37. hét terhességi hét (+5. nap)

Többé-kevésbé precízen végigdokumentáltam (fotóztam, irogattam) a terhességem főbb állomásait, hogyan változott a testem: nőtt a hasam, tűnt el a derekam (és az esetleges izmaim).

A “Bővebben / Continue reading” link után megosztok néhány képet, hátha érdekel valakit, milyen érdekes (szerintem), ahogy +13 kiló átalakít mindent. (Csak erős idegzetűeknek!) (Haha.)

Continue Reading →

Dátumok

December 14: Telihold

December 21: Yule

December 24-25-26: Szenteste és Karácsony

December 31: Szilveszter, Szülés

Három hét alatt elég sok dolog történhet még, én is tudom, de eléggé igyekszem mesterséges kómában tartani az agyam, hogy ne kezdjek el kapkodni és pánikolni (Úristen, nem is vettem ajándékokat! Úristen, biztos hiányzik valami a gyerek starter packból! Úristen, mennyire utálom a karácsonyi nyomorgást a városban!), szóval egyelőre minden szép és jó.

A lelkem mélyén már eldöntöttem, hogy idén leginkább süteményeket fogok sütni és azt visszük vendégségbe / haza, és csupa apróságokat fogunk ajándékozni, mert sem időm, sem pénzem, sem hangulatom kifürkészni és beszerezni semmi olyat, ami szép, ünnepi, de teljesen funkciótlan és csak a szekrény aljában végezné valahol. Nagydarab ajándéknak ott leszek én, lehet engem etetni sütikékkel és rántott hússal, ha már beülök a karácsonyfa alá a hab testemmel.

Szerintem idén még a saját karácsonyfához sem ragaszkodunk, majd jövőre, amikor már a gyerek tud gyönyörködni a fényeiben és színeiben.

Az a tavalyi karácsonyi hajtás, ami a plázában ért engem / minket (éljen a kereskedelem), most szerencsésen elkerül, elvégre nem kell dolgoznom, és így azért összehasonlíthatatlanul nyugodtabbak és harmonikusabbak a mindennapjaim. Idén is tervezem, hogy sütök mézeskalácsot, illetve linzert; valamint viszek majd a kollégáknak is, ha már nekik nincs rendes kibújó indokuk a karácsonyi meló alól. (Bezzeg nekem…)

A babák elég kis százaléka születik meg pontosan arra az időre, amit az orvosok megállapítanak; így ezt a szilveszteri szülőszoba-látogatást inkább csak egy hozzávetőleges dátumnak tartom. Ettől függetlenül persze vészesen közeledik. Buli van.

Péntektől lehet jegyet rendelni Marilyn Manson júliusi koncertjére

12 éve várom ezt a bulit. Addigra vennem kell fekete rúzst, mert a régi már évekkel ezelőtt megdöglött és kidobtam. #MIT #VEGYEK #FEL #OMG

Július 20, július 20, július 20!

(Ugyanitt kisgyermek bérbeadó július 20-ára, a koncert idejére, alig használt, fél év garival.)

EDIT: Megvannak a jegyeink, kb. 16-17 perc alatt elfogyott az összes. Jegyüzérnek kellett volna mennem és többet rendelni, mint amennyire valóban szükségem van, aztán drágán eladni a koncert előtt egy héttel. Hohohohó.

35. terhességi hét

Az utóbbi nyolc hónap valóságos álomterhesség volt számomra, mivel ennyire könnyen fizikai változást (változásokat) még nem tapasztaltam magamon. (A mentálisokról inkább a környezetemet kéne kérdezni, ők objektívabban tudnak nyilatkozni.)

Az eleje azért volt jó, mert nem hittem el, hogy gyerekünk lesz, mivel nem émelyegtem, nem hánytam, nem voltam rosszul reggelente. A terhesség közepe azért volt jó, mert nem zabáltam össze-vissza mindent, nem kívántam meg összepárosíthatatlan ételkombinációkat; elég sok energiám volt élni a mindennapjaimat, orvosokhoz mászkálni, aztán otthon, csendben kipihenni a várótermekben látott kismama-hisztiket. Hiába kezdett el növekedni a hasam, belefértem a szokásos ruháimba, és néha még mindig nem hittem el, hogy gyerekünk lesz.

A harmadik trimeszter is szerencsésen alakult, mert bár most már eléggé pocakos vagyok, nem lettem visszeres, nem dagadtak be a bokáim és nem nőtt több cipőméretet a lábam. Mondjuk, a mai napig sokat sétálok a kutyával (meg nélküle is), a fitbitem a megmondhatója, hogy nem tunyultam el; valamint elég sok folyadékot iszom, ami elvileg szintén használ a vizesedés ellen.
Külön szerencse, hogy a hasamon nem jelentek meg terhességi csíkok, foltok, és a tetoválásom szépen egyben maradt. (Kenegetem is precízen napjában többször, hogy puha és rugalmas maradjon a bőröm mindig.)

Egyelőre 11,5 kilót híztam, pedig aztán mindent megeszek, amit csak megkívánok – bár elég nagy mázli, hogy javarészt zöldségekbe és gyümölcsökbe, valamint tejtermékekbe tudnék belefulladni. Volt két hét, amikor narancs és mandarin nem maradt meg másnapra a lakásban, mert ami csak átkerült a küszöbön, arra pusztulás várt (általam). A sajtokkal ugyanez a helyzet: a legegyszerűbb dolog kilós tömbsajtokban gondolkodni bevásárláskor, mert akkor néhány napig biztosan van ellátmány a hűtőben… (:
Persze amíg jó idő volt, gyakran fagyiztam. Mostanában a forró csoki, vagy reggelente a kávét felváltó meleg kakaó a sláger. Illetve a koffeinmentes teák: új szerelmem a vörösáfonya, de erősen tartja magát a mai napig a hársfatea is.
Táblás csokit, vagy bonbonokat viszont hónapok óta nem ettem. Furcsa módon gumicukrot sem, pedig azokat nagyon szeretem.
Édességből a kakaós csiga, a csokis croissant, vagy esetleg a fánk csúszik le néha; de inkább a sós ízvilágú péksütemények: szinte bármi jöhet, ami sajtkrémes.

Még körülbelül 1-1,5 kilóra számítok pluszban, hacsak el nem kap a gépszíj és fel nem zabálom a környék cukorkészletét a következő néhány hétben. A múltkor teljesen váratlanul összefutottam egy volt évfolyamtársammal, aki nem tudta, hogy terhes vagyok, és én sem árultam el neki, csak megjegyezte a rövidke beszélgetésünk alatt, hogy végül én is meghíztam. Hát így megy ez. (Pedig egy két és fél kilós gyerek rumlizott éppen a nagykabátom alatt.)

A rövidtávú terveim között szerepel, hogy lassan már elhiszem, hogy gyerekünk lesz.
A jövő héttől hetente CTG (kardiotokográfia), magzati szívműködést ellenőrző vizsgálatra kell járni, illetve majd szeretnék még egy baba elsősegélytanfolyamot, vagy előadást végighallgatni. (Szülésfelkészítőn már voltam, arra fel lettem készítve.)
Elég hihetetlen egyelőre, hogy nagyjából öt hét (de ez lehet akár kevesebb is) és bővül a család. Hihetetlen, de izgalmas. Arra azért nagyon kíváncsi leszek, hogy bejön-e az orvos által jósolt december 31-ei szülés. Szerintem nem, de ki tudja.

Családi aranyköpések / 2. rész

Amikor a belvárosi életforma találkozik a vidékivel:
(Megvettük az Ikeában a gyerekkádat.)
Én: Tök jó, mert ha már nagyobb lesz a kölyök, akkor tudjuk másra is használni a kádat…
Párom: Például mire?
Én: Például disznóvágáskor ebben tudjuk….
Párom: MIAFAAAASZ????????!!!

Tesómmal csetelünk:
Én: Küldök két képet a nagy hasamról, ezt figyeld! …
Tesóm: Baszott nagy már a hasad!!!! De az a sárkány (tetoválás) még mindig gáz.
Én: Gáz az anyád! Nem értesz ezekhez a dolgokhoz.
Tesóm: Te ilyen buzi lehetsz.

Párom a Witcher 3-mal játszik éppen, néha odanézek én is, amikor nagy kaszabolás hallatszik.
Én: Ez a Geralt mindenféle varázslathoz ért?
Párom gyanúsan: Miért kérdezed?
Én: Valamit kezdhetne azzal a mellénnyel magán, mert úgy néz ki, mintha anyám kötötte volna rá.
Párom: Te inkább csak minecraftozz, jó?

A gyerekről röviden

Várhatóan nem sok ilyen poszt lesz már a terhességem alatt, mert azért igyekszem kordában tartani magamat, és erősen kontrollálni azt, hogy semmiképpen se menjek mások idegeire; de ezt a képet a héten készítette a dokink, és nem tudok betelni vele.

A kép nem instagramfilterek egymásra halmozásával készült, hanem a természet erejének bizonyítéka. (Végre nem ufófeje van.)

img_0378

A gyerekről annyit kell tudni, hogy jelenleg a 34. hétbe lép, nagyjából 42-43 centi, és a becslés alapján kicsit több, mint két kiló.

Fajtája: ember. Remélhetőleg a választott kasztja harcos vagy mágus lesz, de ezt majd eldönti.

Mocorogni nagyon szeret, kedvence a kickbox és a dobolás.

Felfedezhető a ritmusérzése: Ghostra és Rage Against The Machine-ra, valamint régi Manson dalokra nagyon jól reagál. Az új HIM albumot nem érti, mondjuk én sem.

A kutyával máris jól kijön, bár a múltkor annyira intenzíven rugdalt, hogy a mellettem fekvő Kiara inkább keresett egy nyugisabb részt a kanapén, mert nem hagyta aludni a táncoló hasam. Gyanítom, hogy párszor  később is menekülnie kell majd a gyerek elől.

Egyelőre elég csendes, bár szinte minden reggel csuklik, de ezt hallani még nem lehet. Remélhetőleg minimum karácsonyig így is marad, de az ünnepek között szintet lépünk: majd azt is elmesélem. (:

Családi aranyköpések / 1. rész

Párommal az Ikeában
Rámutatok egy nagy pálmára a virágos részlegem: Egyszer szeretnék egy ekkora pálmát majd.
Párom: Ha hazahozol egy ekkora mostrumot, én veszek még egy állólámpát!!!
Én: Ez zsarolás, de áll az alku!

Átkopog a szomszéd lány, akinek 9 hetes kisbabája van, kölcsön ad egy könyvet, beszélgetünk pár mondatot, elköszön, elmegy.
Párom: Mióta vagytok ennyire jóban?
Én: Amióta rájött, hogy terhes vagyok.
Párom fintorog: Jó lehet…
Én: Mondta, hogy kopogjak át bátran valamikor és elmondja, ő miket rakott a szülészetre bevitt táskájába.
Párom: Azt mondtad, hogy azzal ráérünk még.
Én: Szerintem ráérünk, de a szomszéd szerint most már el kell kezdeni, mert BÁRMI TÖRTÉNHET ÉS AKKOR KAPKODNI KELL, AMI MAGA LENNE A POKOL.
Párom mű felháborodással, inkább nevetve: Én kiszálltam. Nem bírom elviselni, hogy ennyire félvállról veszed ezt a gyerek-dolgot. Oldd meg innentől egyedül!
Én: És még dagadt is vagyok?
Párom: Ja igen, még az is.

Underworld BLOOD WARS

Ide is megírom, nemcsak a tumblira, hogy tegnap este belefutottam a hatodik Underworld film trailerébe, aminek az angol alcíme Blood Wars. (Magyarra ezt Vérözönnek fordították, amin már csak kuncogok.) (De azért először pánikoltam egy picit, hogy mi van, ha mégis Vérháborúnak, vagy Vérháborúknak nevezik.)

(Ezer és egy éve írom lassan a folytatást a Vérháborúhoz, nehogy most nyúlja le egy ekkora franchise a nevet, amikor már kb csak 2-3 hónapra vagyok a befejezéstől…)

Mindesetre az első sokk után egészen kíváncsi lettem az új Underworld filmre, elvileg decemberben (vagy januárban) bemutatják itthon.

A 2012-ben készült Awakening című rész már nem volt rám akkora hatással, mint az első két történet, de ettől függetlenül érdeklődve néztem, hogyan folytatják a sztori alakulását. (Nem követem a spin-offok és a képregény cselekményszálait, így tényleg csak annyit tudok az egész Underworld világról, amennyit a filmekben megmutatnak.)

Az új trailer alapján sincsenek komoly elvárásaim a folytatással kapcsolatban, ennek ellenére kamaszos lelkesedéssel fogok beülni egy óriás popcornnal a moziba.

Blood Wars.

Az eszem megáll. Hát de komolyan. Vérözön. Ahha.

Ősz a Népligetben

img_0319

img_0318

img_0320

A tegnapi Hello Again Apple Event margójára

Kövezettek meg, de ez az új gép nagyon jól néz ki.

Alig várom, hogy az első szervizes tesztekből kiderüljön, hogy igazából nem is szeretnék egy ilyet, mert egy rémálom… (:

Space gray színben. Touch barral. (Hát milyen csodás volna felmatricázva, gondoljatok csak bele.)

Szerencsére túl sokba kerül pusztán irogatni és játszani, de akkor is gyönyörű szép.

macbookpro-notouchbar-1280x762

touchbar-photoshop-100690021-large