Az első két olajfestményem

Már tíz éve annak, hogy a főiskolán festészet-grafika spec. koll.-ra jártam, de ott a pasztellkrétákba és a tustintákba voltam szerelmes, emiatt a festékek kissé háttérbe szorultak. Amikor mégis festettünk, akkor is valamilyen adott témát jártunk körül; arra például jól emlékszem, hogy egyszer mindenkinek a saját festékét kellett legyártania: tojástemperát kotyvasztottunk.

Lehet, hogy használtunk anno olajfestéket is, de nem hagyott mély nyomot bennem; így tíz évvel később, most voltam képes csak felfedezni, hogy ez mennyivel jobb, mint a tempera. A művészellátóban vettem egy kis kezdő csomagot egy éve (vagy talán már másfél), aztán sokáig csak vártam a nagy ötletet, hogy mit is pingáljak az első vászonra. Impresszionista tájakban és precíz fantáziaképekben gondolkodtam, amelyek megtervezése sok-sok időt igényelnek.

Mivel Szabolcska mellett ilyen úri huncutságokra jelenleg nincs időm, ezért az absztrakt ábrázoláshoz (aka PACSMAGOLÁShoz) fordultam, részben azért, mert ez anyagismeretként is felfogható, hogyan lehet keverni az olajfestékek színeit, hogyan tudom higítani és oldani, javítani az esetleges hibákat.

Az első képen látszik a teljes fogalom nélküliség, de legalább élénk színű lett. Körülbelül ötször húsz perc alatt készítettem a bejárati ajtónktól balra kint, a gangon, miközben a kisfiam a művészetemtől másfél méterre ringatózott és ítélkezett a pihenőszékében.

Az első (45×45 cm, oil on canvas, wehehe)

A második esetben már volt némi koncepcióm (“legyen valamilyen csíkos”), erre körülbelül 7-8 alkalommal szántam 20-25 percet. (Amennyit a kisfiam éppen kibírt súlyos “magányában” a levegőzés közben a belső udvaron, miközben a mellette napozó, nézelődő kutyát zaklatta.)

Pávacsíkos (35×50 cm, oil on canvas, mert így könnyeben ég)

Sajnos a fotók nem adják vissza elég jól az árnyalatokat.

Nagyon kellemes időtöltés, biztosan fogok még próbálkozni, már csak azért is, mert szerencsére drága a feszített vászon, és csak úgy elégetni az ezreseket nem illik. Vagy lehúzni a pénzt a vécén. Vagy kidobni az ablakon.

Ráadásul kitaláltam, hogy a következő nagyobb projektem egy akrilkép lesz, ami pohárból öntögetős technikával fog készülni. (Nem azért, mert nincs pénzem ecsetre; bár lassan ez is határeset lesz.)

Stay tuned, Anita eldöntötte, hogy híres író mellett híres absztrakt festő is lesz. Lehetőleg a halála előtt!!!

  

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation