Tag Archives: Humor

Családi aranyköpések / 2. rész

Amikor a belvárosi életforma találkozik a vidékivel:
(Megvettük az Ikeában a gyerekkádat.)
Én: Tök jó, mert ha már nagyobb lesz a kölyök, akkor tudjuk másra is használni a kádat…
Párom: Például mire?
Én: Például disznóvágáskor ebben tudjuk….
Párom: MIAFAAAASZ????????!!!

Tesómmal csetelünk:
Én: Küldök két képet a nagy hasamról, ezt figyeld! …
Tesóm: Baszott nagy már a hasad!!!! De az a sárkány (tetoválás) még mindig gáz.
Én: Gáz az anyád! Nem értesz ezekhez a dolgokhoz.
Tesóm: Te ilyen buzi lehetsz.

Párom a Witcher 3-mal játszik éppen, néha odanézek én is, amikor nagy kaszabolás hallatszik.
Én: Ez a Geralt mindenféle varázslathoz ért?
Párom gyanúsan: Miért kérdezed?
Én: Valamit kezdhetne azzal a mellénnyel magán, mert úgy néz ki, mintha anyám kötötte volna rá.
Párom: Te inkább csak minecraftozz, jó?

Családi aranyköpések / 1. rész

Párommal az Ikeában
Rámutatok egy nagy pálmára a virágos részlegem: Egyszer szeretnék egy ekkora pálmát majd.
Párom: Ha hazahozol egy ekkora mostrumot, én veszek még egy állólámpát!!!
Én: Ez zsarolás, de áll az alku!

Átkopog a szomszéd lány, akinek 9 hetes kisbabája van, kölcsön ad egy könyvet, beszélgetünk pár mondatot, elköszön, elmegy.
Párom: Mióta vagytok ennyire jóban?
Én: Amióta rájött, hogy terhes vagyok.
Párom fintorog: Jó lehet…
Én: Mondta, hogy kopogjak át bátran valamikor és elmondja, ő miket rakott a szülészetre bevitt táskájába.
Párom: Azt mondtad, hogy azzal ráérünk még.
Én: Szerintem ráérünk, de a szomszéd szerint most már el kell kezdeni, mert BÁRMI TÖRTÉNHET ÉS AKKOR KAPKODNI KELL, AMI MAGA LENNE A POKOL.
Párom mű felháborodással, inkább nevetve: Én kiszálltam. Nem bírom elviselni, hogy ennyire félvállról veszed ezt a gyerek-dolgot. Oldd meg innentől egyedül!
Én: És még dagadt is vagyok?
Párom: Ja igen, még az is.

Amikor az ügyfeleim levelet írnak nekem…

Tízből három alkalommal neveznek Attilának, vagy Antalnak; de voltam már néhányszor Anna és Anett is. Nem baj ám, én röhögök rajta. Kicsit tényleg Attilás fejem lehet. (:

Screen Shot 2016-04-11 at 21.07.07

 

 

Screen Shot 2016-04-11 at 21.01.05

 

 

Screen Shot 2016-04-11 at 21.01.51

 

 

 

Illetve, amikor a kollégám ír:

Screen Shot 2016-04-03 at 01.24.35

Munkahelyi aranyköpések / 12. rész

Kukoricasalátát rágok éppen a raktárban, bejön a kolléga, leül a másik asztalhoz kajálni.
Én: Kérsz a kukoricasalátámból?
Kolléga: Fúj. Nem.
Én: Pedig édes. Sweet. Supersweet.
Kolléga röhögve: Kettőtök közül legalább a kukorica legyen az!!!
Én röhögve: Bazmeeeeg.

Egy nappal később szintén a raktárban.
Kolléga: Hol voltál? Csapzott vagy.
Én: Jógázni voltam.
Kolléga: Na, akkor mutass valamit!
Én felemelem a lábamat elég magasra: Menne ez feljebb is, de a gatya miatt nem tudom…
Kolléga: Mégis elveszlek feleségül.
Én: Tudod, mikor…

Hétfő reggel:
Én: Össze kell gyűjtenem a webshopos ACC (apple accessories) eladásokat.
Kolléga: ACC PONT C PONT INF PONT!
Én: Jaj, már megint az Argó?!
Kolléga kiabálva: Ne engem basztass, amiért nem tudsz latinul!
Kolléga2 bejön a raktárba: Az senkit sem zavar, hogy odalett a Matyi?!

Kolléga előveszi a telefonján, és elkezdi nyomogatni: Jaj, már megint zaklat a John Appleseed.
(vagyis frissítés érkezett a céges appra)

Munkahelyi aranyköpések / 11. rész

Mindeközben a céges cseten

Kolléga1: Nincs a cégben valamilyen 20-21″ demó iMac régi anyukámnak?

Kolléga2: Hát kérdezd meg anyukádat, hogy van-e neki a cégben régi demó iMac-je 😀

Kolléga3: Van itt egy 1.1-es Mac Pro. Az nem lenne jó neki? 😛

Én: De most az iMac a régi, vagy az anyukád?

Kolléga1: Nekem mennyi vicces kollégám van 😀

Munkahelyi aranyköpések / 10. rész

Kolléga1 a nyitott raktárajtó mellett (mindent hallok): Menj be Anitához, és kérdezd meg tőle!
Kolléga2: Én be nem megyek hozzá, éppen rage-el.
Kolléga1: Mit csinál?
Kolléga2: Őrjöng valamiért.
Én: MI AZ, HOGY ŐRJÖNGÖK???!!!

Telefonon hívom az ügyfelet, termékegyeztetés céljából: Szóval akkor ez a Synology Dickstation… Dicks-station… Disk-station…
Ügyfél fuldokolva nevet: Igen, az…

+1
Sétálok Kiarával, megyünk át Rengarért, a kölcsönkutyáért, szembe találkozom egy lánnyal. Rám néz, köszön, visszaköszönök.
Kábé tíz perc múlva, amikor már Rengart is sétáltatom, megint összefutunk a lánnyal.
Lány: Szia, te ilyen… hivatásos vagy?
Én: Pa…parancsolsz?
Lány: Ilyen hivatásos sétáltató? Ez a szakmád?
Én: Nem.
Lány: Hát kár. Szia.

Munkahelyi aranyköpések / 9. rész

Kollégám felém nyújtja a csokiját: Kérsz belőle?
Én: Nem, köszi.
Kollégám: Na, egyél belőle!
Én: Most nem kívánom, de köszi.
Kollégám: EGYÉL MÁR BELŐLE!
Én: MONDOM, HOGY NEM KÖLL!
Kollégám röhögve: AKKOR BAZD MEG!

Hajti Pajtis régi ismerősünk, és személyes öreg barátom, Előd bá’ benyit a raktárba: Rakományt hoztam!
Én mosolyogva: Szia! Hogy vagy?
Előd bá’, mintha egy hülyéhez beszélne: Szia Lujzám!
Szakadni kezdek a röhögéstől.

Tíz perc múlva még mindig röhögve írom a céges csetbe, hogy Lujzának hívott: A kutyáját hívta eddig Lujzának. Meg néha az én kutyámat is. Ma már engem is…
Kolléga: Biztos csak a _szukákat_ hívja Lujzának.

Időközben átvettem a céges webshopunkat, és az Allee raktárban / raktárból dolgozom. A kollégák éppen egymást froclizzák, mire kimegyek az eladótérbe és közbeszólok én is, röhögünk.
Kolléga1: Te, ez meg ki?
Kolléga2: Nem tudom, de én a raktárból nem pofáznék…
(Azóta ez szállóige lett nálunk.)

Munkahelyi aranyköpések / 8. rész

Felveszem a telefont:
Én: Jó napot kívánok, iCentre ALLEE, miben tudok segíteni?
Női ügyfél köszönés nélkül: XY bent van ma?
Én: Igen.
Ügyfél: Adja át neki a telefont!
Én: Sajnos nem tudom, mivel éppen dolgozik.
Ügyfél: Akkor bemegyek.
Ügyfél rám csapja a telefont.
Én: Jaj, nem kérünk verést.

10 perc múlva én a kollégának: Egy őrült milf feléd tart.
Kolléga vigyorogva: Hol? Mikor? És a legfontosabb: sütit hoz?
Én: A telefonban zabos volt.
Kolléga: Zabos sütit?? WTF?
Én: NEM, az ügyfél volt zabos. Dühös. Felpaprikázott.
Kolléga: Nem kérek paprikás sütit… Ez olyan kalocsai dolog lehet…
Én: Egyszer tényleg el leszünk verve. 🙁
(Egyébként egy órán belül kiderült, hogy az ügyfél csak elbúcsúzni jött, mert külföldre költözik.)

A raktárban kajálok, kolléga bejön, éppen telefonon egyeztet valamiről.
Kolléga: Igen, a kolléganő már összekészítette. Nagyon nagy doboz. Esetleg levigyük a parkolóba? Van ilyen… ZSÚRKOCSINK. Jó. Jó. Meg fogom találni. Viszlát.
Én: Zsúrkocsink? Hehehe.
Kolléga: Never endin’ party!
Én: A te dealered nyilván jobb.
Kolléga: Miért, mi ez a görgős szar?
Én: Molnárkocsi.
Kolléga: De nem is vagyunk molnárok, banyek.
Én nevetve: Igaz. Hívd nyugodtan zsúrkocsinak, én nem bánom…
Kolléga felkiált, aztán távozik: PARTY HARD!

Munkahelyi aranyköpések / 7. rész

Kolléga beront a raktárba, miközben én pont lecsavarom az ásványvizes üvegem kupakját: Keresek egy izét…
Én: Milyen izét?
Kolléga: Egy dokkolót.
Én: Van itt pár, nézz körül… Melyiket keresed?
Kolléga: A DS3480-at.
Én, mielőtt kortyolnék az üvegből: Az melyik?
Kolléga vár egy pillanatot, elgondolkodik, én éppen nyelnék egy nagy korty vizet: Tudod, az a fehér, nagy, öblös lófasz.
Én: Hhhhrrrpppfffffff!

Kolléga: Anita, szerzünk neked egy jól fizető állást meg pasit egyszerre!
Én: Hogyan?
Kolléga: Luxusprostit nevelek belőled!
Én: Belőlem?
Kolléga: Kezdjük azzal, hogy nem beszélsz. Az árt a biznisznek.
Én: Annyira luxus leszek, hogy senki sem fizet majd értem…
Kolléga: Teszünk egy kört a plázában, először veszünk neked néhány ruhát, meg bemegyünk a Lushba valami illatos piperecuccért, aztán…
Én: Már megint ott tartunk, hogy én vagyok a büdös, baszki… Ezt nem hiszem el…
Kolléga: Nem vagy büdös, de a kurváknak jó illata van.
Én: Nekem meg nincs?
Kolléga2: De legalább tudjuk, hogy nem vagy kurva.
Én: Vagy csak nem tudtok megfizetni! Az élet egy szívás.
Kolléga: Akkor meg nem mindegy? Luxiként legalább vagyonokat keresnél…
Én: Te meg akarsz szabadulni tőlem, rájöttem.
Kolléga: Gondold végig az ajánlatomat. Leszek a stricid.
Én: Ne haragudj, de egy luxus stricit én nem tudnék megfizetni.
Kolléga: Ez mondjuk igaz.

A tegnapom margójára

Pszichiátria, dohányzó, kellemes füstfelhő. Az asztal körül két ápolt, egy ápoló, egy látogató (én). Mirjam nővér beleszív a cigarettájába, rám néz:
– Nem jelent meg gyógyszerosztáson.
– Mármint én? – kérdezek vissza elképedve.
– Ő nem beteg – rázza a fejét a barátnőm.
– Csak látogató – helyesel a másik páciens. 
Barátnőm vidáman felnevet:
– De igazából kaphatna egy ágyat!
Felsóhajtok.
– Végül is… Ja.

IMG_4841