Amit a terhességről nem szoktak leírni TOP 8:

(Legalábbis én nem találkoztam vele sehol) (Nem biztos, hogy végig akarod olvasni ezt.)

1. A bőröm olyan száraz lett, mint egy rinocérosznak, hiába kenem bármivel, hiába iszom meg 2-3 liter folyadékot egy nap.

Continue Reading →

2017

Oké, most már komolyan, tavaly ellustálkodtam a dolgot, de idén majd szülök valamikor egy gyereket. Egyelőre még nem most, de napok kérdése és intézem.

További fogadalmaim közé tartozik, hogy életben is tartom majd, továbbra is sokat sétálok a kutyával, megpróbálok minél többet mozogni, sokat szeretnék kirándulni a családdal, kipróbálnék új, általam korábban nem kóstolt kultúrák konyháit, és talán végre befejezném legalább az egyik irományomat. Jó volna visszamenni lőni is valamikor.

Ma valamikor végigpörgetem a 2016. évet, hogy mit sikerült összehozni a tavalyi listából. (Mondjuk kétségkívül a gyerek viszi a pálmát, mert az olyan volt, mint a spanyol inkvizíció: senki sem számított rá.) (Le kéne szoknom a nagyon rossz viccekről.) (De nem fogok.)

Szerk.: Visszakerestem a tavalyi listát: a verseskötet befejezésén kívül mindent ki tudok pipálni gyakorlatilag, mert kipróbáltam a kickboxot is, júniusig nagyon sokat mozogtam (futottam, falat másztam, jógáztam, hullahoppoztam, kutyáztam), június után már csak megfontoltan, óvatosan, de még pl voltunk lézerharcolni a kollégákkal, kirándultunk, abszolváltam egy költözést, túléltem egy nagy munkahelyi konfliktust, olvastam egy tucat jó könyvet, festettem olajjal, megismertem két nagyszerű embert, megházasodott a tesóm, eladta a régi családi házat anya és sikerrel vett egy másikat, és az igazi hab a tortán, hogy utánunk fél évvel a tesómék is bejelentették a várható gyermekáldást. Szóval érzelmi és mentális, fizikális értelemben nekem ez egy elég erős, néhol hullámvasút jellegű, de pozitív év volt – az aktuálpolitika ellen pedig úgysem tudok tenni sajnos.

BUÉK!

Elvileg a célegyenesben vagyunk

Már ami a terhességi heteket illeti. Kedden voltunk megint CTG-n, ha szombatig nem születne meg a szilveszteri kisded, akkor szombat délelőtt mennem kell megint, és attól kezdve kétnaponta fognak ellenőrizni.

Tegnap még simán levágtam a lábkörmeimet, ami elsőre nevetségesen hangzik, pedig a 40. héten rohadt nagy achievement, próbáljátok majd ki! (:

Még egész ügyesen sétálok a kutyával, bár az egyensúlyérzékem néha elhagy, illetve szétkapcsol az agyamban a térészlelés és a látás funkciója, de a testem ilyenkor megáll: ha nem tudom elsőre megállapítani, hogy az még egy lépcsőfok előttem, vagy csak a szemem káprázik, akkor nem hagy lejjebb lépni az agyam. Nagyon szórakozottá tesz ez a gyerek. (Pedig egyelőre kifogástalanul alszom, nem vagyok fáradt, nem vagyok nyűgös.)

Szóval itt és most még minden jó.

Ma reggeli csetelés a tesómmal: 
Én: Képzeld, Peti, tegnap sem szültem.
Tesóm: Mert egy lusta szar vagy.
Én: Szerintem mikor fogok? Mondj egy napot!
Tesóm: Szerintem idén nem, csak jövőre.
Én: Csak jövőre? Miért?
Tesóm: Mert egy lusta szar vagy.
Én: Nem tudom, miért állok veled szóba. Majd visszakapod mindezt júliusban!

37. hét terhességi hét (+5. nap)

Többé-kevésbé precízen végigdokumentáltam (fotóztam, irogattam) a terhességem főbb állomásait, hogyan változott a testem: nőtt a hasam, tűnt el a derekam (és az esetleges izmaim).

A “Bővebben / Continue reading” link után megosztok néhány képet, hátha érdekel valakit, milyen érdekes (szerintem), ahogy +13 kiló átalakít mindent. (Csak erős idegzetűeknek!) (Haha.)

Continue Reading →

Dátumok

December 14: Telihold

December 21: Yule

December 24-25-26: Szenteste és Karácsony

December 31: Szilveszter, Szülés

Három hét alatt elég sok dolog történhet még, én is tudom, de eléggé igyekszem mesterséges kómában tartani az agyam, hogy ne kezdjek el kapkodni és pánikolni (Úristen, nem is vettem ajándékokat! Úristen, biztos hiányzik valami a gyerek starter packból! Úristen, mennyire utálom a karácsonyi nyomorgást a városban!), szóval egyelőre minden szép és jó.

A lelkem mélyén már eldöntöttem, hogy idén leginkább süteményeket fogok sütni és azt visszük vendégségbe / haza, és csupa apróságokat fogunk ajándékozni, mert sem időm, sem pénzem, sem hangulatom kifürkészni és beszerezni semmi olyat, ami szép, ünnepi, de teljesen funkciótlan és csak a szekrény aljában végezné valahol. Nagydarab ajándéknak ott leszek én, lehet engem etetni sütikékkel és rántott hússal, ha már beülök a karácsonyfa alá a hab testemmel.

Szerintem idén még a saját karácsonyfához sem ragaszkodunk, majd jövőre, amikor már a gyerek tud gyönyörködni a fényeiben és színeiben.

Az a tavalyi karácsonyi hajtás, ami a plázában ért engem / minket (éljen a kereskedelem), most szerencsésen elkerül, elvégre nem kell dolgoznom, és így azért összehasonlíthatatlanul nyugodtabbak és harmonikusabbak a mindennapjaim. Idén is tervezem, hogy sütök mézeskalácsot, illetve linzert; valamint viszek majd a kollégáknak is, ha már nekik nincs rendes kibújó indokuk a karácsonyi meló alól. (Bezzeg nekem…)

A babák elég kis százaléka születik meg pontosan arra az időre, amit az orvosok megállapítanak; így ezt a szilveszteri szülőszoba-látogatást inkább csak egy hozzávetőleges dátumnak tartom. Ettől függetlenül persze vészesen közeledik. Buli van.

Péntektől lehet jegyet rendelni Marilyn Manson júliusi koncertjére

12 éve várom ezt a bulit. Addigra vennem kell fekete rúzst, mert a régi már évekkel ezelőtt megdöglött és kidobtam. #MIT #VEGYEK #FEL #OMG

Július 20, július 20, július 20!

(Ugyanitt kisgyermek bérbeadó július 20-ára, a koncert idejére, alig használt, fél év garival.)

EDIT: Megvannak a jegyeink, kb. 16-17 perc alatt elfogyott az összes. Jegyüzérnek kellett volna mennem és többet rendelni, mint amennyire valóban szükségem van, aztán drágán eladni a koncert előtt egy héttel. Hohohohó.

35. terhességi hét

Az utóbbi nyolc hónap valóságos álomterhesség volt számomra, mivel ennyire könnyen fizikai változást (változásokat) még nem tapasztaltam magamon. (A mentálisokról inkább a környezetemet kéne kérdezni, ők objektívabban tudnak nyilatkozni.)

Az eleje azért volt jó, mert nem hittem el, hogy gyerekünk lesz, mivel nem émelyegtem, nem hánytam, nem voltam rosszul reggelente. A terhesség közepe azért volt jó, mert nem zabáltam össze-vissza mindent, nem kívántam meg összepárosíthatatlan ételkombinációkat; elég sok energiám volt élni a mindennapjaimat, orvosokhoz mászkálni, aztán otthon, csendben kipihenni a várótermekben látott kismama-hisztiket. Hiába kezdett el növekedni a hasam, belefértem a szokásos ruháimba, és néha még mindig nem hittem el, hogy gyerekünk lesz.

A harmadik trimeszter is szerencsésen alakult, mert bár most már eléggé pocakos vagyok, nem lettem visszeres, nem dagadtak be a bokáim és nem nőtt több cipőméretet a lábam. Mondjuk, a mai napig sokat sétálok a kutyával (meg nélküle is), a fitbitem a megmondhatója, hogy nem tunyultam el; valamint elég sok folyadékot iszom, ami elvileg szintén használ a vizesedés ellen.
Külön szerencse, hogy a hasamon nem jelentek meg terhességi csíkok, foltok, és a tetoválásom szépen egyben maradt. (Kenegetem is precízen napjában többször, hogy puha és rugalmas maradjon a bőröm mindig.)

Egyelőre 11,5 kilót híztam, pedig aztán mindent megeszek, amit csak megkívánok – bár elég nagy mázli, hogy javarészt zöldségekbe és gyümölcsökbe, valamint tejtermékekbe tudnék belefulladni. Volt két hét, amikor narancs és mandarin nem maradt meg másnapra a lakásban, mert ami csak átkerült a küszöbön, arra pusztulás várt (általam). A sajtokkal ugyanez a helyzet: a legegyszerűbb dolog kilós tömbsajtokban gondolkodni bevásárláskor, mert akkor néhány napig biztosan van ellátmány a hűtőben… (:
Persze amíg jó idő volt, gyakran fagyiztam. Mostanában a forró csoki, vagy reggelente a kávét felváltó meleg kakaó a sláger. Illetve a koffeinmentes teák: új szerelmem a vörösáfonya, de erősen tartja magát a mai napig a hársfatea is.
Táblás csokit, vagy bonbonokat viszont hónapok óta nem ettem. Furcsa módon gumicukrot sem, pedig azokat nagyon szeretem.
Édességből a kakaós csiga, a csokis croissant, vagy esetleg a fánk csúszik le néha; de inkább a sós ízvilágú péksütemények: szinte bármi jöhet, ami sajtkrémes.

Még körülbelül 1-1,5 kilóra számítok pluszban, hacsak el nem kap a gépszíj és fel nem zabálom a környék cukorkészletét a következő néhány hétben. A múltkor teljesen váratlanul összefutottam egy volt évfolyamtársammal, aki nem tudta, hogy terhes vagyok, és én sem árultam el neki, csak megjegyezte a rövidke beszélgetésünk alatt, hogy végül én is meghíztam. Hát így megy ez. (Pedig egy két és fél kilós gyerek rumlizott éppen a nagykabátom alatt.)

A rövidtávú terveim között szerepel, hogy lassan már elhiszem, hogy gyerekünk lesz.
A jövő héttől hetente CTG (kardiotokográfia), magzati szívműködést ellenőrző vizsgálatra kell járni, illetve majd szeretnék még egy baba elsősegélytanfolyamot, vagy előadást végighallgatni. (Szülésfelkészítőn már voltam, arra fel lettem készítve.)
Elég hihetetlen egyelőre, hogy nagyjából öt hét (de ez lehet akár kevesebb is) és bővül a család. Hihetetlen, de izgalmas. Arra azért nagyon kíváncsi leszek, hogy bejön-e az orvos által jósolt december 31-ei szülés. Szerintem nem, de ki tudja.

Családi aranyköpések / 2. rész

Amikor a belvárosi életforma találkozik a vidékivel:
(Megvettük az Ikeában a gyerekkádat.)
Én: Tök jó, mert ha már nagyobb lesz a kölyök, akkor tudjuk másra is használni a kádat…
Párom: Például mire?
Én: Például disznóvágáskor ebben tudjuk….
Párom: MIAFAAAASZ????????!!!

Tesómmal csetelünk:
Én: Küldök két képet a nagy hasamról, ezt figyeld! …
Tesóm: Baszott nagy már a hasad!!!! De az a sárkány (tetoválás) még mindig gáz.
Én: Gáz az anyád! Nem értesz ezekhez a dolgokhoz.
Tesóm: Te ilyen buzi lehetsz.

Párom a Witcher 3-mal játszik éppen, néha odanézek én is, amikor nagy kaszabolás hallatszik.
Én: Ez a Geralt mindenféle varázslathoz ért?
Párom gyanúsan: Miért kérdezed?
Én: Valamit kezdhetne azzal a mellénnyel magán, mert úgy néz ki, mintha anyám kötötte volna rá.
Párom: Te inkább csak minecraftozz, jó?

A gyerekről röviden

Várhatóan nem sok ilyen poszt lesz már a terhességem alatt, mert azért igyekszem kordában tartani magamat, és erősen kontrollálni azt, hogy semmiképpen se menjek mások idegeire; de ezt a képet a héten készítette a dokink, és nem tudok betelni vele.

A kép nem instagramfilterek egymásra halmozásával készült, hanem a természet erejének bizonyítéka. (Végre nem ufófeje van.)

img_0378

A gyerekről annyit kell tudni, hogy jelenleg a 34. hétbe lép, nagyjából 42-43 centi, és a becslés alapján kicsit több, mint két kiló.

Fajtája: ember. Remélhetőleg a választott kasztja harcos vagy mágus lesz, de ezt majd eldönti.

Mocorogni nagyon szeret, kedvence a kickbox és a dobolás.

Felfedezhető a ritmusérzése: Ghostra és Rage Against The Machine-ra, valamint régi Manson dalokra nagyon jól reagál. Az új HIM albumot nem érti, mondjuk én sem.

A kutyával máris jól kijön, bár a múltkor annyira intenzíven rugdalt, hogy a mellettem fekvő Kiara inkább keresett egy nyugisabb részt a kanapén, mert nem hagyta aludni a táncoló hasam. Gyanítom, hogy párszor  később is menekülnie kell majd a gyerek elől.

Egyelőre elég csendes, bár szinte minden reggel csuklik, de ezt hallani még nem lehet. Remélhetőleg minimum karácsonyig így is marad, de az ünnepek között szintet lépünk: majd azt is elmesélem. (:

Családi aranyköpések / 1. rész

Párommal az Ikeában
Rámutatok egy nagy pálmára a virágos részlegem: Egyszer szeretnék egy ekkora pálmát majd.
Párom: Ha hazahozol egy ekkora mostrumot, én veszek még egy állólámpát!!!
Én: Ez zsarolás, de áll az alku!

Átkopog a szomszéd lány, akinek 9 hetes kisbabája van, kölcsön ad egy könyvet, beszélgetünk pár mondatot, elköszön, elmegy.
Párom: Mióta vagytok ennyire jóban?
Én: Amióta rájött, hogy terhes vagyok.
Párom fintorog: Jó lehet…
Én: Mondta, hogy kopogjak át bátran valamikor és elmondja, ő miket rakott a szülészetre bevitt táskájába.
Párom: Azt mondtad, hogy azzal ráérünk még.
Én: Szerintem ráérünk, de a szomszéd szerint most már el kell kezdeni, mert BÁRMI TÖRTÉNHET ÉS AKKOR KAPKODNI KELL, AMI MAGA LENNE A POKOL.
Párom mű felháborodással, inkább nevetve: Én kiszálltam. Nem bírom elviselni, hogy ennyire félvállról veszed ezt a gyerek-dolgot. Oldd meg innentől egyedül!
Én: És még dagadt is vagyok?
Párom: Ja igen, még az is.