Tag Archives: Koroncó

Lefotózott a nagymamám a telefonommal

Miközben rétest nyújtottam a konyhájában. A legaranyosabb az volt az egészben, hogy abszolút könnyen kezelte az iPhone kameráját, és csinált összesen 20-30 képet is.

Sütöttünk cseresznyés, almás és tojásos-tejfölös-sós rétest, és a felét én nyújtottam, csak az utolsó lett kicsit lyukas egy-két helyen, a legszélén. Egyébként pedig isteni finom lett mindegyik.

IMG_0882 IMG_0889 IMG_0902

Fantasztikus nap volt ez. (:

Délután csavarogni megyünk a határba

Anyuval és a kutyákkal. Ha még akkor sem fog esni, akkor fotózni is fogok. (Már előkészítettem a wide angle lencsémet.)

Szürke az ég ma is, de ma először nem esik, amióta itthon vagyok. Remélem, még pár órán keresztül kibírja így. (:

Edit: sétáltunk egy nagyot, a kutyák is nagyon élvezték, meg én is (:

Marcal

Bakony-ér

+ Makrófotók mohákról és levelekről

IMG_0860 IMG_0864 IMG_0878

IMG_0868

Ma reggel futottam a faluban

Emberek reakciói:

– integettek a traktorból

– fejcsóválva köszöntek a kocsmából

– kis híján elütöttek egy Suzukival, hogy lefékezzenek előttem, és elmondják: “Ne fussál, aranyom, átviszlek én Patonára… Ne fussál, mert elfáradsz…”

Legjobb az volt, hogy a falu körbefutása alatt befuttottam a nagyiékhoz a kerten át, ahol a szomszéd Tibi bácsi (nem lát igazán jól) öntözött. Odaköszöntem és integettem neki, de nem álltam meg, hanem robogtam tovább, hogy megpuszilgassam a nagyiékat, akik a ház előtt öntöztek éppen a virágoskertben. Délután találkoztunk Tibi bácsival, aki azt mondta, hogy pár percig azt hitte, hogy anyu vagyok… “De aztán rájöttem, hogy Angi nem olyan lüke, hogy szaladgáljon…” ((:

A konzekvencia: falun futsz = egy helyi látnivaló vagy, aki biztosan nem normális. Szuper. (:

Átfutni a szomszédos falu Rába-hídjáig felemelő érzés.

Screen Shot 2015-08-15 at 18.03.17

Egyébként csak tíz km-t futottam, mert eléggé frusztráltak az értetlenkedő falusiak és fájt a jobb forgóm. (Azóta is alig tudok járni. Ebből elég rossz dologra asszociálhatnék, de egyelőre nem szeretnék ezzel foglalkozni.)

Csináltam egy Nike+ Challenge-t; az elsőt, ami nem Pesthez köthető: Koroncói Kocogó néven. Eldöntöttem, hogy amikor csak itt töltök pár napot, mindig elmegyek majd futni – hátha más is kedvet kap, vagy bátorságot merít ebből, hogy nem ciki nekivágni semminek, akkor sem, ha a környezet éppen hülyeségnek titulálja azt.

Kedden bikram jógára megyek; remélem, hogy az majd kilazítja a jobb forgómat. Ha nem, akkor nem tudom, mi lesz. Flektor tapasz és bogyó, pihentetés egy hétig. Egy hónap múlva futni kell. Sokat. Nincs mese.

Séta a határban

Tegnap este a kutyákkal sétáltunk egy nagyot a Marcal partján, miután csillapodott a hőség. Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem ezt a környéket annyira – talán, mert erre csavarogtam egész gyerekkoromban; talán, mert majd’ minden kis szegletről közvetve-közvetlenül tudok egy sztorit mesélni.

Egyszerűen szép.

Marcal

Susnyás

Fel a fejjel

Egy hosszú hétvége eseményei

Volt itt kérem minden: utazás, medence parti, élményfürdő, kirándulás, kerti parti, szobanövény-szakértés, nagy családi ebéd, barackszüret, új cica simogatás, régi fotók digitalizálása, testvérbosszantás, pálinkakóstolás és még sorolhatnám. Ráadásul a szombati esti partin megismerkedtem három kedves emberrel, akikkel már az első alkalommal is nagyon jókat nevettem. (:

Gyere már, ne fotózz, üljünk le egy padra! :) Anyukám Templomtorony Győri hatlapos recept graffiti

Porcsik otthon Szilvák Fokföldi ibolya

Kormos Úr Búbos Kisasszony Leokádia Hercegnő

Levendula

 

A győri aluljáróban látott graffiti a hatlapos süteményről egyébként működőképesnek tűnik, a bátrabbja nyugodtan próbálja ki, Anyuval hosszasan megszakértettük a hozzávalókat és a munkafolyamatokat. Én biztos, hogy meg fogom csinálni, amikor nem lesz ennyire dög meleg. (A kép felbontása egész jó, prímán olvashatók az instrukciók.)

A strand és élményfürdő egy külön posztot érdemelne, mert annyiszor bámultak meg az emberek a bikinimben és/vagy bőrömben, ahányszor csak elindultunk valamelyik medence irányában. Komolyan mondom, helyi nevezetességnek éreztem magam. Egy nagyon idős bácsi még hangosan kommentálta is a feleségének: “ODANÉZZ, EGY KiGYÓ VAN A HASÁN!” Anyuval nem győztünk kuncogni a jeleneteken. Ráadásul egész jól sikerült lepirulnom is, így estére olyan voltam, mint egy rózsaszín kismalac – szerencsére mára javarészt eltűnt a pír (azt azért nem merem mondani, hogy “bebarnult”, mert ez költői túlzás lenne, de már nem vagyok hófehér teljesen). És persze azonnal elkezdtem foszlani, így körülbelül ennyi is volt a nagy, nyári “barnaságom”. (:

Vasárnap tesóm csinált a telefonommal egy fotót magáról. Tükörben pózolással, orrtúrással, csücsörítéssel; aztán beállította az iPhone-omon háttérképnek, hogy mindig az eszébe jussak, ha a kezembe veszem a telefont. (: Ha genyó lennék, egyenesen a facebookra tölteném fel a képet, de jobb, ha ezt más nem látja… Viszont megtaláltam egy olyan régi képet, ami óvodás korunkban készült, én nagycsoportos vagyok, Peti pedig éppen kiscsoportos. Farsangi időszak, még emlékszem is rá. Tesóról mindenki azt hitte, hogy kislány, erre azzal kezdte fenyegetni az óvónőket, hogy előveszi és megmutatja a kukacát. (:

(Azóta sem lett több esze egyikünknek sem…)

Balerina és Piroska 1991

Otthon

A hétvégére hazautaztam Győrbe, meglátogattam Anyut és a Nagyiékat. Papám a múlt héten volt 75 éves, míg a Nagyi holnapután lesz 70. (Azért ez egész meggyőző a leendő saját öregkoromra nézve, nem igaz?)

Pénteken érkeztem, lejelentkeztem a barátaimnál a tetováló szalonban. Szilvi és Holló is nagyon örült nekem, beszélgettünk egy kicsit, aztán továbbrobogtam Anyuhoz. Szombaton találkoztam egy másik, rég elveszett barátommal, (előkerült a nyavalyás, kávéztunk egyet), majd átraktam a székhelyemet a nagyszülőkhöz.

Szerencsére teljesen kitavaszodott, ragyogott az ég, sütött a nap, tegnap még bicajoztunk is egyet Nagyival. Olyan sokat kint voltam a szabad ég alatt, hogy még a nap is megkapott egy picit. Engem. (Most egy hangyányit vörös a nyakam, de bízom benne, hamar elmúlik.)

Kedvenc piknikező helyem Győr 01 Győr 02

Csillag 01 Mindig csak a hupákolás Csillag 02

Csillag 03

Ma Anyuval csavarogtunk a belvárosban, beültünk a Csillag EzPresszóba. Mostanában egyébként újra fénykorukat élik ezek a vendéglátóipari egységek a maguk családias, zegzugos, barátságos helyiségeivel, kockás terítőivel és vendégmarasztaló kiszolgálásával. A Csillag még ennél is továbbment, nemcsak presszó, hanem egyenesen a ma oly’ divatos romkocsma összes hozzáadott értékét is fel tudja mutatni. Össze-vissza bútorok, felemás székek, kiszuperált kanapé, antikváriumokból vagy bolhapiacokról összegyűjtött, megsárgult könyvek, és millió egyéb kacat, (ami egyébként ilyen vagy olyan módon szervesen hozzátartozik oder hozzátartozott az életünkhöz) képezi azt a fiatalos miliőt, ahova az ember bemenekülhet a napfény elől tavasszal. Mesterséges fényforrásként működik a helyiségben a hagyományos lámpáktól kezdve egy-egy átalakított vízcső és zuhanyrózsa, neonreklámok, de még a nagyi által kidobott, ámde újrahasznosított állólámpa is, amelynek buráját több tucatnyi összeragasztott magnókazetta alkotja. Ráadásul valaki feldobott egy Rakéta porszívót a plafonra, ami megilletődve ott is maradt helyi különlegességként.

Fényt ittunk kora délután, mint a kezdő, bölcsész alkoholisták, így a vonatutam hazafelé elég kellemesen telt. Még az sem igazán zavart, hogy Tatabányánál egy órát rostokoltunk valamilyen technikai hiba miatt, illetve azon sem voltam kiborulva, hogy nem tudok zenét hallgatni (mert a Nagyimnak adtam a fülhallgatómat). (Megtalálta a régi walkmanemet és néhányat a szeretett kazettái közül, csak fejhallgatót nem talált pakolászás közben, így nem tudta hallgatni a régi kedvenc slágereit. Viszont ma már semmi sem állhat egy fergeteges nosztalgiaparti útjába… (: Mindenesetre mondtam neki, hogy amikor húzni kezdi a walkman a magnószalagot, mindenképpen kapcsolja le és tegyen bele új elemeket, különben el fogja szakítani a szalagot és nem tudja többet hallgatni a “Reszket a Hold a tó vizén…-t”.)

Hét után értem haza, kipakolás után még gyorsan elültettem a Nagyitól kapott kardvirág-hagymákat, hátha minél előbb szép növényekké fejlődnek. Ha ilyen remek idő marad, a jövő héten elkezdem beültetni a virágládákat a palántákkal. (Bár ilyenkor mindig félek, hogy azért ehhez még korán van.) Meglátjuk.

Mindenesetre újra itthon vagyok, így kipihenhetem a hosszú hétvége fáradalmait. (: