Tag Archives: Gothic

Goth, dark, boszorkány kismama ruhák

Arra gondoltam, kicsit körbejárom a lehetőségeket, ha már a téma az utcán hever, részben azért is, mert kíváncsi vagyok, részben pedig azért, mert ezidáig az összes ruhaköltségem a terhesség alatt kimerült 3 darab nagyobb melltartó megvételében, de az ősz beköszöntével lassan időszerű lesz olyan nadrágokat és felsőket vennem, amibe belefér a hasam is.

Azt már leellenőriztem, hogy az átmeneti kabátom még mindig jó rám, és körülbelül október végéig nem is lesz vele gond. Utána nyilván majd nézek valami télikabátot, ami elég nagy lesz ahhoz, hogy kilenc hónapos terhesként is, és akár kendővel magamra eszkábált gyerekkel együtt is kényelmesen tudjak benne mozogni, de ez már egy másik fejezet.

A következő oldalakon egész aranyos ruhadarabokat találtam: StellaMaternity, MamaSan Maternity Apparel, Cafepress,  de ezeken kívül az Ebay, a Pinterest és az Etsy bugyraiban is kellemes választékra/ötletekre lehet bukkanni. (Az persze más kérdés, hogy melyik üzlet mennyiért szállít Magyarországra, és hogy mennyi idő alatt…)

A kedvenceim eddig:

victorian_baby_carriage_maternity_dark_tshirt s-l1600 web_of_love_grey_maternity_dark_tshirt

never_too_small_to_rock_maternity_tank_top witch_cauldron_maternity f5539be0be46c46906e25065c99e8b6f

A LET ME OUT! feliratosan annyit nevettem, hogy ezt biztos meg fogom rendelni a napokban. (Link itt.)

83e2d5b9c3bc16a0bf83735f84e812f8Persze vannak ezeknél a hosszú derekú pólóknál elegánsabb variációk is, de úgy érzem, hogy jelenleg sokkal fontosabb egy kényelmes viselet, mint egy gombos, csipkés, fűzős viktoriánus ruha. Persze különbözőek vagyunk, szóval aki hasonló szerelésben képzeli el a várandósságát, az is be tudja szerezni a számára szükséges darabokat. (Meg kell hagyni, vannak nagyon szép összeállítások, csak ezekhez a ruhákhoz annyira nem illik felvenni a lehető legkényelmesebb, szakadt, kitaposott tornacipőt, viszont terhesen a legtöbb nő nem nagyon tud magas sarkú, talpú, stb. lábbelit megtűrni magán, mert kényelmetlennek találja, és egyébként sem tud benne járni, mivel megváltozik a test súlyelosztása, és máshogy kezd el járni, mozogni egy kismama (lásd: elfelejti kihúzni magát, görnyedtebb a testtartása, nem emeli annyira a lábát, csoszog, stb.) Magamon is észrevettem mindezt, de azért több-kevesebb igyekszem tenni ellene.

summer-font-b-fashion-b-font-maternity-font-b-dresses-b-font-clothes-for-pregnant-women f885a6145a739e0baa553ca3aa1c312b aea3eee434a67f413c1cea1812a5be74

+1 agymenés:

Abban már megegyeztünk a párommal, hogy StormPooperes gyerekruhát beszerzünk (még akkor is, ha seperc alatt kinövi majd), illetve csinálhatok egy Punisher logós takarót is a gyerekágyba.

tumblr_ocihqa7sy81rhdp6mo1_500

 

 

Reakció Trisha bejegyzésére

Olvastam egy érdekes posztot Trishánál, aki olvasott egy érdekes posztot Annie oldalán, és nem tudok elmenni a téma mellett szó nélkül, hiszen többé-kevésbé ez a sarok is egy goth blog a mai napig.

Többé-kevésbé, hiszen már régen felhagytam azzal, hogy goth sminkelési vagy öltözködési tippeket reblogoljak (ha volt ilyen valaha egyáltalán), nem pakolom tele goth bandák videóklippjeivel az oldalt, és nem készítek magamról temetős, szomorú szelfiket sem (pedig régen nagyon szerettem volna egy szép fotósorozatot magamról). Változik a világ. Vagyis inkább mi változunk benne.

Amikor megismerkedtem a goth szubkultúrával, nélkülözhetetlenné vált egy acélbetétes bakancs beszerzése, hiszen anélkül nem lehettem volna goth 15 évvel ezelőtt. (: Voltak (ma már nevetségesnek tűnő) necckesztyűim, tüllös ruháim és fűzőim (jó, ezekből a mai napig nem nőttem ki, de erről később), fekete körömlakkom, fekete sminkem és minden olyan, egyéb eszközöm, amivel elkülönülhettem a tömegtől. A fősuli alatt csúcsosodott ki mindez, anyukám és a környezetem elfogadott olyannak, amilyen voltam, kellemes keveréke egy vámpírnak és egy boszorkánynak.

Ahogy elkezdtem dolgozni, a fűzőkből lassan egyszerűbb szabású, fekete blúz / felső lett, a tütükből fekete nadrág. Elegánsabb, felnőttesebb, egyszerűbb megjelenés. Jól állt, anya külön büszke volt rám, de ő mondta, hogy ne dobáljam ki a fűzőket sem, a tüllös szoknyákat sem, és még a bandás, esetleg lassan sötétszürkére fakult pólóimat sem, mert néhány év múlva szükségem lesz rájuk. Nem jövőre, és talán nem is három év múlva, de bízzak benne, mindenki életében ugyanilyen ciklusok vannak, és ismer annyira, hogy tudja, nagyon sajnálnám, ha nem találnám meg azokat a ruhadarabokat, amiket majd valamikor elő akarok túrni a szekrény aljából. (Így félretettem egy nagy adag ruhát, ami majd egyszer kelleni fog…) (:

Felköltöztem Pestre hat éve, és azóta harmadik éve egyedül élek egy lakásban egy kutyával. Az a goth élettér, amit kamaszkoromban elképzeltem magamnak (fekete bársony ágyterítők, bordó selyem ágynemű, vastag brokát sötétítő függönyök, intarziás bútorok, stb.) valószínűleg nem fog megvalósulni; de ez nem is baj. A gyakorlatban már látom, hogy együtt élni egy kutyával rengeteg szőrrel és nyállal és csipával jár. (Betegség esetén hányással, hasmenéssel; és akkor együtt szomorkodnánk az állattal a hosszúrojtos, fekete szőnyeg teteme felett…) A lakásba kell némi szín (nem csak fekete és bordó), és kell, hogy sok könnyen tisztítható felülete legyen, hogy az esetleges pótolhatóságáról már szó sem essék. Ráadásul, ha együtt élsz valakivel, aki esetleg nem érzi sajátjának a világ goth / dark oldalát, az talán nem szeretne egy Addams Family díszletben élni. Különbözőek vagyunk, mindig is azok leszünk.

A ruházkodásra visszatérve: igaza lett anyámnak, mert lassan, óvatosan, kétszer is végiggondolva tényleg átválogattam a minap az évekkel ezelőtt elcsomagolt holmikat; és tényleg lett néhány olyan darab közöttük, amely visszakerült a mindennapos körforgásba. Egy-két póló, trikó; nem annyira hosszú és bajos viseletű szoknyák.

Mosás után, a tiszta ruhák kiteregetésénél azért persze még majdnem minden száradó ruhadarabom fekete (leszámítva a céges, sötétkék pólókat), és ez valószínűleg nem is fog változni már. Az elegánsabb felsőket az utóbbi két évben halálfej mintásra, Batman-logósra, nerdre cserélgettem, szépen lassan megint változik bennem valami. Elkezdtem ismét felvenni a kis szoknyáimat, de igazából mostanság sokkal többször hordok rövidnadrágokat. (Mondhatni, hogy második kamaszkor; de valószínűleg csak az első húzódik el kissé…) Ha nagyon kategorizálnom kellene, akkor talán most legjobban geek gothként tudnám leírni magam, de szerencsére erre a skatulyázásra semmi szükséget nem érzek.

Mondjuk, amióta 3-4 éve lerohadt a lábamról az utolsó bakancsom is, azóta nem vettem újat. Bár minden ősszel eljátszom a gondolattal, hogy kéne venni, kéne venni, nagyon kéne venni egyet; aztán valahogyan mégis lebeszélem magam róla. Emlékszem rá, hogy mindet nehéz volt betörni, több helyen véres vízhólyagok voltak a lábamon hetekig, mire úgy rám idomult, hogy kényelmes legyen. És ezt nem akarom többé. Inkább tornacipőt veszek, vagy valami olyan csizmát, amiről látszik, hogy nem hagy sebet rajtam.

A sminkcuccom 98%-át kidobtam már, mert alig-alig használtam, és ennyi év kihagyás után már biztos nem mertem volna az arcomra kenni semmit a felhalmozott arzenálból. A körmömet sem festem feketére vagy vörösre 5-6 éve, bár talán egy fekete lakk még kallódik valahol a lakásban, mert tavaly még a lábkörmeimet mázoltam párszor. (Ezt lehet, hogy idén meg fogom tenni egyszer.)

A hajfestés az egyetlen olyan, amit változatlanul űzök a mai napig. Illetve ilyen a tetoválások gyűjtése is, de ez megint egy másik fejezet. Hogy felnőttként, dolgozó emberként ki miben találja meg újra a gótságát, a különbözni akarását, az elhatárolódását a világtól, az egyénenként változó, de az öltözködés így vagy úgy a része marad a képletnek.

Ugyanez az elkülönülés erősen függeni kezd a környezettől, a munkehelytől, hogy mások mennyire toleránsan viseltetnek irányunkban; és valljuk be attól is, hogy mi magunk mennyire vagyunk ambíciózusak, mennyire szeretnénk feljebb kerülni azon a bizonyos vállalati ranglétrán, és emiatt mikről kell lemondanunk cserébe. Vannak munkahelyek, ahol egyáltalán nem tűrik az egyedi megjelenést; kötelező munkaruhák vannak a vállalatra jellemző színösszeállításokkal, amelybe gyakorta még a corpgoth cuccok sem férnek bele. Most nem a szupermarketek árufeltöltőire gondolok, de ügyfélszolgálatokra, bankokra, stb., stb. is, ahol mindenkinek, aki az adott céget reprezentálja, bele kell passzolnia a cég által előírt összképbe. Ha nem passzolsz bele, majd keresnek mást, aki belefér, viszlát.

Nekem szerencsém van, a munkahelyem elég megengedő, mert csak egy sötétkék céges pólónk van, és bár pluszban az Apple azt mondja, hogy hosszú, sötét nadrág és zárt cipő, nagyjából be is zárult a kör. Amióta nem sales-esként dolgozom, hanem a raktárban ülök, nagy melegekben a hosszú nadrágot szoknya vagy rövidgatya és harisnya kombóval váltom ki, hiszen én már nem látszom az ügyfelek előtt. (A harisnyát a légkondi miatt érzem szükségesnek, különben fáznék.) Amint beköszönt az ősz, természetesen visszatérek a fekete, hosszú szárú gatyóimhoz, de simán elképzelhetőnek tartom, hogy addigra előtúrok egy-két, vastagabb szoknyát is. Semmi sem tart örökké: sem a nadrágok, sem a szoknyák kora.

Ez vajon attól lehet, mert én változom / mi változunk? Vagy a környezetünk teszi ezt velünk? Ki tudja? Lehet, hogy tíz év múlva a hajamat fogom tépni a mostani rövidgatyáimtól. (: Az a kevéske goth lélek, aki nem hagyta el a szubkultúrát, hanem szépen (életben maradt) felnőtt, munkát vállalt, önálló életet kezdett, gyanítom, hogy mind megtapasztalja ezt a furcsa ciklikusságot. Ahogy néha jön egy kattanás, és valami más fontosabb lesz, mint egy szegecses nyakörv, vagy mint egy bakancs.

Két hónap múlva harminc éves leszek, és ugyan nincs koponya a lakásban (ahogy kamaszként szerettem volna), nem festem a körmömet, és nem feketék a falak a szobában, attól még ízig-vérig goth vagyok, és egy percig sem hiszem azt, hogy ez attól lehet, hogy fekete göncök vannak a gardróbomban.

Remélem, tíz év múlva újra megvizsgáljuk ezt a kérdést. (: Kíváncsi vagyok, mi változik majd.

 

The Gashlycrumb Tinies

1963-ban jelent meg Edward Gorey fekete-fehér, groteszk humorral illusztrált könyve, amelyből a gyerekek megtanulhatták és begyakorolhatták az ábécét. Nem vagyok biztos benne, hogy az Addams Family tagjain kívül mások is aktívan forgatták a lapjait, de azért reménykedem. (: Merthogy ez nem akármilyen kötet, ebben 26 gyerek szerencsétlen, idő előtti, morbid halálát írja le Gorey, szigorúan betűrendben, gyönyörű rímpárokban. (:

The Gashlycrumb Tinies

 

“A is for AMY who fell down the stairs

B is for BASIL assaulted by bears…”

Amy Basil

Nagyon jókat lehet nevetni a rímeken, mert a legbanálisabb halálnemeket sem hagyja ki.

A teljes PDF-et le tudjátok tölteni innen: gashlycrumb-tinies

Rémálmokat kívánok! (:

Iron Fist Bikinim van!

Illetve lesz, amint megérkezik Amerikából, mert megrendeltem egyet az előbb. Nem bírtam ki. Gyenge vagyok. De milyen csini leszek benne a strandon… az árnyékban… délutánonként. (:

Iron Fist Bela's Dead Bandeau

Úgy kezdődött a sztori, hogy kotorásztam az oldalamon, és rábukkantam erre a posztra, ahol az Iron Fist fürdőruhákra csorgattam a nyálam. (Eredetileg tavaly ez a Bela’s Dead darab tetszett leginkább, ez mára Wolf Beaterre változott, de mivel a másodikat már nem tudtam egyik webshopban sem fellelni, így a legelső minta mellett döntöttem. Milyen furcsa, hogy tavaly óta mennyit változott az ízlésem, mert a kék színű, Evil Deadnek keresztelt bikinin is elgondolkodtam, pedig egy éve még azt mondtam, hogy az túl tarka-barka lenne nekem. Néhány perc gyönyörködés és elmélkedés után ugyan megint erre az elhatározásra jutottam, de már az is furcsa, hogy egyáltalán elmerengtem a lehetőségen és nem zártam ki azonnal a színes (értsd: nem fekete) opciót.)

Wolf Beater Evil Dead Iron Fist Zombie

Gold Digger Tiki Face Sugar Skull Lady Killer

Alice Auaa újabb elképesztő ruhakollekciója

Divathét Japánban – ez már egy olyan predikatív szerkezet, ami felkelti az érdeklődésemet, tudván, hogy a japánok elég elborult művészek tudnak lenni. És egyébként ezen állításom tökéletesen megállja a helyét ebben az esetben is.

Alice Auaa legújabb, 2013 őszi / 2014 téli összeállítása valósággal pofán vágja azt, aki pasztell színekben pompázó modellekre készült lelkileg. Szeretem ezt. Jobban is, mint kéne.

Alice Auaa hivatalos weboldala elérhető itt.

További képek itt és itt.

Vigyázat, a gótok már a spájzban vannak! (:

alice_0295 alice_0275 alice_0227

alice_0339 Ezt bevállalnám én is!

Minden kék szemű mutáns!

Éjféli randevú

Ezeket találtam ma Deviantarton, szerintem gyönyörűek:

  

Ez a kép kb. 3-4-5 éve volt hosszú ideig része egy réges-régi fejlécemnek anno még az extrás vagy sunsetes időben, és csak megörültem neki, amiért megtaláltam:

Fekete révület

Tegnapelőtt (vagy azelőtt?) Salem küldött egy masszív válogatást a kedvenc képeiből, így most ezek közül szemezgetek. (: Még egyszer köszönöm, ezek hatottak rám  leginkább az újdonság (és a letaglózó szépség) erejével:

  

  

  

Keresem az új fejlécemet

A neten vadászom egy kis újdonság után, és ilyen gyönyörűségekbe futok bele: csend, mélázás, eső, félhomály, köd. Vágyak. Álmok. Remények.

Az efféle érzések miatt szeretem a gothicot visszavonhatatlanul. ♥

Két órával később

Találtam egy tucat elképesztő fotómapulációt, amit nem tudok csendben és magamban imádni, muszáj Nektek is látnotok. Azt hiszem, ilyenkor kell kinyitni egy üveg bort, bekapcsolni egy kis zenét, és alámerülni a saját lelkünknek.

  

  

Újabb indexes cikk a gothokról

Szerencsére ez most kicsit jobban sikerült szerintem, mint a legutóbbi. Az összefoglaló és goth lány mustra az éppen aktuális Gothica Fesztivál apropójából készült. A rögtönzött szépségverseny (ill. szavazás) alapján jelenleg ez a lány a legszebb. Egyetértek. (:

“… a lányok többsége még a vasárnapirocker-szerkót sem húzta fel, megelégedtek a farmer és a kivágott fekete felső párosításával…”

Ezen tulajdonképpen nem csodálkozom, én is elég régen húztam fűzőt és szoknyát. Bár hiányzik is néha nagyon. De könyörgöm, hova? Kutyát sétáltatni? Tejet venni a boltban? Melóhelyre, a póló alá/mellé? Hát nem. Sajnos. A farmer egyszerű, a fekete felső pedig elég biztonságot ad nekem. Persze, bizonyos nézetek szerint már nem is vagyok gót… (:

A teljes cikk elolvasható itt: Csajok csipkében….

A Gothica Fesztivál Facebookja innen érhető el.