113 napos a kisfiam <3

Csak ismételni tudom magamat, hogy mennyire nyugodt, kedves baba alapvetően. Lassan kezdi felfedezni saját magát, a két kezét már megismeri, a hátáról már a hasára fordul (vagyis már nem marad ott, ahova leteszem), tökéletesen látszik, hogy igazi örökmozgó lesz és nem fog a kis seggén üldögélni, amint ura lesz a testének.

Tegnapelőtt kikapta a szendvicset a kezemből, két marokra fogta és begyömöszölte a sarkát a szájába. Már ráharapott a fogatlan kis ínyével, mire ki tudtam imádkozni belőle. (:

Illetve tegnap hangosan cuppogott a saját öklén, mert az nagyon finom; Kiara odament megnézni, hogy mit is eszik tulajdonképpen és ha úgy alakul, kaphat-e belőle egy falatkát. A gyerek elkezdett gagyogni a mancsával a szájában, Kiara közelebb hajolt, hogy megszagolja, ekkor a bébi lecsapott: elkapta a kutya fejét, és beleharapott a kutya pofájába. Kiara felsóhajtott és hagyta, hogy mammogjon a szakállán/szőrén, míg a fiatalember jóízűen összenyálazta a jószágot.

Semmi és senki nincs biztonságban! Ennél szebb nyaram sosem lesz talán.

Egy megjegyzés: “113 napos a kisfiam <3

  1. Balázs Kati on 2017-04-30 at 18:43 said:

    Aranyos sztori. A kis Szabi tüneményes!! ❤️ Nóri küldte nekem a blogodat. Ezentúl követem én is. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Post Navigation