Tag Archives: Diy

Melt & Pour szappankészítés, első fejezet

Adott a rám jellemző hülye kíváncsiság, amivel néha a youtube bugyrait bújom, és a mázli, amiért találtam néhány nagyon érdekes és színes szappanöntéssel foglalkozó channelt. Annyira megtetszett az alapfokú kotyvasztás hangulata, hogy vettem öntőformákat, alapszappanokat, színezőket és egy narancs illataromát is, hogy akkor belevágok a bizniszbe és kipróbálom én is.

Előzetesen átolvastam mindent arról, hogy a melt & pour szappanöntés a szappankészítés legegyszerűbb, legkönnyebb eljárása, amikor gyakorlatilag már kész alapszappanokat olvasztunk fel, színezünk, illatosítunk, rétegelünk, keverünk, stb, és ezeket öntjük a szappanformába, hogy 1-2-3-4 nap alatt megkeményedjenek. (Ezen kívül van még a hideg eljárásos és a meleg eljárásos szappanfőzés, de itt már a nátronlúg tömegét nagyon precízen kell kiszámolni, az elegyítésnél védőfelszerelést kell hordani, a szappanosodás több hét, vagy akár egy hónap alatt következhet be.)

A melt & pour eljáráshoz gyakorlatilag csak az előre legyártott alapszappanok szükségesek: én vettem egy csomag fehér és egy csomag átlátszó alapot. Ezeket külön-külön felolvasztottam, az átlátszót szétöntögettem és külön-külön színeztem; aztán ha valamennyire megszilárdult a teteje az öntőformában, akkor ráborítottam a fehér olvadt alapot.

IMG_1220 IMG_1221 IMG_1222

Az első adag elkészítésekor ott vétettem az első hibát, hogy a fehér olvadt alaphoz adtam némi olívaolajat, így nem semleges szaga lett, hanem elég olívás, olajas. (Utólag kellett rájönnöm, hogy nem kedvelem ezt az illatot.) Az olaj ellenére szépen megkeményedett, bár pár napig még hagytam száradni a szabad levegőn, miután kifordítottam a formából, és használni kezdtem volna. A hozzáadott olaj ellenére jól habzik, és nem is fogy olyan gyorsan, mint vártam.

IMG_1228 IMG_1230

Az első szappanöntő kísérletet sikeresnek jegyeztem fel, így az ebay-ről rendeltem pár szilikon öntőformát, most azokat várom, hogy megérkezzenek.

A második kísérletet tegnap este végeztem. Ugyancsak az Allee-ban, a második emeleten található Kreatív Hobbi boltban vettem a lányoknál borsmentás szappanalap reszeléket, aminek tök jó illata van, és gyakorlatilag a zöld szappanalapot mintha sajtreszelővel lereszelték volna.

Az volt a tervem, hogy olyan szappant készítsek, aminek az egyik oldala (alul) ez a finom, zöld reszelékes, majd erre kerül a fehér alapszappan, amihez Kotányi szárított citromreszeléket adok, hogy egy kissé dörzsis legyen. Egyébként anyagismeret órának is szuper ez a kotyvasztás, mert például kiderült számomra, hogy a citromreszelék kellemes sárga színűre színezi az egész fehér masszát; és mivel nem nyomkodtam le eléggé a zöld reszeléket az öntőforma aljára, így valamennyi felkavarodott, és felúszott a szappan felszínére.

IMG_1378 IMG_1377 IMG_1379

Valóban jó ötlet lesz az idevágó youtube csatornákon is felbukkanó alkoholos spricnit beszerezni, hogy a kiöntött szappan felszínét lefújkáljam, mert elég buborékos maradt és így is szilárdult meg.

IMG_1380

Mivel a második adag szappan összesen több kész szappant eredményezett volna, mint a négy darabos kis öntőformám, ezért kitaláltam, hogy inkább egy pici tömbszappant fogok csinálni, amit darabolni kell. Szerencsére a konyhában találtam egy átlátszó műanyag (valaha volt kínai kajás) dobozt, amit anno elmostam, hogy majd növényalátét legyen belőle; de most sikeresen előléptettem szappan öntőformává. Úgy okoskodtam, hogyha a forró kínai levest kibírta, akkor a körülbelül 50 fokos olvadt szappant is ki kell bírnia a műanyagnak. Igazam lett, tök jól bírta a strapát a dobozka.

Ma délelőtt majd kifordítom a formából és három, hosszúkás adagra tudom leszeletelni az új szappanomat.

Fontos, hogy azokat az eszközöket, amiket a kotyvasztáshoz használok, nem használom már a konyhában főzésre, tárolásra sem magamnak, sem a kutyának. (Szóval most már 3 részre szeparálódott a felszerelésem: edény embernek, edény kutyának, edény szappannak.)

Az első kísérlet a múltkor kicsit esetleges volt, mert úgy éreztem, hogy pici a konyhában a munkafelület a projekthez; de tegnap már tudtam, hogy mire számíthatok, és teljesen jól elfértem az asztalon. Tegnap már sikerült fehér szappancsavarkákat is vágnom, ügyesen ráállt a kezem.

Körülbelül még 2-3 alkalom fog arról szólni, hogy anyagismeret jelleggel, kétes kimenetelű végeredményt tudjak produkálni, de utána már valószínűleg lesz annyi előzetes tapasztalatom, hogy valóban szép szappanokat tudjak készíteni.

Ha nincs Piton professzorod, légy a saját magad Piton professzora, és kotyvassz otthon random szappanokat, mert az jó buli! (:

Egy kidobott karosszék új élete

Kapcsolatunk Tónival, a karosszékkel úgy kezdődött, hogy egyszerűen felvittem magamhoz este, mivel egy augusztus végi napon kidobták otthonról a szomszéd utca szélén.

Sajnos aznap szakadt az eső, így napközben alaposan megázott és megszívta magát a fa és az ülőke része is. Megvártam, míg leszáll az éj, aztán kutyasétáltatásnak álcázva lementem érte, majd hazacipeltem. Kiara persze megpróbálta szabotálni a titkos “buga és uzsgyi” akciót, de én jobban akartam érvényesíteni az akaratomat, mint ő, szóval Tóni tíz percen belül már az erkélyen csöpögött tovább.

Szerencsére újabb hőséghullám jött, így egy hét alatt teljesen kiszáradt. Meg kellett állapítani, hogy több helyen eltört a karfa, recseg és ropog, ragasztani kell, és az ülőke rész is ismeri a boldog békeidők fogalmát.

Tóni01 Tóni02 Tóni03

Elmentem a barkácsboltba, bevásároltam fagittből, ecsetekből, dark oak / sötét tölgy színű lazúrból, dísz szegecsekből. Anyutól korábban elhoztam a nála, kárpitozásból megmaradt szürkés-zöldes kárpitmaradékot, és egy adag ülőkeszivacsot, így ezek után nem kellett rohangálni. Körülbelül 3000 forintot költöttem a teljes felújító készletre, de ebből a lazúr volt a legdrágább, mert (fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból) nagy doboz festéket vettem, amikor a kicsi is bőven elég lett volna. (Utólag könnyű okosnak lennem, háhá.) Nem baj, megérte. (Ezután mindent átfesthetek itthon. Kétszer. Mert van hozzá anyag.)

Először szépen portalanítottam Tónit, aztán a repedéseket eltüntettem a “folyékony fa” elnevezésű gemával. Egyébként ebből egy sokkal sötétebb árnyalatot kellett volna vásárolnom, mert ilyen vöröses-barnásra esett a választásom, de ez eléggé elüt a szék sötétbarna (majdnem fekete) árnyalatától. Sebaj. Van egy csomó festékem, megoldottam a gondot.

A “folyékony fa” száradása elvileg 30-60 perc, de én hagytam száradni egy egész napig. Utána fél napot ültem a székben, izegtem-mozogtam benne, hogy visszatérnek-e a repedések, de tényleg egész jól összetartja még a mélyre nyúló sebeket is.

Csiszolás után következett egy újabb portalanítás, majd az első réteg festés. Egy nappal később a második réteg. Itt-ott átüt egy vöröses javításfolt, illetve a karfán a kopásokat sem fedte le száz százalékkal a lazúr, de ezen kívül ugyanazt az árnyalatot sikerült megvennem, mint ami eredetileg is volt. És ahol szép volt az eredeti festék is, és a friss is, ott klasszul látszik a fa erezete.

Gemázás után Első réteg után Második réteg után

A teljes száradást követően jött a fekete leves: fel kellett szedegetni a régi, rozsdás szegecseket. Több helyen megsértettem a friss festést, és kétszer úgy magamba állítottam a csavarhúzót, ahogy azt illik a kétbalkezesek klánjában. Nem baj, Tóni biztos vérszomjas volt előző életében is, de ez engem nem tud/tudott eltántorítani egy percre sem.

A régi ülőkeszövet felszedése, és a a körülbelül 80 éves, koszos, rétesliszt állagúra porladt szivacs eltávolítása szintén megért egy misét; viszont a rugós felületet menthetőnek tartottam, így azt nem berheltem szét. A felszín áttakarítása után odaméreteztem az új szivacsot, és az új kárpitot, majd elkezdtem visszaszegelgetni a helyére.

Tegnap és ma egy-egy órát kopácsoltam a kis kalapáccsal, mire végeztem. Összességében a teljes felújítás nagyjából 6-8 munkaóra lehetett a száradási idők nélkül; és azt kell mondanom, hogy abszolút megérte.

Lett egy gyönyörű, régi karosszékem, amiben írni fogok, és hátradőlve kávézni; amíg újra el nem fárad az egyik – legmélyebb – megragasztott repedése. (Utána vagy egy asztalossal csináltatom meg, vagy díszpárna / ruha tárolására fogom használni legrosszabb esetben.) (De nem dobom ki.) (Mert olyat nem csinálunk.)

Új huzat01 Új huzat 02 Girge-gurba szegecselés

Nem értem, hogyan lehetett egy ilyen szép holmit kidobni. A javítás nem tartott sokáig, és nem került sokba. Fel nem fogom, hogy valaki inkább egyszerűen kitette a lakásból; bár az is igaz, hogy így én jártam jól, mert kis ráfordítással most 5-10 évet hosszabbítottam Tóni életén. Nem lett annyira szép, mint volt, vagy lehetett volna egy profi kezei között, de azért jó ránézni már így is.

Még lejavítottam az okozott sérüléseket, szóval holnap már tudok készíteni egy egész alakos képet is a ráncfelvarrott öregúrról. (: (Addig megint bekábulok a festékszagtól, sziasztok.)

Szerk., 2015. 09.26.:

TónikaAz ülőkeszivacs miatt sokkal pufibb és kényelmesebb lett, mint régen volt. A szövet feszítése nem lett tökéletes, nem sikerült olyan szimmetrikusra húzni, ahogy egy mester csinálta volna, de itthonra nekem abszolút jó lesz.

Már most azon gondolkodom, hogy valahonnan bugázni kellene egy tonette széket is (a legegyszerűbbet: nem szivacsbetéteset, karfa nélkül), mert maradt még annyi festékem, hogy bőséggel újrafesthetném azt is.

(Kérlek, kedves kárpitos / asztalos / restaurátor olvasók, ne gyúljatok haragra a szívetekben a próbálkozásaim láttán; én is tudom, hogy egy istenverése vagyok.)

Tónió

 

Kép a falon, az van!

Azt meséltem már, hogy a múltkor vettem a barkácsboltban szegeket és falecet; és mivel 100% lett az utolsó store auditunk, így bátorkodtam szétvágni az előző félévhez tartozó, de azóta lecserélt, nagy fali molinónkat?

APR_interior_2015

Hazahoztam az én részemet, amit már kiválasztottam negyedévvel ezelőtt magamnak, csináltam egy léckeretet a fenyőből, aztán ügyesen ráfeszítettem a szövetet, és lett egy 120×70 cm-es képem idehaza. A rámára feszítés művelete alig tartott tovább 15 percnél.

Tök jól illik a szobához ez a zöld árnyalat. Arra kellett volna figyelnem, hogy nem 70 cm, hanem csak 65 legyen a rövidebb oldal, mert alul az a fekete sáv az 5k iMac kijelzőjének a fekete kávája már; de sajna nem tudtam jobban feszíteni a molinót, hogy az eltűnjön. Most ilyen árnyékhatásnak tűnik a képen, de az gyakorlatilag a kép alja. Sebaj, azért én így is elnézegetem egy ideig.
Az ikeában egy 118×78 cm kép 16990HUF, én összehoztam 1500-ből egy meggyes sörrel megfejelve a dolgot. A 100-as doboz, színes fejű rajzszegből 64 darabot használtam el.
Zöldem

Jótanács Ikeás asztalok összerakásához

KlingsboSoha NE FOGGAL nyissátok ki a csavarokat tartalmazó zacskót, mert nagy valószínűséggel bestiális módon szét fogjátok tépni nejlont, ami azt eredményezi majd, hogy galád módon szétszóródnak a kurva, fekete, kis csavarok a szobában, melyek közül kettőt BIZTOSAN SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN nem találtok meg, így a stabil dohányzóasztal ábrándja kibaszottul csak egy ábránd marad.

Ha mégis elbalfaszkodjátok a 12(-2) csavar betekerését, még mindig fel lehet hívni az ügyfélszolgálatukat, de gyaníthatóan ki fognak röhögni – én is ezt tenném.

IKEA – Felnőttkorunk legója. (De legalább lent, a földszinten, a svéd ételek boltjában lehet alkoholt venni. Egy legóboltban mikor kapunk barna sört? Na ugye, hogy jó kinőni a gyerekkorból.)

Egyébként egész jól néz ki az új asztalkám, az erkélyre illetve az erkélyajtó elé szánom a növényeimnek. Jó szolgálatot fog tenni a reggeli kávézások új helyszíneként. A leírása szerint 40 kg-t is elbír, de -2 csavarral úgy gondolom, azért ezt nem fogom megreszkírozni. (:

Ráadásul ma belefutottam egy szintén fekete, szintén fém ruhaállványba (Portis), amit vidáman használhatnék a futónövényeim megrendszabályozására és kordában tartására. Talán még a csüngőnövényeim is kiélhetnék rendesen magukat. Egyetlen problémám vele, hogy túl nagy és nem igazán férne el. (De még agyalok a problémán.)

Amiért meg kéne tanulnom kötni

  

A képek forrása: Annás kertje // ahol rengeteg kincset találni (: