Tag Archives: Iphone 5

Kiara és a Narrative Clip

Kaptam kölcsön kipróbálásra egy icipici, narratív fényképezőgépet, aminek az a lényege, hogy valóban apró, csipeszes (így könnyen, szinte észrevétlenül a ruhádon hordhatod), és harminc másodpercenként automatikusan egy 5 megapixeles fényképet készít arról, ahol éppen elhaladsz.

Az elkészült fotókat a számítógépedhez csatlakoztatva lehet áttölteni/feltölteni a narrativeapp.com oldalán létrehozott saját felhasználói fiókba, ahonnan aztán szintén automatikusan átkerül az iOS eszközünkre letöltött appba is, hogy bárhol, bármikor nézegethessük, nem csak a gépen, egy böngészőből.

A folyamat könnyű és tényleg felhasználóbarát, csak fel kell csiptetni a kamerát valahova és hagyni, hogy hangtalanul dolgozzon, aztán csatlakoztatni a géphez, és várni, míg feltöltődnek a pillanatnyi csodák, amik mellett naponta elmegyünk anélkül, hogy észrevennénk.

Az alábbi fotókat Kiara készítette, amikor szombaton a nyakörvére biggyesztettem a kis kütyüt, ami egyébként meglepően jól bírta a kutyabírkózást és hempergést.

Egyébként milyen menő, hogy lefotózott engem a kutyám? (:

nc01 nc02 nc03
nc04_Gombóc_úr
nc05 nc06 nc7_Hempergés
nc8_Dia_és_én
nc09 nc10_Balra_fent_belógó_fül nc11

Levelek

03

02

01

Megmakrózott Kiara szőrök

Szőrikék

Withings Home kamera

Éppen van szerencsém kipróbálni egy vezeték nélküli kamerát itthon, és részben el vagyok ájulva, hol tart a technika manapság, másfelől viszont el vagyok szontyolodva, mert nem tudok mit kezdeni kapott többletinformációkkal.

A Withings Home kamera maga egy viszonylag pici, 5 megapixeles, kompakt cucc, amit konnektorba kell dugni, hogy áramhoz jusson, aztán az iPhone-ról bekonfigurálni (elég egyszerű alkalmazás van hozzá, elrontani gyakorlatilag nem lehet). Miután wifire került az eszköz, utána a telefonról / iPadről lehet nyomon követni a lakásban (adott helyiségben) történő eseményeket. Már a hangosabb zörejeket is feljegyzi, és természetesen a mozgást is, és ha beállítjuk, akkor push értesítéseket küldd a telefonunkra minden egyes helyváltoztatásról.

Esetünkben ez úgy nézett ki, hogy beállítottam a kamerát, hogy tökéletesen rálásson a kutya díványára, a fotelre, az ágyra és a kutyaágyra is. Éjszakára ugyan elfordítottam, hogy képet ne vegyen, csak hangot, de körülbelül kétóránként kaptam egy jelzést arról, hogy valaki mászkál a lakásban, illetve valami zaj van. (A gyakorlatban az történt, hogy a Kiara az egyik helyről átment a másikra, illetve hangosan horkolt, miután kényelmesen elhelyezkedett.) (:

Amikor ma (a reggeli séta után) hazavittem és magára hagytam a kutyit, mert elmentem boltba, akkor láthattam, hogyan mászkált a lakásban, hallottam a hüppögését, és nem esett jól. Évek óta együtt élünk, és tudom, hogy rossz neki, amikor egyedül hagyom, és tudom, hogy ilyenkor eleinte nehezen találja a helyét, de most ezt egy jó minőségű videó streamen meg is figyelhettem. Őszintén szólva összeszorult a szívem, és rájöttem, hogy nem tudnám minden nap így meglesni, miközben ő magányosan érzi magát, mert éppen otthon hagytam. Persze tudja, hogy hazamegyek hozzá, de attól még akkor és ott rossz neki.

Image-1

Kipróbálni amúgy abszolút jó volt, és délután biztos bekapcsolom még egyszer ma, hogy felvegye azt is, ahogy majd a Rengarral bunyóznak, de az már 100%, hogy nem fogok ilyet beszerezni itthonra.

Azt még valahogyan ki kell találnom, hogyan tudom letölteni a timelapse videót, amit az utolsó 12 óráról automatikusan eltárol, mert vannak benne aranyos pillanatok, amiket szeretnék megőrizni. (Ha sikerül, feltöltöm őket ide is.) Én vagyok a nagytesó, aki figyel. (:

A nap képe

Olof Pálme Ház

Őszi fotók a Városligetből

Tudom, hogy béna, amiért évről-évre csinálok egy ilyen bejegyzést, de egyszerűen nem tudok betelni a színes lombkoronájú fákkal, a ködden, az avarral, a varjakkal és más károgókkal. Néha el sem hiszem, hogy milyen szép helyen sétálhatok minden reggel.

(Majd ma is, csak a kávé és a felöltözés után… Pucéran azért nem indulnék neki, mert hideg van már ahhoz, és az embereket talán megzavarná, hogy kilátszik a … köldököm.)

Köd Mezőgazdasági Múzeum FenyőLevelekTölgy

Őszi fotók

Annyira szeretem, hogy végre-valahára igazi őszünk van: nincs se hideg, se meleg, nem kell még fűteni, de délutánonként még ki lehet nyitni az erkélyajtót, mert még melegek a nap sugarai – de ahogy fordul a Föld, és eltakarnak az árnyak, máris kell a kabát… Esténként köd van, hullanak a fákról a levelek, a sünök esténként hangosan csörtetnek a bozótosokban.
Gomba! Színes levelek Megint gomba!
Ezt imádom
Októberi fák A kőris Napfény

Ezek pedig ma készültek:

Tabán
Kiara asszony visszanéz
Távoli Szabadság...
Pest túl messze van

Összehasonlítások 01

Ez egy másolat a még a költözés előtt készült, majd elveszett bejegyzés a fekete-fehér és a színes képek egymásutánjairól. (Hamarosan a végére érek a második tekercs filmemnek is, akkor folytatás következik.)

Amerikai út

Amerikai út színes

Víztorony

Víztorony színesben

Padok

Padok színesben

Olof Pálme ház oldalról

Az Olof Pálme ház oldalról színesben

Séta Ábellel

Séta Ábellel - színesben

 

Egy félelmetes ház Angyalföldön

Felfedeztem egy nagyon izgalmas házat Angyalföldön, az Árpád-híd közelében, pont a Teve utca folytatásánál, az Angyalföldi úton.

Térkép / Dériné köz

Elsőre semmi különös nincs rajta, csak egy régi társasház, néhol málló vakolattal, és a rosszul szellőző pincék jellegzetes szagával; aztán ahogy picit feljebb néztem, a bejárati ajtók felett található szobrok lenyűgöztek.

Baljós denevérek, majd keselyűk fogadnak, aztán még ijesztőbb lények várnak: valamilyen indíttatásból én szárnyas dinoszauruszként tudom beazonosítani a harmadik képen látható párost. (Milyen ember készít ilyen szobrokat, és főként miért?) Ki fogom deríteni.

(Volt még egy kapualj, amit két majom díszített, de azt nem tudtam lefotózni, mert nagyon belógott egy fa lombkoronája, és eltakarta az egészet. Késő ősszel megmutatom majd azt is.)

Denevérek

Dögkeselyűk

Gonosz szárnyas raptorok

Praktica MTL50

Kölcsönkértem egy filmes fényképezőgépet, aztán elzarándokoltam az első fotósboltig, (ahol egyébként egész elképesztő dolgok is vannak, de erről máskor), megvettem az első tekercs filmemet, és az idős fényképész bácsi elmagyarázta az elejétől a végéig, hogyan kell befűznöm anélkül, hogy elégetném. Segítőkész volt nagyon, figyelt és mutatott ezt-azt, mire figyeljek majd oda, amikor fényképezek.

Egy 36 kockás, fekete-fehér tekercset vettem, kettőt elkattintottam a befűzéskor, szóval még 34 lehetőségem maradt kipróbálni magam.

Kölcsönkaptam öt témába vágó könyvet is, hogy alaposan körbejárhassam ezt a gyönyörű világot.

Kíváncsi leszek, hogy lesz-e akár egy éles képem is fél éven belül. Azért ez mégsem digitális technika, ahol automatára állítok mindent, aztán témától függetlenül szinte tökéletes képet csinál a masinám, és ráadásul nagyon sok hasonló fotó közül kiválaszthatom azt, amelyik a legjobban tetszik, a többit meg simán törölhetem.

Itt és most 34 kockám van, nagyon izgatott vagyok.

(Itt és most létrehoztam a Fényképezés kategóriát, hogy az analóg szárnypróbálgatásaim külön legyenek választva a digitális szárnypróbálgatásaimtól.)

Praktica MTL50

A következő napok olvasmányai:

  • Willfried Baatz: Fotográfia
  • Simone Philippi: A 20. század fotóművészete
  • Szarka Klára – Fejér Zoltán: Fotó történet
  • Pál Endre: Fotó technika
  • Dr. Szimán Oszkár – Pál Endre: Fotolabor és kidolgozástechnika