyvvel és 5-6 szobanövénnyel költöztem oda; és ahonnan végül 12 doboz könyvvel és 39 cserepes virággal bútoroztam ki. Nincs mentségem, megszaporodtak.

Continue Reading →

Megint túráztunk Kiarával

Mivel nagyon szép idő van odakint egész hétvégén, és már mindent elültettem az udvarba és az erkélyre, amit csak lehetett ebben az időszakban, így ma délelőtt csavarogni indultunk a kutyulóval.

Fél tizenegy körül indultunk az ötös busszal a Városmajorig, aztán a huszonkettessel mentünk tovább a Szépjuhászné megállóig. Itt leszálltunk, megkerestük az ösvényt, aztán  11 óra után kevéssel szabadjára engedtem a vadállatot.

Budai hegyek

Lassan haladtunk, mert mindent meg kellett szagolni, egyszer még valami mohába is feltétlenül bele kellett dörgölőznie. Felsétáltunk a János-hegyre (bár a kilátót most kihagytuk, mert rengetegen voltak odafent), aztán továbbgyalogoltunk (és a remek térképolvasási technikámnak köszönhetően némileg el is tévedtünk a Virágvölgy kisvasút megállóig) a Normafa irányába.

Mivel itt már nagyon lógott a kutya nyelve (pedig itattam is rendszeresen), így a huszonegyes busszal lejöttünk a Széll Kálmán térig, majd onnan az ötössel hazaindultunk.

Az eredeti terv az volt, hogy lecsorgunk egészen a Széchényi-hegyig, és fogaskerekűvel ereszkedünk vissza a civilizációba; de a Virágvölgyes kitérő miatt nem akartam tovább mozgatni Kiarát.

Mindvégig nagyon jó kedve volt, több kutyussal / családdal is találkoztunk, mindenki nagyon kedvesen és előzékenyen bánt a másikkal. Abszolút vidám hangulatú, vadvirágillatú séta volt ez.

IMG_1160 IMG_1166 IMG_1164

A János-hegyig teljesen egyértelműen ki volt táblázva az ösvény: egy sárga jelzésű útvonalon haladtunk. A kilátó környékén, ahol először egy térképet olvastam (félre) (itt áll ön) (meg az anyád), ott már viszont hiába volt a térképen a sárga jelzésű út, a valóságban már nem találtam jelzéseket a fákon, és már nem tettek ki  valahány kilométerenként egy-egy eligazító táblát. (Vagy kitettek, de én jöttem más vonalon, és ezért nem láttam.) Amikor másodjára is kikötöttünk a Normafánál, akkor már egy fehér jelzésű ösvényen jártunk. Nem baj. Legközelebb újra megpróbáljuk, hátha akkor egyértelműbb lesz, és akkor lejutunk a fogaskerekűig. Fél három után értünk haza, nagyjából 8-9 km-t tettünk meg (a szokásos reggeli Városliget után), így a kutya eléggé kidöglött.

Azóta is mélyen alszik, bár egy órája felkelt enni, de az maximum tíz perc ébrenlétet igényelt. Szerintem ma már nem lesz vele gond. : – )

(Csak elég hangosan horkol.) (De ez nem gond, mert szeretem hallgatni.)

 

 

 

Az a gyönyörű feje…

Az a gondterhelt arc, amíg a barátaira vár a Liget szélén… (:

IMG_1097 IMG_1101 IMG_1102

IMG_1099

Amikor a kutyád macskának képzeli magát

És odabújik hozzád. Nagyon közel. Annyira közel, hogy ne is lásd a kijelzőt.

Aztán inkább rád ül, mert az még közelebb van. (:

Photo on 2016. 03. 11. at 18.30 Photo on 2016. 03. 11. at 18.30 #4 Photo on 2016. 03. 11. at 18.30 #5Photo on 2016. 03. 11. at 18.44 #5

+1: NYALINT! (Amikor tudod, hogy esélyed nincs, pedig csak egy normális közös képet szerettél volna.)

Photo on 2016. 03. 11. at 18.46

Tegnap megint a Széchényi-hegyen jártunk

IMG_7910

Ködös képek a Városligetből

Ezeket ma reggel készítettem a szokásos sétánk alatt.

IMG_4257 IMG_4280 IMG_4322

IMG_4347

Ymir és Kiara

Túráztunk a Széchenyi-hegyen

Reggel úgy döntöttem, ha jó idő lesz, akkor felkerekedünk Kiarával, hogy a reggeli sétánkat nem a megszokott helyen tegyük meg. Az 5-ös busszal elmentünk a Városmajorig, onnan a Fogaskerekűvel (illetve hivatalos nevén: 60-as villamossal) felzötyögtünk egészen a Széchenyi-hegyig.

Valamiért nagyon szeretem a Fogaskerekűt, pedig csak háromszor utaztam rajta életemben. Szimpatikus a hangos, nyikorgós, kissé nehézkes mozgása; az ajtó záródását jelző furcsa csengőhang; a táj, ami mellett elsuhanunk. Igazából, ha lenne egy saját szerelvényem, én akár laknék is benne: simán át lehetne alakítani egy komfortos, élhető kis lakássá.

Kiara a Fogaskerekűn

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe :) Szimat felügyelő Ösvény

Ahogy felértünk, elengedtem a jószágot, aki teljesen bezsongott az új illatoktól, így óvatos őrültként rohangált fel és alá. Az idő gyönyörű, napsütéses volt, a felhők teljesen eltűntek az égről – pedig még esőkabátot is tettem, mert záport ígértek mára.

Az erdőben

Alig találkoztunk emberekkel az ösvényen, ahogy lefelé haladtunk az erdőben. Kiara tudományosan megszagolt minden fontos fát és követ, és precízen belehentergett egy helyen az avarba is.

Mivel nem tudtam, hogy merrefelé megyünk, és nem kanyarodtunk vissza az egyik ösvényen, így a civilizációban lyukadtunk ki, de ezt nem bántuk, mert eléggé elfáradtunk így is. Az eredeti tervem az volt, hogy átvágunk a Farkasréti temetőn, aztán a Denevér úton és a Mártonhegyi úton visszacsatangolunk a Fogaskerekűhöz, de Kiara már nem kívánta ezt a plusz távot, így az 59-es villamossal (ami igazi, sárga villamos) lecsorogtunk a Széll Kálmán térig, ahol átszálltunk a buszunkra, és hazajöttünk.

Pano

A túra BKV-s része kétszer 45 perc volt, a hegyen nagyjából két órát sétáltunk. (Kiara a hazaérkezés óta alszik, kétszer voltak hangosan horkolós percei.) (:

Gyakrabban kellene felzötyögni a hegyre, mert annyi ösvényt nem ismerünk még, és olyan szép, zöld, nyugodt ott minden, hogy teljesen átszellemülünk tőle. Szerencsére szemét nagyon-nagyon kevés volt eldobálva, mindössze 2-3 csokis papírt és csipszes zacskót szedtem össze útközben; a túrázók egész ügyesen összeszedik maguk után a hulladékot. Csak maradjon ez így. (:

Screen Shot 2015-09-19 at 14.21.03

Azóta itthon amúgy feltettem főni egy kondér zöldséglevest, és a múltkor lecsiszolt karosszéket is portalanítottam, és újramázoltam a két hete megvett lazúrfestékkel. (Ha készen leszek teljesen a felújítással, egy külön posztot szentelek majd neki, mert tanulságos sztori.)

Most én is szusszanok egyet, megvárom, míg ehető lesz a leves, és hallgatom Kiara hortyogását. Szombati zen. (:

A nap képe

Lihegős

Kiara és a Narrative Clip

Kaptam kölcsön kipróbálásra egy icipici, narratív fényképezőgépet, aminek az a lényege, hogy valóban apró, csipeszes (így könnyen, szinte észrevétlenül a ruhádon hordhatod), és harminc másodpercenként automatikusan egy 5 megapixeles fényképet készít arról, ahol éppen elhaladsz.

Az elkészült fotókat a számítógépedhez csatlakoztatva lehet áttölteni/feltölteni a narrativeapp.com oldalán létrehozott saját felhasználói fiókba, ahonnan aztán szintén automatikusan átkerül az iOS eszközünkre letöltött appba is, hogy bárhol, bármikor nézegethessük, nem csak a gépen, egy böngészőből.

A folyamat könnyű és tényleg felhasználóbarát, csak fel kell csiptetni a kamerát valahova és hagyni, hogy hangtalanul dolgozzon, aztán csatlakoztatni a géphez, és várni, míg feltöltődnek a pillanatnyi csodák, amik mellett naponta elmegyünk anélkül, hogy észrevennénk.

Az alábbi fotókat Kiara készítette, amikor szombaton a nyakörvére biggyesztettem a kis kütyüt, ami egyébként meglepően jól bírta a kutyabírkózást és hempergést.

Egyébként milyen menő, hogy lefotózott engem a kutyám? (:

nc01 nc02 nc03
nc04_Gombóc_úr
nc05 nc06 nc7_Hempergés
nc8_Dia_és_én
nc09 nc10_Balra_fent_belógó_fül nc11