Tag Archives: Futás

Holnapután félmaraton

Ez itt a térkép, ezen az útvonalon fogok végigrobogni vasárnap délelőtt. Tessék izgulni, nehogy felvegyen a szégyenbusz. (Bár annyira lassú nem lehetek…)

pic_17624

 

Szerk.: a Nike+ appom szerint 2 óra 17 perc alatt futottam le végül, a WizzAir chip szerint 2:16:35 alatt. Az utolsó 2-3 km igazi kínlódás volt, rettentően elfáradtam és kifulladtam a végére, ha Laci nem mosolyogva futott volna mellettem, és nem tartja bennem a lelket, lehet, hogy feladtam volna. Szóval köszönöm, hogy mellettem voltál! (:

Futás után (órákkal később persze) egy hatalmas hamburgerrel ünnepeltük meg magunkat a Tuningban.

Hétfőre durva vízhólyagok keletkeztek a talpamon, és begyulladt a jobb forgóm, valamint a jobb térdem is, de másfél nap alatt elmúlt. Csütörtökön már simán mentem bikramra.

Az biztos, hogy félmaratont mostanában nem futok, de annak a felét bármikor szívesen. Egyébként ma vagy holnap esedékes egy újabb futás, nehogy kiessek a ritmusomból.

Befutó lábikók

Ma reggel futottam a faluban

Emberek reakciói:

– integettek a traktorból

– fejcsóválva köszöntek a kocsmából

– kis híján elütöttek egy Suzukival, hogy lefékezzenek előttem, és elmondják: “Ne fussál, aranyom, átviszlek én Patonára… Ne fussál, mert elfáradsz…”

Legjobb az volt, hogy a falu körbefutása alatt befuttottam a nagyiékhoz a kerten át, ahol a szomszéd Tibi bácsi (nem lát igazán jól) öntözött. Odaköszöntem és integettem neki, de nem álltam meg, hanem robogtam tovább, hogy megpuszilgassam a nagyiékat, akik a ház előtt öntöztek éppen a virágoskertben. Délután találkoztunk Tibi bácsival, aki azt mondta, hogy pár percig azt hitte, hogy anyu vagyok… “De aztán rájöttem, hogy Angi nem olyan lüke, hogy szaladgáljon…” ((:

A konzekvencia: falun futsz = egy helyi látnivaló vagy, aki biztosan nem normális. Szuper. (:

Átfutni a szomszédos falu Rába-hídjáig felemelő érzés.

Screen Shot 2015-08-15 at 18.03.17

Egyébként csak tíz km-t futottam, mert eléggé frusztráltak az értetlenkedő falusiak és fájt a jobb forgóm. (Azóta is alig tudok járni. Ebből elég rossz dologra asszociálhatnék, de egyelőre nem szeretnék ezzel foglalkozni.)

Csináltam egy Nike+ Challenge-t; az elsőt, ami nem Pesthez köthető: Koroncói Kocogó néven. Eldöntöttem, hogy amikor csak itt töltök pár napot, mindig elmegyek majd futni – hátha más is kedvet kap, vagy bátorságot merít ebből, hogy nem ciki nekivágni semminek, akkor sem, ha a környezet éppen hülyeségnek titulálja azt.

Kedden bikram jógára megyek; remélem, hogy az majd kilazítja a jobb forgómat. Ha nem, akkor nem tudom, mi lesz. Flektor tapasz és bogyó, pihentetés egy hétig. Egy hónap múlva futni kell. Sokat. Nincs mese.

Egy hónap múlva félmaraton

Kezdek komolyan aggódni, hogy le tudom-e futni.

Azt mantrázom magamnak, hogy fel tudok készülni rá, és az agyamban dől el az egész verseny.

A tüdőm bírja. A lábam bírja. Csak koncentrálnom kell.

Pont emiatt félek.

Fitbit Flex grafikon megint

Nem mozogtam többet, mint általában szoktam szabadnapomon: négyszer voltam lent az utcán, ebből háromszor kutyát sétáltattam, egyszer pedig boltba indultam. (Oké, este meggyőztem magam arról, hogy ideje elmennem futni, szóval ötször tettem ki a lábam a lakásból.) Abszolút átlagos kedd, semmi extra – direkt nem vásárolgatós, antikváriumtúrás napot akartam monitorozni.

Fitbit Flex aktivitásmérés 05.20.

Egyértelműen látszik, hogy az aktívabb időszakok között mikor ültem az ágyon és interneteztem, lógattam a lábam a fotelből, szürcsöltem a kávét könyvet olvasva az erkélyen. A harmadik sorozat kimagasló és zöld része az esti, három kilométeres futás, amikor majdnem belerúgtam egy sünibe, de nagy szerencsénkre ugrottam egy bénát oldalra, így elkerültük a balesetet. (Távolabbról nagyon nyomi jelenet lehetett, de nem számít.)

A futást egyébként mértem a Nike+ appommal is, szóval, ha már táblázatos napot tartunk, azt is bemásolom: (28-án, 9-én, 12-én egyébként azért van két-két dátum, mert ezeken a napokon kétszer indultam neki az éjszakának: először Kiarával futottam egy kört, aztán egyedül.)

Nike+ 2014-05-20

 

Végső soron tényleg annyit tudok csak megállapítani, függetlenül attól, hogy még körülbelül 1-2 napig szeretném használni a Flexet próbaképpen: el lehet molyolni az alkalmazással (vagy böngészőből a felhasználói fiókban) akár naponta többször is, és aki időt akar szakítani a mozgásra, az életmód- és szemléletváltásra, az nagy lökést kap ezzel a rendszerrel.

Ha nem vigyázok, venni fogok egy ilyen kütyüt, de most inkább kinyitok egy sört.

Mert megérdemlem.

28. Nike félmaraton 2013

A tavalyihoz képest idén sokkal egyenletesebben futottam, nézelődtem, ábrándoztam futás közben. Nagyon jól esett maga a mozgás, nem fáradtam el sem agyilag, sem fizikálisan félútan. Amikor pedig meguntam a gondolkodást, és kikapcsoltam az agyam, egyszerűen csak egyik lábamat csaptam a másik után, a testem pedig automatikusan csinálta a dolgát.

Kettő perc 38 másodperc híján két óra alatt futottuk le a fiúkkal. Életem legjobb futóélménye a tegnapi. (:

Run Like Hell! (igen, már megint)

216. (486)
10km: 00:57:37
14.5km: 1:23:50
Bruttó idô: 02:12.18
Nettó idô: 02:02:38

Run Like Hell Team Again

Ma jött egy hivatalos levél a Nike Félmaratonról, a 192. helyet értük el trióban. Hip-hip-hurrá!

Run Like Hell Team

Nike Félmaraton 2012

Ma délelőtt történt az esemény, trióban indultunk két barátommal, 8,2 – 4,6 – 8,3 km távot kellett megtennünk. Az én részem a négy és feles szakasz volt, a Szabadság-híd szomszédságában jelölték ki az első váltóhelyet, így nekem onnan kellett elszaladnom a Margit-hídig. A budai oldalról indultunk, át a kedvenc hidamon, aztán végig a pesti rakparton, el az Országház előtt a második váltóhelyig.

Jó volt, egész jól bírtam, nem fáradtam el, nem szúrt a tüdőm, nem akartam belehalni. (: Amint meglesz a pontos eredményem, majd leírom. Az biztos, hogy 10:31-kor adtam át a chipet a barátomnak, mert utána rögtön megnéztem a telefonomat.

Az idő jó volt, egy ideig gondolkodtam futás közben, vártam a nagy holtpontot, amin át kellett volna esni, de az egyszerűen nem jött el. Aztán elkezdtem figyelni a többi futót, kikapcsoltam az agyam, és csak futottam. Láttam egy vak srácot is, aki egy segítővel futott a tömegben. Le a kalappal előttük, egyébként is nagy teljesítmény ennyit megtenni ilyen melegben, de úgy, hogy közben nem látsz semmit… El sem tudom képzelni, milyen lehet ez úgy. Nagyon figyelniük kell egymásra, és annál is jobban bízni a másikban. Jó volt mellettük haladni egy darabig. (:

Egész vegyes tömeg futott egyébként, kellemesen előzgettem az emberkéket, és ami csoda, meg sem álltam fújni egyet, vagy inni, vagy csak húzni az időt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fog esni, valamiért egészen féltávig azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz. (Talán ebben közrejátszott a régi cipőm, és az új cipőm, és a néha megzavarodó futószenzorom is a felkészülés alatt. Nem tudtam pontosan, hogy mennyi a 4,5 km – de egyébként is max. kétszer futottam 3,5-öt a héten.)

Na mindegy, szóval túl vagyok rajta, és örülök, hogy végigcsináltam. (Egy dolognak örülök csak jobban: hogy lecsutakolhattam magam utána. Tízezer ember izzadtsága és az általuk felvert, városi por és kosz tapadt rám, amikor hazaértem. Nincs jobb, mint egy kiadós zuhany ilyenkor. Egyszerűen nincs.)

Most várjuk a végeredményeket, közben pihi, de azért öt körül lemegyünk a Városligetbe a kutyulóval, hogy megnézzük a helyszín bontását. 🙂

Futás kutyával? Epic!

Még szerencse, hogy a szenzor azt nem méri, amikor visszafelé kocogok a jószághoz, mert ő ellentétes irányba indul el egy másik négylábúhoz… -.-

De semmi pánik, lesz ez még jobb is! 🙂

A ma reggeli futás

Az akcióra reggel nyolc körül akartam sort keríteni, Kutyulóval, Runkeeperrel, gps-sel, de a sors közbeszólt, ugyanis a városligeti Király-dombnál találkoztunk egy régi ismerősünkkel, Szuzival. Erről az aranypofi kutyáról azt kell tudni, hogy nyolc hónapos golden retriever, pihe-puha bundával, levakarhatatlan játékos kedvvel – mondanom sem kell, hogy a Kiara imád vele henteregni. (:

15-20 perc alatt úgy kifárasztották egymást, hogy kb. 10 métert tudtam futni még a jószágommal, aki aztán összeesett pihenni. (: Ezek után úgy döntöttem, hogy szépen, lassan hazacammogunk, leadom a Kutyulót, én pedig visszaszaladok a Ligetbe, hogy lefussam a reggeli távot. Így nyolc óra helyett nagyjából kilenckor kezdtem a bulit, de másodjára már nem vittem magammal az iPodot, csak az orrom után futottam.

Tettem egy szép kört, aztán nagyjából öt km után elégedetten hazakocogtam. Zuhany, reggeli (bár inkább már tízórai volt), és máris remekül indul a nap. (:

Az elnagyolt térkép, amit ma sikerült összehoznom: