Az én Almám

Mint talán említettem már, karácsonykor notebookot váltottam. K. B., közismert nevén “Jézuska” hozott nekem egy MacBook Pro-t, hogy megszabadítson a régi, Gericom márkájú, és Béla keresztnevű laptopomtól. (Több valós indoka is volt e tettnek: például az, hogy Béla nehéz volt, és állítólag nem tesz jót az ember gerincének az állandó laptopteher cipelése is – a szokásos táskák mellett; Béla már csak adapterről volt képes működni, melegedett és forrósodott, néha makacskodott is; ráadásul Windows futott rajta.) Szóval az én kedves Jézuskám hozott nekem egy álomgépet, amelyről úgy gondoltam, sosem fogom valójában megérdemelni – sőt, talán kezelni sem tudnám, mert előtte ilyen notebook-csodát csak egyszer láttam közelről, és azt is csak nagyon rövid ideig.
Amikor kibontottam az ajándékomat, először el sem mertem hinni, hogy tényleg az enyém. Ki sem mertem nyitni, mert féltem, hogy beleszeretek. (Így is történt egyébként.) Gyönyörű alumínium borítása, hihetetlenül éles képminősége, és teljesen más felépítése van. Angolul.
Az én Windowshoz szokott szemem teljesen elkerekedett, amikor bekapcsoltam, és ismerkedni kezdtem az új barátocskámmal. Első körben elneveztem Almának – elvégre minden barátunknak van neve, nem igaz? Aztán lassan megtanultam kezelni a négy ujjas tapipadját, majd lassan átpakoltam a cuccaimat a Gericomról a Próra. (A 160 gigás vinyón rögtön sokkal kevesebb lett a hely.)
Az angol nyelvű menüt könnyen és hamar megszoktam, az Asztal helyén lévő Dockot pedig a saját igényeimre szabtam. Szerencsére egy csomó program Mac-es változatát meg lehetett találni a neten, amikre szükségem volt – Firefox, Limewire, Openoffice, Skype, VLC, satöbbi; és ami nem lett meg, ahelyett lett más. TotalCommander helyett Forklift, Winrar helyett Zipeg, és hasonlók. (Amit pedig végképp nem sikerült kinyomozni, azt a Crossover megnyitja, noha .exe kiterjesztésű.) (A Mac-ben az .exe helyett .app a programok kiterjesztése.)
Az pedig különösen szuper, hogy több munkafelületet tudok létrehozni az Exposé & Spaces beállításaival. Ez nálam különösen pozitív dolog, mert én általában egyszerre vágok több dologba, és mindig rommá fagyasztottam a Bélát, mire szegény rájött, hogy mit is akartam éppen csinálni, és miért kapkodok. (Állítólag a Macet nem lehet lefagyasztani, noha ezt nekem a három hónapos nyúzása alatt immár kétszer sikerült durván megoldanom. Egyszer a VPN beállítása közben, egyszer pedig Limewire, Vuze (letöltésvezérlő szintén) és Adium használata közben.) Ezen felül néha a Safari (böngésző) szokott makacskodni, amikor nem akarja megnyitni az ötödik-hatodik weblapot.)
Mivel csak egy játék volt eredetileg a gépen, az is a Dashboardon található, tologatós képkirakó (amit egyébként szeretek, mellékelem a fotót), ezért letöltöttem egy Pasziánszt (SolitareXL), amivel azóta sem játszottam. 🙂 Vagy talán egyszer. A Dashboardra egyébként olyan kiegészítőket lehet tenni, amelyek általában jól jöhetnek hirtelen. (Egy gombnyomásra van.) Nekem amolyan post-it jegyzetlapok, i-stat-pro (amolyan teljesítményfigyelő), óra, (kissé hazudós) időjárás-előrejelző, szótár, számológép, és mini-naptár van beállítva. (De lehetne rajta google-kereső, világóra, tőzsdefigyelő, vagy moziműsorkereső is. Vagy akármi más, amit csak letöltenék.)
Olyan gondjaim voltak eleinte, hogy nem találtam olyan honlapszerkesztőt, amivel jutottam volna valamire. Letöltöttem a BBedit-et, és a Textmate-et is, aztán gyorsan meg is váltam tőlük. Az volt a fő problémám, hogy ugye az egész Apple angol nyelven fut, és ha kódot írtam, vagy frissíteni akartam valamit az oldalon, és közbe magyar, ékezetes szavakat használtam, akkor mindezt automatikusan UTF-8-ba mentette el, a nekem kellő iso-ezernyolcakárhány, avagy windows-1250 helyett. És ez összeborította a megírt szöveget, és kiborított engem. Aztán ráleltem a (valójában rámutattak az Applications mappában, milliónyi Adobe termék között megbújó, és számomra ismeretlen) Dreamweaverre, és gömbölyű lett a világ. 🙂 (Itt végre be tudom állítani úgy az encoding részt, ahogy nekem kell – ha jól figyeltem meg, akkor “central european – windows latin 2”, amit használok.) Nem állítom, hogy BBeditben nem lehet ilyen beállításokat eszközölni, talán csak én voltam béna, és vak, amiért nem sikerült. Ez van. Mindenesetre a Dw remekül működik, és simán lenyomja a Frontpaget, ami a kezelhetőségét illeti.
Még elsorolok pár technikai infót, aztán beillesztem a képeket. 🙂 Mint már mondottam, 160 gb-os a winchester, 13″-es monitor, 2,26 GHz proci, 2 gb 1066 MHz DDR3 SDRAM, mágneses tápcsatlakozó, két USB 2.0 csatlakozó, Gigabit Ethernet csatlakozó, FireWire 800 csatlakozó, SD kártya olvasó (írási képességgel), (természetesen dvd-író, wi-fi, és bluetooth is van), beépített iSight webkamera, hét órát bíró akksi, szabályozható billentyű-világítás, Mac OS X 10.6 Snow Leopard szoftver – és mindennek összvissz 2 kg a tömege.
(Van egy csomó olyan tulajdonsága és funkciója, amelyekről fogalmam sincs, mert még nem használtam, nem tapasztaltam ki – ezekről egyelőre nem írok, a régi Macesektől pedig elnézést kérek, ha felszínesnek tűnt a “terméktesztelés”.)
Végszóképpen annyit, hogy nagyon könnyű volt átszokni Winről Macre, nagyon sok hasznos információt találtam a BeszéljükMac.com-on, valamint az Appleblog.hu-n, valamint sokat segített a Kedvesem, és a kutyám (ami a laptop összenyálazási tesztelését illeti), továbbá szeretném megköszönni Steve Jobbsnak, aki nélkül ez a cikk nem születhetett volna meg. 🙂 LOL.
Na de tényleg. Ez egy tök jó gép, rengeteget használom, elegáns és mégis strapabíró, könnyű (ezért általában mindenhova magammal viszem). Oké, aláírom, hogy nem olcsó, de az ember hosszú távra választ notebook-ot, és ha innen nézzük, akkor visszahozza az árát. Igazi kis multifunkciós csodabogár. Nagyon szeretem.

Kapcsolódó linkek:
BeszéljükMac.com
BeszéljükMac WIKI
MacMagazin
Appleblog
Handras és macskája 🙂

A gothic és én

A gothic-kal 2003 körül ismerkedtem meg komolyan, noha előtte is elvarázsolt a sötét ruhák és sminkek világa, a belőlük áradó romantika és valljuk be, dekadencia.

Amikor először láttam goth lányt – talán akkor történhetett, amikor 15 éves lehettem – azt hittem, hogy egy, középkorból itt ragadt kisasszony. Az a kép valahogy örökre belém égett, és nem hagyott nyugodni… Teltek az évek, apró gondok jöttek-mentek, és egy nap arra ébredtem, hogy mindent tudni akarok erről az életstílusról, a lelkükről, a gondolataikról. Amikor végre megtaláltam a válaszokat a kérdéseimre (már, ha valóban megtaláltam őket), akkor jöttem rá, én mindig is ide tartoztam, ide akartam tartozni. Mintha haza érkeztem volna.

Igazán goth-nak érzem magam, ami nem színpadias hisztériákat, zokogásokat, és nagy adag öngyilkosságra való hajlamot takar. Inkább emlékeztetem az embereket a régi időkre, a régi babonákra, a hitre, és az örök körforgásra. Legalábbis ilyen, kissé idealista céljaim vannak. Aztán, amikor szembejön velem az utca embere, elfordítja a fejét, és azt gondolja: sátánista. Pedig dehogy!

Engem nem zavar, ha mások idegenkedve néznek végig rajtam, vagy elhúzzák a szájukat, amikor elmennek mellettem. Nem borulok ki, hogyha valaki esetleg negatív megjegyzést tesz a külsőmre, noha erre elég ritkán kerül sor. (Ráadásul egy ideje a zavarba ejtő túlzásoktól is távol tartom magam, ami a külsőt illeti – nem hiába, kezdek felnőni, így, huszonötön túl.)
De ha mégis megtörténik, akkor sem vágom fel az ereimet. A gothic nem erről szól.

Szerintem nem attól lesz goth valaki, hogy fekete ruhákban jár, és gótikus rockot hallgat. Nem elég feketére festeni a körmöt, és elkenni a szemfestéket. Nem tartom sokra az olyan embereket, akik egyik hónapban diszkósok, a másikban pedig már gótok.

Továbbá az is a halálom, hogy valaki csinál egy darkos honlapot, és attól már rögtön góttá válik. A szülőktől kikönyörgi a bakancsra valót pénzt, és vesz még néhány fekete kiegészítőt – és máris goth. Maximum instant goth (de abból is a light verzió). Egyébként azt vettem észre, hogy az ilyen fellángolások néhány hét vagy hónap után elmúlnak.

Persze, biztosan nekem is vannak teátrális dolgaim; ezért nem török pálcát senki felett ismeretlenül. Ismerek aranyos emosokat, és bunkó gótokat is. Ilyen a világ.

Az általános tévhittel ellentétben a gótok nem szolgálják a sátánt, és semmiféle kapcsolatban sem állnak vele. Legalábbis, akiket én ismerek, azok biztosan nem. A gothic klasszikus ága a kereszténységben hisz. Én inkább a boszorkányság erejét vallom, és ha nagyon muszáj, akkor a Witchcraftba sorolom magam. De nem szeretem a tipizálás.

Nem írok százalékokat, hogy mennyire vagyok gót, vagy mennyire sem. Engem nagyon sok minden érdekel emellett is, de az biztos, hogy nem fogok rózsaszínben parádézni, vagy Paris Hiltont hallgatni. Aki ismer, az tudja, hogy milyen volnék – már közhelyet csináltunk ebből a mondatból – ezért nem szeretném magam mentegetni, vagy dicsérgetni. Igazat mondok, és ugyanezt el is várom. Egyenes vagyok, és a világ minden aprósága is érdekel. Kedves vagyok mindaddig mindenkivel, amíg rá nem szolgálnak az ellenkezőjére. Általában türelmes vagyok, és elviselem a hülyeséget is, néha azonban elszakad a cérna. De hát, kinél nem?

Általánosságok

A nevem Pozsgai Anita, de sokan angel8 néven ismernek. (Egy szűkebb rétegnek talán az Angel Everlace is mond valamit, de egyelőre ők vannak kevesebben.)
1985. szeptember 27-én születtem Győrben; jelenleg Budapesten, azon belül is Zuglóban élek.

Az oldal 2006. január 2-án indult a gportal védjegye alatt, majd 2007. szeptember 28-án zárta be kapuit, hogy eufemisztikusan fogalmazzak. Akkor már megvolt az extrás oldalam, csak goth galériaként szolgált. Átalakítottam, és egy az egyben átköltöztettem az apró kincseimet.

2008. október elején egy apró (hehe) vírusprobléma miatt megváltam az extrától, és saját webcím után néztem. Két barátnőm, Anna és Yasmine betársultak, így hárman birtokoltuk a Sunset.co.hu címet.

2010. szeptember-október táján úgy döntöttem, hogy a saját utamat szeretném járni, így életre keltettem az angel8.hu domaint. Elsődleges célom az volt, hogy a későbbiekben hivatalos Angel Everlace oldalként működjön egy szeglete. (:

Egy önjelölt író, költő, újságíró, blogger veszett el bennem, ráadásul tetovált, goth, bipoláris, állatbarát, természetkedvelő (még akkor is, ha úgy elbánt velem), boszorkány, technokrata, mindenhez érteni akaró, de semmihez sem értő, rossz humorú, szókimondó, könyvmoly, túl kreatív, megalomán, idegesítő alak vagyok. Komolyan.

Aláírás
Tanú 1
Tanú 2
Dátum

A szerepjátékokról

A szerepjátékok (rövidítve RPG-k, az angol role-playing game-ből) videojátékok egyik műfaja, melyek a szerepjátékokhoz hasonlítanak. Személyi számítógépre (PC) és konzolokra készülnek. Nem különböznek jelentősen a konzolokra és más platformra készített RPG-ktől, gyakran írják át a konzolos játékokat PC-re és fordítva – legjelentősebb eltérés az irányításban kell megoldani ilyenkor.

A szerepjátékok magyarországi előfutára maga a fantasy, illetve a sci-fi irodalom megjelenése. Magyarországra a szerepjáték nem közvetlen úton jutott el, hanem megelőzte egy közvetítő változata, a lapozgatós könyvek. A Kaland Játék Kockázat néven is ismeretes sorozat részei, a nyolcvanas évek végétől jelentek meg hazánkban. Habár nem tekinthetők igazi szerepjátéknak, fontos szerep jutott nekik abból a szempontból, hogy a magyar közönséggel is megismertették a nem lineáris, passzív olvasás és játék élményét. Ezek a lapozgatós könyvek sokkal inkább voltak játékok, mint regények.

Az RPG-k két kategóriára oszthatóak aszerint,mekkora hangsúlyt fektetnek az akcióra, a harcra és mennyit a történetre, beszélgetésekre és más, nem akciódús RPG játékelemekre.

A harcra összpontosítóakat nevezzük hack ‘n slash-nek (magyarul kb. „üsd ‘s vágd”), amelynek egyik ismert képviselője a Diablo.

A több szerepjáték elemre és történetre építő jellemző RPG-k a BioWare-tól a Baldur’s Gate, Knights of the Old Republic, Bethesdattól az The Elder Scrolls sorozat vagy a Black Isle Studios Fallout című játéka.

A számítógépes szerepjátékok speciális változata az MMORPG (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game – nagyon sok szereplős online szerepjáték), amely az interneten, online játszható szerepjáték. Külön kategóriába sorolandó a fórumon történő játék, ami gyakorlatilag levelezés útján bonyolódik. (Wikipedia)

Bővebben olvashattok a szerepjátékok felépítéséről ITT.

Az én egyik kedvenc számítógépes játékom a Gothic, (na jó, pc-s játéknak ideírom a Simset is, nehogy sértődés legyen a dologból – tudom, hogy ez nem igazán goth jellegű játék, de nagyon szuper dark családokat és házakat lehet létrehozni, akár saját sírkerttel, vámpírral! ^^), de nagyon népszerű a World of Warcraft (WOW), vagy a Stronghold Legends, hogy csak a jéghegy csúcsát említsem meg.

A Bitefightban például vámpírok és vérfarkasok csatája dúl, amibe Te is bármikor beszállhatsz, akár a vámpírok, akár a vérfarkasok oldalán. Ha kedvet kaptál hozzá, itt kipróbálhatod magad.

Az online szerepjátékok közül sokaknak lehet ismerős még a Vampire: The Masquerade, ahol is vámpírokként kalandozhatunk a sötét éjszakában.

A szerepjátékokat sokan szidják, mert nem értik, hogyan lehet órákon keresztül játszani velük. Ez egyfajta visszahúzódás, menekülés a valós világ elől – elvégre egy csodákkal és különleges képességű lényekkel teli, másik világba juthatunk általuk, ahol olyan izgalmakban lehet részünk, amelyekre a valóságban elég kicsi az esély. 🙂 Néhány óra játék tökéletesen el tudja lazítani az ember hétköznapokban megszürkült lelkét, és ha nem visszük túlzásba (nem esünk a függőség csapdájába!), akkor tényleg remek kikapcsolódást nyújthat. Viszont, ha a fél napunkat az adott játékkal töltjük, hanyagolva minden egyéb teendőnket, akkor fennáll a veszélye a kialakuló játékszenvedélynek – ilyenkor tanácsos szakember segítségét kérni.

by angel8

A vagdosásról

Azok a fiatalok, akiknek viszonylag mély és szabályos sebek „díszítik” a teste valamely részét, azok általában komoly lelki gondokkal küzdenek.  Saját maguk megsebzése által akarják megbüntetni magukat, így vezetik le a bennük felgyülemlett feszültséget és fájdalmat, vagy csak szeretnék felhívni magukra a figyelmet.

A vagdosást általában nem könnyen észrevehető testtájon kezdik, például a karon, vagy bokán; ahol a ruha eltakarja. (Vágóeszköznek megteszi a kés, a borotvapenge, vagy akár egy élesebb olló is.) Eleinte szégyellik, amit magukkal tesznek; ezért titkolják, és rejtegetik a sebeiket. Ha valaki nem figyel fel a környezetében az árulkodó jelekre, és nem segít rajtuk, akkor nem tudnak kiszállni az ördögi körből.

A vagdosás legutolsó fázisa mindig az öngyilkosság. Ennek hátterében gyakran a meg nem értettség, a magányosság, és a rossz családi környezet, a szeretetéhség áll.

Aki egyszer elkezdte vagdosni magát, az egyedül nagyon nehezen tudja abbahagyni. Nagy önfegyelem, és letisztult világszemlélet szükségeltetik hozzá. Magában a vagdosás műveletében felfedezhető egyfajta impulzuskontroll-zavar, ami távolról ugyan, de hasonlatossá teszi a kleptomániához, vagy a piromániához. Különös belső nyugalmat, vagy éppen további lelki káoszt eredményez; ahogy újra és újra megsebesíti magát az illető. Gyakorlatilag ezzel öncsonkítást végez, amely legyőzéséhez pszichológusi segítségre volna szüksége.
Ráadásul a saját magán okozott sebek veszélyessé válhatnak egy-egy elfertőződés, vagy abnormális hegesedés következtében!

A vagdosás, mint önkárosító stratégia szélsőséges esetben arra is hivatott, hogy megvédje az egyén lelkét a külvilágból származó sérülésektől. (Amíg bent, a szobában magával van elfoglalva; addig például nem a konyhában veszekedő szülőkre koncentrál.) Tehát bizonyos esetben akár önvédő mechanizmusként is fel lehet fogni; ettől függetlenül a vagdosás betegség!

A vagdosás egy, a saját személyiségre irányuló agresszió. Az agresszió olyan destruktív, pusztító viselkedés, amely mások vagy saját magunk testi-lelki-anyagi kárára irányul. Esetünkben lehet cél- vagy eszközjellegű.

Akkor beszélünk céljellegű agresszióról, ha a vagdosást a fájdalom megélése és fokozása céljából alkalmazom. Ilyen lehet például az önbüntetés.

Az eszközjellegű agresszió olyan, hogy bizonyos cél elérése érdekében (például feszültség-levezetés) eszközként használjuk a fájdalmat. (A fájdalom okozásának képessége mindig hatalommal ruházta fel az embert.)

A vagdosás szeretettel, és önszeretettel, odafigyeléssel, gondoskodással; akár orvosi segítség nélkül is elhagyható. Ehhez főleg családi és baráti segítségnyújtás, és rengeteg átbeszélgetett óra szükséges.

Nem szabad elfelejteni, hogy aki az öncsonkítás betegségébe esett; az általában nem divatból, vagy múló szeszélyből vagdossa magát, hanem azért, mert életét kilátástalannak, jövőjét pedig sötétnek és reménytelennek tartja.
By: angel8

A goth zenéről

Az eredeti gótikus zene a kora középkori egyszólamúságból, főleg a zsoltárokból és himnuszokból, a gregoriánból nőtte ki magát. A többszólamúság elterjedése a XI-XII. századra tehető. A kolostorokban megjelent az orgona, amely alkalmas volt a két szólam összecsengésének kipróbálására. Az európai többszólamúság innen kapta a nevét, így lett ORGANUM elnevezésű ez az éneklési technika, amelynek három típusát különböztetjük meg: paralel, szabad organum, és melizmatikus organum. A korai többszólamúság első központja Párizs volt, de fontos szerepet játszott kialakulásában és terjedésében az angol zene is. A többszólamúság egyszerúbb formája volt a kánon.
A világi zene fejlődésével, és a korszakok – divatok változásával a ma már komolyzenének tekintett ágazatból nőtte ki magát a mai könnyűzene.

A goth zene a rock és punk műfajok keveredéséből született, de a komolyzene, és a népzene is hatást gyakorolt rá. Legismertebb fajtái: a gothic rock, dark wave, death rock, gothic metal, industrial goth, electro goth, neofolk/darkfolk.

Ismertebb goth bandák: The 69 Eyes, Paradise Lost, Cradle of Filth, Mandragora Scream, The Sisiters of Mercy, Umbra et Imago, Within Temptation, Nightwish, Evanescence, My Chemical Romance, HIM, Deathstars, Moonsorrow, Mortal love, Fields of Nephilim, Epica, stb.

Magyar goth bandák: Garden of the Eden, Gyöngyvér, Zárttér, Árnyak, Drugzone, stb.

Amit még a gothok hallgatnak, noha nem igazán goth zene: Lordi, Marilyn Manson, Flyleaf, Nickelback, Skillet, Tools, Rammstein, System of the Dawn, Black Sabbath, Metallica, Aerosmith, és még millió más banda. XD Rock legyen, hörgős, dallamos, húrtépős, gitárszaggatós – vagy lágy, népzene jellegű – vagy romantikus komolyzene, hegedűvel-hárfával… XD

Meg mit tudom én… Tegnap megkaptam, hogy EMO vagyok, szóval… Honnan tudhatnám, mit hallgatnak… LOL XD

A gothic stílusokról

Victorian Goth (klasszikus, tradicionális)
A tipikus goth stílus, ami a régi, romantikus korokat idézi. A 19. század, annak rémregényei, erkölcsei, és árnyai ihlették. Melankolikus, nosztalgikus lelkek választják ezt a stílust, tüntetve a jelenkor közönye, értéktelensége ellen. Gyakorlatilag a rideg jelent és jövőt temetik. A nyugati országokban gyakori és már-már megszokott, divatos irányzat. A költészet kedvelői Byron, Keats, Shelley, Baudelaire, Wilde, és E. A. Poe köteteket lapoznak. Ami a ruhákat illeti, nélkülözhetetlen a hosszú, fekete, harang alakú szoknya, a sötét fűző, a kesztyű. Fontos kiegészítő a rózsafüzér, a legyező, és a csipkenapernyő.

Gothic Lolita
Elsősorban Japánban terjedt el az ezredforduló táján. A Loliták kislánynak, gyereklánynak öltöznek, és század eleji, fekete, illetve sötét ruhákban járnak. A kosztümök gyakran a 19. századi gyászruhák divatát idézik. A sminkjük a porcelánbabák arcszínét követi, így egész megjelenésük egy élő babáéhoz hasonlít. A szoknyájuk körülbelül térdig, vagy combközépig ér; általában több alsószoknyát is tartalmaz. Vastag, fekete harisnyát hordanak. Általában viselnek kalapot, és elmaradhatatlan a rózsafüzér a nyakukból.

Vampire és Witchcraft Goth
A goth stílus különleges ágazatai, a keresztény tanoktól elfordulva az okkultizmusban keresnek menedéket. A hagyományos kereszt és rózsafüzér itt már hiányzik, mind az ékszerek, mind a díszítőelemek közül. Helyettük okkult szimbólumokat, elsősorban pentagrammákat, bizonyos csoportokban fordított pentagrammákat használnak. A Vampire stílus a modern vámpírkultuszból nőtte ki magát, követőik gyakorta „vámpírszektába” tömörülnek. Néhányan még mű- vámpírfogakat is készíttetnek maguknak, olyannyira beleélik magukat a szerepükbe. Gyakori kiegészítők a lepel, a csuklyás köpeny, láncok, fehérarany ékszerek. A Witchcraft, vagyis Boszorkány irányzat egyértelműen a mágikus utat választotta. E stílus képviselői pentagrammot, vagy kelta, esetleg egyiptomi szimbólumot hordanak a nyakukban – rózsafüzér és kereszt helyett. Általános a trapézujjú blúz, és a hosszú, sötét szoknya.

CyberGoth
Talán a legfurcsább goth ágazat az összes közül. Gyakorlatilag a dark-goth stílus megadta magát a pop és a punk irányzatnak, és így született meg a cybergoth életérzés. Ruháik futurisztikusak, szinte sci-fi filmekbe illő kiegészítőket hordanak. Az öltözékük alapanyaga gyakran latex, vagy lakkozott bőr. Kedvelik a testhez simuló, csillogó ruhákat; az élénk neon színeket (akár hajviseletként is). Különös kiegészítőket viselnek, mint például a leginkább úszószemüveghez hasonlító szemüveget; vagy az UV-fény alatt világító szegecselt karkötőt. Sokat foglalkoznak a jövővel, a jelenen túlmutató problémákkal. Általában elektro-industrial zenét hallgatnak, ami nem azonos a technoval (állítólag).

A gothicról általában

A goth stílust az 1970-es években teremtették, mintegy antidivatként az akkori disco trend ellen. A goth életérzéshez ideológia is társult: A divat nem divatos többé! (Fashion no fashionable any more!)
Az öltözködésben a fekete és a sötét színeket preferálták; legfontosabb funkciója az önkifejezés lett. Többet jelent, mint felvenni a divatos ruhákat és feketére festeni a szemeket.
A gótikus stílushoz különleges lélek, és dekadens romantika társul. Alapjául a középkori gótikus divat szolgál.
A dark-goth megjelenésében, színeiben a fekete dominál, de a sötétkék, sötétzöld, lila és mély bordó árnyalatok is kedveltek. A legismertebb ruhák a földig érő szoknya, a zsabós ing, trapézujjú blúz, csizma vagy bakancs. Az öltözékek gyakori anyaga a bársony, és a csipke. Fontosak a kiegészítők: ezüst ékszerek, kesztyűk, láncok, szegecselt övek, rózsafüzér vagy kereszt.
A goth szépségek általában fehér bőrű és hosszú, sötét hajú lányok. Sminkeléskor sápadtra alapozzák a bőrük; és vastag, fekete kontúrral húzzák ki szemüket. Ajkuk vagy vértelenül fehér, vagy fekete, esetleg vérpiros. Körmüket is feketére, vagy pirosra lakkozzák.
By: angel8

Előszó gyanánt

Mivel mostanában többször is belefutottam olyan izgalmas blogokba, amit az egyszerűség kedvéért a legelejétől kezdtem olvasni, hogy kronológiailag is képben legyek; így arra a következtetésre jutottam, hogy a saját házam táján is sepregetnem illenék egy picit, ugyanis a WordPress alapú blogom 2010. június 13-án nyílt, viszont az első posztok (felzárkóztató jelleggel) áprilisra és májusra lettek időzítve.

Aki nálam is időrendben szeretne blogot olvasni, június közepétől számíthat személyes tartalomra, addig csak ilyen-olyan könyvajánló, filmkritika, stílus-ismertető, satöbbi várható. (:

Egyébiránt szeretettel köszöntök Minden elvetemült Lelket, aki az elején kezdi a naplómat. 😛 Érezzétek jól magatokat, kellemes olvasást!

Áldás és béke. (: