Tag Archives: Fényképezés

Ködös képek a Városligetből

Ezeket ma reggel készítettem a szokásos sétánk alatt.

IMG_4257 IMG_4280 IMG_4322

IMG_4347

Ymir és Kiara

Kiara és a Narrative Clip

Kaptam kölcsön kipróbálásra egy icipici, narratív fényképezőgépet, aminek az a lényege, hogy valóban apró, csipeszes (így könnyen, szinte észrevétlenül a ruhádon hordhatod), és harminc másodpercenként automatikusan egy 5 megapixeles fényképet készít arról, ahol éppen elhaladsz.

Az elkészült fotókat a számítógépedhez csatlakoztatva lehet áttölteni/feltölteni a narrativeapp.com oldalán létrehozott saját felhasználói fiókba, ahonnan aztán szintén automatikusan átkerül az iOS eszközünkre letöltött appba is, hogy bárhol, bármikor nézegethessük, nem csak a gépen, egy böngészőből.

A folyamat könnyű és tényleg felhasználóbarát, csak fel kell csiptetni a kamerát valahova és hagyni, hogy hangtalanul dolgozzon, aztán csatlakoztatni a géphez, és várni, míg feltöltődnek a pillanatnyi csodák, amik mellett naponta elmegyünk anélkül, hogy észrevennénk.

Az alábbi fotókat Kiara készítette, amikor szombaton a nyakörvére biggyesztettem a kis kütyüt, ami egyébként meglepően jól bírta a kutyabírkózást és hempergést.

Egyébként milyen menő, hogy lefotózott engem a kutyám? (:

nc01 nc02 nc03
nc04_Gombóc_úr
nc05 nc06 nc7_Hempergés
nc8_Dia_és_én
nc09 nc10_Balra_fent_belógó_fül nc11

Összehasonlítások 01

Ez egy másolat a még a költözés előtt készült, majd elveszett bejegyzés a fekete-fehér és a színes képek egymásutánjairól. (Hamarosan a végére érek a második tekercs filmemnek is, akkor folytatás következik.)

Amerikai út

Amerikai út színes

Víztorony

Víztorony színesben

Padok

Padok színesben

Olof Pálme ház oldalról

Az Olof Pálme ház oldalról színesben

Séta Ábellel

Séta Ábellel - színesben

 

Praktica MTL50

Kölcsönkértem egy filmes fényképezőgépet, aztán elzarándokoltam az első fotósboltig, (ahol egyébként egész elképesztő dolgok is vannak, de erről máskor), megvettem az első tekercs filmemet, és az idős fényképész bácsi elmagyarázta az elejétől a végéig, hogyan kell befűznöm anélkül, hogy elégetném. Segítőkész volt nagyon, figyelt és mutatott ezt-azt, mire figyeljek majd oda, amikor fényképezek.

Egy 36 kockás, fekete-fehér tekercset vettem, kettőt elkattintottam a befűzéskor, szóval még 34 lehetőségem maradt kipróbálni magam.

Kölcsönkaptam öt témába vágó könyvet is, hogy alaposan körbejárhassam ezt a gyönyörű világot.

Kíváncsi leszek, hogy lesz-e akár egy éles képem is fél éven belül. Azért ez mégsem digitális technika, ahol automatára állítok mindent, aztán témától függetlenül szinte tökéletes képet csinál a masinám, és ráadásul nagyon sok hasonló fotó közül kiválaszthatom azt, amelyik a legjobban tetszik, a többit meg simán törölhetem.

Itt és most 34 kockám van, nagyon izgatott vagyok.

(Itt és most létrehoztam a Fényképezés kategóriát, hogy az analóg szárnypróbálgatásaim külön legyenek választva a digitális szárnypróbálgatásaimtól.)

Praktica MTL50

A következő napok olvasmányai:

  • Willfried Baatz: Fotográfia
  • Simone Philippi: A 20. század fotóművészete
  • Szarka Klára – Fejér Zoltán: Fotó történet
  • Pál Endre: Fotó technika
  • Dr. Szimán Oszkár – Pál Endre: Fotolabor és kidolgozástechnika

Susan Sontag: A fényképezésről

“Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.”

(28.oldal)

Kiarával a Normafán

Kék ég Színes levelek Víztorony

Kiara

 

Piros bogyók Utolsó hírnök Ősz

Attól, hogy a kezembe adtak egy fényképezőgépet, még nem tanultam meg fotózni

Csak próbálkozom vaktában, bár kétségkívül igaz, hogy rettentően élvezem a felfedezés fázisának különböző momentumait. A matuzsálem korú iPhone-om és a megapixelek létezéséről mit sem sejtő iPod Touchom tökéletesen megfelel számomra, hogy hirtelen lefényképezzem, amit elém sodor az élet és ilyen egyszerű módon megörökítsem az utókornak. Sosem tanultam fényképezést, látszik is a technikámon (ami gyakorlatilag nincs is), jobbra-balra dőlnek a képeim, fogalmam sincs, hogyan kell és (mire kell) fókuszálni, egyszerűen csak csinálom, ahogy érzem, illetve ahogy a szerkentyűim lehetőségei engedik.

Viszont hétvégére kaptam kölcsön egy Canon PowerShot SX40 HS fotómasinát, amivel most van lehetőségem komolyabban (?) megismerkedni. Oké, halvány lila gőzöm nincs a harmincötszörös ultrazoom használatáról (és még rá sem jöttem, hogyan kell a gépet effélére rákényszeríteni), de néhány próbálkozásom egészen tetszik.

(A gyenge idegzetű fotóművészek, mielőtt kiborulnának rajtam, kérem, takarják el a szeműket, valamint hagyják el a weboldalt! Köszönöm.)

Szóval van egy olyan beállítási mód ezen a gépen, hogy dioráma effekt, ami lényegében a kép felső és alsó részét elmossa, viszont a középső sávot gusztustalanul élesen hagyja. És ez nekem piszkosul megtetszett ma, csináltam is pár fotót így:

Az a furcsa ebben a gépben, hogy egészen máshogy látja és másképp is kezeli ugyanazt az általam megszokott és ezerszer lefényképezett épületet, udvarrészletet vagy fasort, viszont egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e az összhatás. Merőben szokatlan olyan részleteket észrevenni, amelyeket két év alatt eddig nem sikerült. (: (Egyébként pedig őrületes, 4000×3000 fotókról van szó.)

A további képeket automatára állítva készítettem:

Holnapig utánaolvasok a különböző záridők jelentőségének, aztán kipróbálom a gyakorlatban is. Az biztos, hogy én nem leszek a digitális fotózás koronázatlan császára / császárnője, de jól esik új dolgokat megismerni. [Valamiért még mindig többre tartom az analóg fényképezőgépeket, ráadásul gyerekkori álmom egy régi Polaroid. (: De azt azért meg kell hagyni, hogyha egy digitális géppel sem boldogulok, akkor mi lenne velem, ha igazi tudás nélkül egy analóg masinával kéne dolgoznom… Jó sok, ocsmány képet készítenék. Akár esküvőkön is. Pénzért.]

A holnapi viszontlátásig: