Tag Archives: Könyvek

Új szerzeményeim

Napok óta a Könyvudvarba szerettem volna eljutni, hogy vegyek néhány régóta áhított könyvet, így ma (Apple Sales Tréning után) szépen elsétáltam a boltocskába.

(Sőt, megnéztem a 100 forintos Könyvudvart is, ez egy másik helyiségben van, néhány méterre a már ismerős üzlettől. Túl nagy elvárásaink ne legyenek, itt tényleg csak a nulla / néhány forint beszerzési áron érkezett könyveket kínálják eladásra, de egy-két érdekesebb könyvbe esetleg bele lehet futni. Én Kiszely Gábor: Mi, Rómaiak című kötetét vettem meg, és fizettem érte egy százast.)

A hagyományos Könyvudvarban tettem egy gyors kört, és összekapkodtam a korábban kiszúrt fantasy regényeket, amelyek nélkül nem lehet élet az élet, aztán az ezoterikus sarokban molyoltam pár percig. Végül lemondtam A boszorkányság enciklopédiájáról, mert szép, nagy, klassz képekkel illusztrált, de valamiért úgy éreztem, nem tud annyit hozzáadni az ösvényemhez, mint azt várnám tőle. Hiába lapozgattam percekig, mégsem ragadott magával annyira, mint szerettem volna. (Több éve, amikor még Győrben éltem és a Városi Könyvtárba jártam, ott volt belőle egy – nem kölcsönözhető, csak helyben használható – példány, amit egyszer mégis megengedtek, hogy hazavigyem hétvégére, és akkor valamiért mélyen belém égett, hogy mennyire szeretném birtokolni. Az a furcsa, hogy ma hiába lapozgattam, és jöttem rá, hogy semmi olyan nincs benne, amit ne tudnék a témáról, amit nem olvastam máshol, most mégis megint felparázslott bennem a vágy, hogy _szükségem_ van erre a könyvre. Pedig igazából nincs, és tudom is ezt, csak valamiért mégis… Talán nem is ez a könyv kell, csak valami hasonló, megfogható, megszagolható, szerethető, igazi boszorkánybiblia.)

Mindenesetre megpróbáltam levenni a legfelső polcról Yliaster Daleth Demonomicon című könyvét, amit nem értem el, hiába nyújtózkodtam, így megkértem a kasszapultban ülő urat, hogy legyen kedves segíteni a nyomoromon. (: Nem fogjátok elhinni, de abszolút rendes hangnemben elnézést kért, amiért ennyire magasra került illetve el lett barikádozva az a sarok! Kérdezte, hogy mást is levegyen-e, de nekem ez bőven elég volt. Amúgy még nem olvastam, de elsőre nagyon hasonlónak tűnik a múltkor vásárolt Tündöklők és bukottak című angyalokról szóló enciklopédiához, csak ez értelemszerűen démonokról szól. Mondjuk, roppant kíváncsi leszek a démonológiai gyakorlati kézikönyv részére, vagy hogy ez mit takar pontosan, de nincsenek hiú reményeim, hogy a lapjai “tele lennének fekete mágiával” Piton professzor szavait idézvén. (:

  

Rengeteg új könyv van a Könyvudvarban

Tegnap kaptam a hírlevelet, hogy a környék legolcsóbb könyvesboltjába sok-sok új könyv érkezett megint. Tucatjával vásárolták fel a Kelly és az Agave Kiadók köteteit, és nagyon sok fantasy történetet is lehet találni a kínálatukban.

Csak példaképpen említeném meg a Tündérvilág, a Tündérkrónikák, a Bűbájösvény, a Kékvérűek és az Éjszaka Háza sorozatokat, biztos lesznek, akiknek összefut a nyál a szájukban egyik-másik hallatán. Nekem a Tündérvilág harmadik része (Törékeny örökkévalóság) hiányzik itthonról, és valószínűleg a teljes Tündérkrónikákra is be fogok nevezni. (A Bűbájösvény és a Kékvérűek című sorozatokat nem ismerem, de ha jól rémlik, az utóbbi nem is ragadta meg a fantáziámat, amikor elolvastam az első rész fülszövegét anno.)

Mindenesetre érdemes átlapozni az újdonságokat, mert akár gyöngyszemekre is akadhatunk.

XIX. Nemzetközi Könyvfesztiválra felkészülni!

Holnap kezdődik és vasárnap estig tart a tizenkilencedik könyvfeszt a Millenárison, amire várhatóan ki fogok menni. (Hacsak nem lesz extra lusta disznó napon, de erre kevés az esély, ha könyvekről van szó…)

Helyszín: MILLENÁRIS 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.

Dátum: 2012. ápr. 19-22.

Belépő: 500 HUF, ami levásárolható a standoknál. (Hurrá!) 😛

Link: Bookfestival.hu

Ott a helyem. Basszus… Már megint könyvek…

Antikváriumtúra

Nagyon jól sikerült a mai délutánunk, azt hiszem, hogy Luna és Texaseve nevében is beszélhetek, jól éreztük magunkat, lejártuk a lábunkat és egy-két könyvvel is gazdagodtunk megint. (: A Kálvin tértől egészen a Blaha Lujza térig korzóztunk, könyvesboltba be – könyvesboltból ki, aztán a szomszédos boltocskába megint be… Hosszú nap volt, kicsit el is fáradtam.

Féltucat könyvvel gyarapítottam az itthoni házi könyvtáramat, hirtelen eldönteni sem tudom, minek örülük leginkább… Hmm… Talán a Szántai F. Angéla által szerkesztett 1000 japán vers című kötet lopta be magát leginkább a szívembe, de beszereztem Yliaster Daleth: Rejtett erők második kiadását, Borisz Paszternak verseit a Lyra Mundi sorozatból, és ez még csak a jéghegy csúcsa. (:

Ahogy végigjártuk az üzleteket, igyekeztem néhány fotót készíteni, hogy azzal is színesítsem az értékelést. (Antikváriumokon kívül megfordultunk még egy Bookline-ban, egy Libriben és a Fókusz Könyváruházban is, de ezekről most írnék, talán majd máskor.)

A vadászatot az Antikvár.hu boltjában kezdtük, nem is értem utólag, hogy miért. Már a múltkor is rossz szájízzel jöttem ki onnan, mert az egyik eladó (vagy felőlem akár főnök is lehet ilyen … hozzáállással) anno rám szólt, hogy hangosan beszélek (pedig nem is), lekezelően bánt más potenciális vásárlókkal/érdeklődőkkel, ráadásul ma is bebizonyította, hogy semmi keresnivalója sincs a kereskedelemben, mert nem ért az emberekhez. Lehet, hogy a bolt jól néz ki; lehet, hogy a weblapjuk működik; de az eladók a cég arcai, és amíg azok fintorognak, pofákat vágnak, bunkók, addig szerintem nem kéne világmegváltásról álmodni, mert ilyen hozzáállással NEM LEHET EGY ÁRVA KÖNYVET SEM ELADNI. Nekem legalábbis nem. Legközelebb azt is indítványozni fogom, hogy hagyjuk ki ezt a boltot, mert csak elveszi az ember kedvét a kincskereséstől.

Antikvár.hu Antikvárium
Múzeum körút 37. // weblap
Nyitva: H-P 10-18 óra között, szombaton 10-14 óra között (de minek…)

 

A következő bolt viszont visszahozta a harci kedvünket, hogy  sok, szuper könyvet fogunk ma találni, kézbe venni, megszaglászni, beszélgetni róla. És így is lett. A Honterus egy megbízható, rendes, épkézláb üzlet. A könyveken kívül találhatók itt grafikák, térképek, és egyéb kincsek is. Azt hiszem, itt vettem a gyógynövényes könyvecskémet. (Igen, leellenőriztem.) Ez lett az egyik új kedvencem, megosztva a trónt egy másik könyvbirodalommal. (:

Honterus Antikvárium és Aukciósház
Múzeum körút 35. // weblap
Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

 

Aztán volt olyan hely is, ahol inkább ki sem nyitottak. (:

Múzeum Antikvárium
Múzeum körút 35. // weblap
Nyitva: általában hétfőtől péntekig 10-18 óra között, szombaton 10-14 óra között; de éppen a rendes nyári szabadságukat töltötték (aug. 15-21 között), így nem jutottunk be. Ez van.

 

Ez is klassz könyvbarlang, itt kaptam kedvet a Paszternak kötethez, aminek nem tudtam ellenállni. (Ezt később csak egyetlen másik helyen kaphattam volna meg olcsóbban, de így sem bánom, mert jó üzletet csináltam. (: Szóval Borisz és én itt mélyítettük el a kapcsolatunkat… )
Antikvarium Hungaricum
Múzeum körút 29.
Nyitva: hétfőtől péntekig 10-18 óra között, szombaton 10-14 óra között

 

Ez egy nem túl nagy, viszont áraiban a Központira hajazó antikvárium, ahol használt dvd-k és bakelitlemezek is kaphatók. Nem olcsó hely, viszont rend van, tisztaság, és levegőhöz jut az ember. (Ráadásul a tulaj/eladó sem akadékoskodó, hanem igazi olvasó ember.) (: Ez szimpatikus volt nagyon.

Városfal Antikvárium
Múzeum krt. 27.
Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

 

Azt hiszem, örökre bezárt a kedvencem, a Weöres Sándor Antikvárium is. ): El is vagyok kenődve miatta… Annyira kaotikus és emiatt varázslatos volt ez a boltocska, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Imádtam azt a kupit, a faltól falig, földtől plafonig könyveket, végig kell és lehet kutatni mindent, az eladó nem szól ránk, hogy ne tapizzunk feleslegesen, viszont, ha segítséget akarunk, rögtön tudja, mit hol keressünk… Kár. Nagy kár.

Weöres Sándor Antikvárium R. I. P.
Múzeum körút 27. // weblap
H-P: 10-18:30, Sz: 10-14:30   Bezárt.

 

  

A körúti antikváriumok királynője mindenképpen a Központi. Hatalmas, és sok könyvük van mindenféle témakörben, bár nem a legolcsóbb, ez tény. Az eladók hagynak kutakodni, senki sem lihet a nyakunkba, szóval klassz. A legrégebbi könyveik úgy vannak kiállítva, mintha csak múzeumban járnánk. (:

Központi Antikvárium
Múzeum körút 13-15. // weblap
Nyitva: hétfőtől péntekig 10-18:30 között, szombaton 10-14 óra között.

  

Őszintén szólva nem emlékszem, hogy melyik boltocskában böngésztük azt a százötven éves Jókai Mór zsebkötetet (vagyis pontosabban a rövid levelet az elején), de vagy a Mike, vagy pedig az Európa Antikváriumban történhetett az eset. Én, egyedül a Mikére tippelnék, de majd megkérdezem a lányokat, ők mire emlékeznek. (: Szóval az lett a másik kedvencem, ahol a fent említett Jókai Mór könyvet lapozgattuk. (Bocsi, túl rövid idő alatt túl sok infó érte az agyamat, így némileg kihagy, ezért nem emlékszem a bolt nevére…) (:

Mike és Társa Antikvárium
Múzeum körút 15. // weblap
Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

És végül, de nem utolsó sorban benéztünk a Könyvudvarba is, ami nem antikvárium, de nagyon-nagyon olcsó és jó árú könyvekkel dolgozik. Szintén a Múzeum körútról lehet megközelíteni, egy szép (bár kissé lepusztult) belső udvaron kell átvágni, hogy eljussunk az üzletbe.

A neten is azt lehet olvasni, hogy a főváros legolcsóbb könyvesboltja, és azt hiszem, ez maradéktalanul meg is állja a helyét. (: Itt mindig találok egy-két-há’ olyan könyvet, ami afféle szerelem első látásra. Ma például itt találtam az 1000 japán verset, de ha jól rémlett, még voltak hasonló kötetek is. (Majd pontosabban utánajárok az oldalukon, és felírom őket legközelebbre a kívánságlistámra.) Az a poén, hogy tényleg elképesztően olcsók a könyveik, 2-300 forintért már olvasható regényeket vagy versesköteteket kapni, de most is voltak 600 forintért vámpíros regények is! (A Kárpátok vámpírjai sorozat részei, stb.) Szóval innen nem lehet üres kézzel távozni, mert minimum egy-két könyv mindig velünk akar jönni. (:

Könyvudvar // Múzeum körút 7. // weblap //  Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

  

Mostanában ezeket olvastam

Melissa Marr: Veszélyes játék című könyve már régóta a polcomon, így végre vettem a bátorságot és belekezdtem az első tündéres YA regényembe. Érdekes és felvillanyozó sztori volt, kész felüdülés a vámpírok után.

Kifejezetten tetszett Aislinn karaktere, és az még inkább, hogy a tökéletes tündérkirály helyett a kívülálló Seth már a kezdetek kezdetén sokkal közelebb áll a szívéhez, sőt még tetézi is a dolgokat, hogy végig kitart a piercinges, halandó fiú mellett! (: A legjobb karakter talán mégis Donia volt, aki két tűz között rekedt (bár talán szerencsésebb volna az írni, hogy tűz és jég között), de végül ő is jól járt.

Könnyen felvettem a könyv ritmusát, hamar kiderült számomra, hogy ki kivel van, ki kinek az ellensége. A szereplők egy számomra idegen világba engedtek bepillantást nyerni, és egyfelől még tudtam volna olvasni erről a furcsa birodalomról, de ezzel párhuzamosan kicsit el is szontyolodtam, hogy még egy sorozatba botlottam. (Az írók képtelenek nem folytatásokban gondolkodni? Igen, most éppen kiszólt a gödörből a lyuk… De akkor is.) Mindenesetre örültem, hogy olvastam, mert megihletett ez a mese. A folytatások pedig fel vannak írva a képzeletbeli listámra.

 

 Ellen Schreiber: Vámpírcsókok – A kezdet című könyvéről már írtam pár gondolatot anno, hogy milyen vargabetű után sikerült beszerezni az Első Könyvsiker Kölcsönzőből. A sztori nem egy nagy durranás eddig, (természetesen ez a kötet is egy hosszú sorozat első része), egy tizenhat éves gót kislány beleszeret egy vámpírnak gondolt idegen srácba. Akiről a végén kiderül, hogy nem vámpír. Vagyis várjunk… de, mégis az. (:

Igazából olyan aranyos, Dawson és a haverok hangulata volt minden lapnak, és a saját, elcseszett középiskolás éveim jutottak néha az eszembe egy-egy apró kis mozzanatáról. Talán pont ezért volt könnyű elolvasnom, mert néha a saját kalandjaimba révedtem, és nem figyeltem eléggé az írónő stílusára. Tudom, hogy általában az kiabál a legjobban, akinek a háza ég, de ez a könyv nem éppen az írás magasiskolája. Nincs benne semmi kifejezetten rossz, félre ne értsetek, sőt, néhol igazán szellemes mondatok is vannak benne, de valahol mégis hiányzik egy kis plusz, amitől az olvasó letaglózva érzi magát.

Leginkább azért volt jó olvasni ezt a sztorit, mert “végignézhettem” a fejezetekben, hogyan válnak igazi testvérekké Raven és a kisöccse. Semmi extra, de engem szórakoztatott. (:

A borítóval kilóra megvettek, de a folytatás elolvasásához kétszer ilyen jó fedlapot kell összehozniuk és elém rakniuk.

 Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés Növendékei:

Egyszer már ódákat zengtem róluk, de most megint rázendítek egy kicsit. WOW!

Határozottan kegyetlen, isteni, ördögi, hideg és meleg, jó és borzasztó, elképesztő és elrettentő. Káprázatos. Fantasztikus könyv. Kicsit olyan, mintha hullámvasúton ültem volna, amíg olvastam Szaska történetét. Őrületes mélységeket és magasságokat éltem meg, talán mondjuk azért, mert a saját fejemmel és szívemmel voltam elfoglalva a tudatalattimban. Metafizika. Szavak. Élet. Halál. Remény. Innentől már csak magamat ismételném.

Nincs egy súlycsoportban a mai YA-tucatkönyvekkel. Soha nem is lesz.

Aki nem fél megismerni magát, olvassa el! (:

Morzsák

Azon filózom, hogy a cím akár lehetne “Hírmorzsák”, vagy “HuMorzsák” is, mert ilyen vicces napom van. (:

Ma egyébként a Múzeum körúton, antikváriumtúrán voltam Lunával és Texaseve-vel; beszélgettünk, nevettünk; és természetesen közben: könyvesboltból ki – könyvesboltba be – könyvesboltból ki – és a következőbe megint csak be… Valamiért én félig voltam csak ott, azt hiszem, gondolatban már úton voltam hazafelé, ugyanis holnap hazautazunk anyuhoz, aztán ebéd után még tovább megyünk, és meglátogatjuk a nagyiékat is. Alig várom már, mert elég régen voltunk már otthon. Most majd jól bepótoljuk. (:

Ó, amúgy az egyik antikváriumban találtam egy 1951-es kiadású Berzsenyi Dániel: A közelítő tél című minikönyvet, amit muszáj volt megvennem a gyűjteményecskémbe. “Élni s halni tanuljatok.” Amely könyv ilyen örök bölcsességgel indul, csak jó lehet. (: Berzsenyi bácsi a hazafias költészete mellett kiválóan értett a szerelmes, és halál-versek írásához is, valamiért az emberekben mégis csak A magyarokhoz, és esetleg az Osztályrészem című költeménye marad meg sajnos.

Rossz hír, hogy bezárt a kedvenc kuplerájos boltocskám, a Weöres Sándor Antikvárium. Komolyan mondom, az volt a legaranyosabban túlzsúfolt üzlet, amit valaha láttam. Kifejezetten az olyan “kincskereső lelkeknek” volt ideális, amilyen pl. én is vagyok, mert imádok órákig nézelődni, turkálni az ilyen boltokban, mert rend és épkézláb kategorizálás híján mindig, mindent át kell nézni, ha keresünk valamit, mert bárhol megtalálhatjuk. Viszont ha az, amit keresünk nem is lesz meg, más kincs tutira a kezünk ügyébe akad. Szóval most egy kicsit szomorú vagyok, bár még reménykedek, hogy azért csak kinyitnak még. (:

Kóboroltam az imént a világ virtuális szőttesén, és a NOÉ Boxermentés oldalán, a Hírboxban rátaláltam Feliciára (aki a mi SzaMócánk volt). Kiderült róla, hogy vesebeteg, és infúzióra, meg egyéb vizsgálatokra kell(ett) vele járni. Valószínűleg élete végéig vesekímélő étrenden kell lennie, és nem ehet meg minden finom, szaftos falatkát, amit más kutyulik. El vagyok kenődve, ha erre gondolok. ):

Tovább kutakodva az internet mélyebb bugyraiban (pontosabban a Velvet.hu-n) meg találtam egy Muffin-részlegbeli posztot az e heti szexpózról. Vihogva rákattintok a linkre, hogy elmúltam 18, és megnézem a bejegyzést a 68-as pozitúráról, aztán a “szakértő kommenteket”. (Néha az ilyen elmebetegségekért érdemes idáig süllyedni, mert lehet jókat vigyorogni a hozzászólásokon.)

A nap kommentje pedig a következő a témával kapcsolatban: (tessék kapaszkodni!) “Szerintem úgy van köze a 69-hez, h “olyan mint a 69, de te csinálod nekem, én meg jövök neked eggyel”.”

Ez annyira beteg… XD Hogy lehet ilyet kitalálni? XD XD XD Oké, kivinnyogtam rajta magamat, elég a jókedvből – vissza a komolyabb, kevésbé korhatáros vizekre… nehogy intellektuális süllyedésbe kezdjen a blog. (:

Még idén törvényjavaslatot tesznek, hogy megtiltják a kocsmákban, az éttermekban, kávézókban a dohányzást. Én ezt megértem, hogy jó, és védjük a nemdohányosokat, mert a “másodkézből”, illetve a “harmadkézből” kapott cigarettafüst is rákkeltő; de azért szegény dohányosokat is sajnálom. Előbb-utóbb már csak otthon gyújthatnak rá, mert már mindenhol büntetik. Én aláírom, hogy a cigi káros, tüdőrákot okoz, és bele lehet halni; de szerintem a 35 éve függő édesanyám halálosan rosszul fogja érezni magát, hogy nem gyújthat rá a törzshelyén, amikor bulizni megy a barátaival. Leszokni meg biztosan nem fog, mert szeret cigizni. Szerintem néhány kifejezetten dohányzó lebujt igazán meg lehetne tartani, és oda pl. a nemdohányzók ne menjenek be – a láncdohányosok meg tömörüljenek, és élvezzék a tüdőrákjuk vidám növekedését. (: Én nem mondom, hogy no-smoke. Néha, egy kiadós italozás mellé igenis kell az a cigi. (A kiskorú blogolvasók most ezt gyorsan felejtsék el, mintha nem is olvastak volna semmit! Szolg. közl. vége.) (:

Csacsoghatnék még a legújabb Minecraft frissítésről is, mert kedden, vagy szerdán kijött az 1.3 update, amivel már lehet ágyat kraftolni. Klasszabb lett a fény-árnyék arány, változott a menü, satöbbi-satöbbi. Sőt, a frissítés napján találkoztam egy számomra új szörnnyel is, amivel eddig még nem futottam össze. Slime a neve, és egy nagy zöld kocka, ami ha feléd közelít, strandpapucs-csattogásra hasonlító hangot hallat. Én először úgy megijedtem tőle, hogy a lenyilazása helyett a nyíllal vertem szét szegénykét. (R.I.P.) Jól van na, bepánikoltam, és rossz gombot kezdtem el nyomogatni a billentyűzeten, de végül is mindegy, mert legyőztem a kis dögöket. Amúgy eldöntöttem, hogy majd készítek egy MC-s videót, mert úgy sokkal jobban átjön a játék hangulata, mintha szimplán csak írnék róla. (: Hátha más is kedvet kap. (:

És végezetül… néhány fotó kis családunk nagyrabecsült tagjáról, a népszerű horkoló bajnoknőről: Kiara von Kutyulirenről!

Kedvcsináló

Találtam három olyan könyvet, ami különösképpen megragadta a fantáziámat.

Az elsőt egy Londonban élő magyar férfi, nevezett Gaál Viktor írta – és egyébként már megjelent a történet második része is.

“Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól. De hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy ‘Arche’, amely minden tudás forrása volt, s amelyért évezredek óta folyik a harc. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott, éppen ezért az olvasástól óva intenek a bölcsek. Még a beavatottak is csak félve veszik kézbe, ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét. S a könyv most egy lány birtokában van… Ezoterikus thriller/fantasy egy kamaszfiú és egy társadalomból kivetett boszorkány szerelméről, amelyben előkerül minden tudás forrása, az ‘Őskönyv’, amely azonban istentelen hatalommal bír, az azt birtokló fiataloknak pedig menekülniük kell, mert több hataloméhes, befolyásos ember is akad, aki ölni is képes a könyvért.”

A fülszöveg alapján nagyon izgalmasnak ígérkezik, pozitívuma a már kapható folytatás, a gyönyörű borító pedig csak hab a tortán.

Végre lefordították Libba Bray: Sweet Far Thing című kötetét, amely a Rettentő gyönyörűség és a Lázadó angyalok folytatása. Talán a korszakválasztás miatt is szeretem annyira ezt a sorozatot, talán a nyelvezete miatt, de már vártam, mikor lehet beszerezni a harmadik részt. “Gemma a fenyegető veszélyek ellenére uralma alá hajtja a varázserőt, és hihetetlenül izgalmas kalandok során szokatlan szövetséget köt az akaratos Felicityvel és a félénk Ann-nel, valamint Kartikkal, az egzotikus indiai fiatalemberrel, egy titkos társaság tagjával, akit mind a szigorú illemszabályok szerint működő viktoriánus társadalom, mind a körülmények eltiltanak tőle, de akihez mégis gyengéd szálak fűzik. Gemma kettős élete most ér a fordulópontjához: egyszerre készül elhagyni a Spence Akadémiát, hogy első londoni báli szezonja alkalmával bevezessék a társaságba és férjet keressen, ugyanakkor rendet kell teremtenie a birodalmakban, ahol szövetségük negyedik tagja, a gyönyörű Pippa élőhalottként megrekedt, és ahol titokzatos erők támadása fenyeget. Gemma veszélyekkel dacolva, két ellentétes világ határmezsgyéjén egyensúlyozva próbálja a maga és barátnői életét megmenteni és a boldogság útjára terelni.”

Tipikus lányregény a suhogós szoknyák és a szorító fűzők korából. (:

A harmadik könyvet maga Drakula gróf írta: Egy vámpír naplója. Elsősorban gyerekeknek készült, de elképesztően jó minőségű tartalommal töltötték meg a könyv lapjait, egyszerre tájékoztató, szórakoztató és még esztétikus is.

“E saját szavait tartalmazó napló Vlad Dracula gróf múltjának és jelenének sűrítménye. Azért teszi közzé írását, hogy ezzel válaszoljon a média vámpírokkal és élőhalottsággal kapcsolatos bolondériáira. Ezek az olcsó szórakoztatóipari termékek nem többek gyönge kis molylepkéknél, melyek Vlad sötét csillagának félárnyékában verdesnek szárnyaikkal. Ha valamibe tényleg bele akarod mélyeszteni a fogaidat, olvasd el az Egy vámpír naplóját.”

Véresen bájos, és harapósan humoros. (: Egy ilyen könyvecskének mindig találok helyet az egyik polcomon, akár a vámpírvadász kézikönyvem mellett.

Mindenféle morzsák

Mi történt velem a héten?

Dolgoztam. Szerdán (?) találkoztam Lunával és kávéztunk egyet a Libriben. Idehaza főzöcskéztem, meg kutyuliztam. Elkészült a Házi Könyvtár Adatbázisom, ami egy csinos alkalmazásként fogja végezni a desktopomon. (Csak legyen időm feltöltögetni minden könyvem minden fontos információját és borítóképét…) (edit 21:27 a HKA.app megkapta végleges ikonját.)

[edit: bizonyítékként is felhasználható fotó jobbra]

Holnap valamikor halászlevet próbálok majd főzni, még sosem csináltam, de elég kreatív vagyok ahhoz, hogy valamennyire halas legyen a végeredménye. Majd meglátjuk, hogy alakul.

Ma este egyébként kiesett a lencsét tartó kis csavar a szemüvegemből, ezért az Édesem egy pici dróttal erősítette meg a csavar helyén a keretet, hogy vissza tudja tenni a lencsét, és ne hülyegyerek módjára celluxszal ragasszam vissza. Tiszta McGyver. Köszönöm szépen, Édi. «3

(Próbáltátok már másképp is leírni ezt a szót? Szerintem új értelmet nyer… [McGayver] kicsit khm…) Csak beugrott. 🙂

Amúgy észrevettem, hogy a Vámpírnaplók 3. két magyar borítóval is forgalomba került. Csak nekem tűnt fel ilyen későn, vagy más is csak most csodálkozik rá a tényre?

Nézegettem egy oldalon: Vámpírnaplók: Ébredés (gondoltam: megvan), Küzdelem (gondoltam: ez is), Harag (csekkolom: nálam a polcon TOMBOLÁS? Mi a fene, az én könyvem durvább?! Nem haragos, hanem tombolós? Engem átvertek!) Percekig kellett rakosgatnom magamban a kirakóst, hogy rájöjjek, ez bizony sehogy sem jó, elvégre a negyedik rész címe: Sötét szövetség. WOW.

Hogy történhetett mindez? Valaki arra gondolt a Könyvmolyképzőnél, hogy a The Fury-t, mint eredeti angol címet lefordítja Haragra, aztán a főnöke biztos beszólt neki, hogy a Tombolás jobban hangzik. De ekkor már a nyomdában volt a könyv, ezért a fele ilyen, a másik fele pedig olyan lett. Ehhez csak gratulálni tudok. Lúzerek.

Tipikus, nem? Egyébként, ha valaki olvasta már ezt a részt, és észrevette / vagy csak most bukkant erre az egyébként teljesen felesleges információra, nyugodtan írjon. Melyik alcímmel jobb ez a rész? Harag vagy Tombolás? Kinek melyik van meg? Van olyan elvetemült rajongó, aki mindkét változatot megvette csak azért, hogy 110%-osan teljes legyen a gyűjteménye?

Én egyébként az angol nyelvű 3. és 4. résszel szemezgetek, mert van belőle egy-egy példány a cégnél, és lehet, hogy visszáruzni kell, ha nem talál gazdára. (Amolyan anonim könyvmentőnek tartom magam ilyenkor. Örökbe fogadok néha egy-egy példányt.)

De most visszakanyarodok az eredeti témához, vagy tovább csapongok – nem is tudom… A hétvégén hazamegyünk anyuhoz, mert családi program van.

Várható egy kis oldalfrissítés addig, legalább egy hosszabb lélegzetvételű Nefelejcs és Holló, de talán jön más is. Apróságok. Mondjuk az Adéle és a múmiák rejtélye. 🙂  Elvégre: “Jobb egy vitrinben kukkolni, mint egy kriptában kuksolni.” “Karomba!” 🙂

Már megint könyvek… (:

Jelenleg három olyan könyv foglalkoztat, amit érdemesnek tartok beszerezni. Mindegyikre az Amazonon bukkantam rá a napokban. Nem hagynak nyugodni.

Carolyn Maccullough: Once a witch című története volt az első.
A főszereplője a kamasz Tamsin Greene, aki egy boszorkánycsalád ifú és reményteli sarja, azonban várt mágikus képességei nemcsak elmaradnak a többiekétől (tűzlabdák, fagyasztás, időjárás befolyásolás, stb.), hanem egyáltalán nem jelentkeznek. Emiatt ő lesz a család fekete báránya, a rokonok kerülni kezdik, csodabogárnak tartják.
Amikor kirepül a családi fészekből és egy bentlakásos iskolába kerül, kicsit fellélegezhet és megpróbálja kialakítani a saját, boszorkányságmentes életét. Csakhogy a boszorkányvér előbb-utóbb mindenkin megmutatja áldásos-átkos hatását, és Tamsint is utoléri a végzete.
Azért szeretném ezt a könyvet elolvasni, mert minden van benne, ami engem érdekel: boszorkányság, időutazás, szeretnivaló karakterek.
(Állítólag még a sztori nyelvezete is kellemes csalódás.)
Rossz hír az angolul nem olvasó/beszélő könyvmolyoknak, hogy a történetre eddig még nem harapott rá egy magyar kiadó sem, és sajnos csak angolul beszerezhető.
Ráadásul még rosszabb hír, hogy egyelőre nincs második része.

A második és harmadik könyv egy írótól származik, Lauren Kate: Fallen és Torment című regényei voltak, amelyek álnok módon hívogatni kezdtek. (Elsőkörben a gyönyörű borítójukkal, aztán pedig az érdekesnek tűnő tartalmukkal.)
Az első részből kiderül, hogy vannak angyalok, akik bukásra lettek teremtve. Daniel Grigori titokzatos és zárkózott lélek, rögtön felkelti Luce Price figyelmét, amikor találkoznak a Sword & Cross Bentlakásos Iskolában.

Idővel kettejük között végzetes szerelem bontakozik ki.
A történet csavarjait nem akarom lelőni, de sokkal jobbnak tűnik, mint az Éjszaka háza, a Halhatatlanok, vagy a többi, magyarra lefordított sorozat… (:

Az a gond, hogy egyelőre itt is csak reménykedhetünk, hogy valamelyik kiadó ráakad, és lefordítja. (Lehet, hogy valamelyik romantikus-fantasztikus lányregényekkel foglalkozó cég (Könyvmolyképző, Kelly, Agave, stb.) még nyerne is a dolgon. (Bár, elég nyilvánvaló, hogy ma már ez az elsődleges cél – és nem a minőség, a színvonal javítása.

Talán majd most. Mindenesetre én elkezdek számolgatni, hogyan tudom a legjutányosabb áron beszerezni őket… (:

Macuó Basó életéről

Macuo Basó (japánul: 松尾 芭蕉, Hepburn-átírással: Matsuo Bashō) (Ueno, 1644 – 1694. november 28.) japán haiku-költő.

“Fájdalmasan szép
az őszi vihartól le-
taglózott virág.”

Macuo Kinszaku néven 1644-ben született az Iga tartománybeli Uenóban. Legismertebb álneve Basó, amelyet 1672-es Edóba költözése után vett fel. Néhány évvel később költőiskolát nyitott, ezzel lehetővé téve művei széles körű elterjedését. 1680-ban válogatást adott ki tanítványai műveiből, ezzel viszonozva azt a sok anyagi segítséget, mellyel diákjai folyamatosan támogatták.

“Kertben a nagy fa,
falon-kívül a fürjek
hirdetik: ősz van.”

Haikuköltészettel 1662-ben kezdett el foglalkozni, példaképe a két kínai költőóriás: Li Taj-po és Tu Fu volt, legfőbb mesterének pedig Szaigjó Hósit (1118–1190), a remeteköltőt tekintette, akinek verseiből többször idézett első útinaplójában is. 1694-ben, utazásának egyik állomásáról levelet írt volt tanítványának, Kubota Enszuinak, melyben örökre elbúcsúzott tőle. Ekkor íródott utolsó haikuja:

“A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem.”

Hogy mit szeretek ebben a költőben? A romlatlan szemlélődés örömét, a rácsodálkozást, a megformált szavak természetes szépségét. A képességet, hogy oly’ kevés szóval is milyen sokat meg lehet mutatni a világból.

Macuó Basó: Százhetven haiku (Fodor Ákos fordításában)