Szombaton lesz öt hete,

hogy megszületett Szabolcska.

Szülés után egy hétig ramatyul voltam, aztán a második hét végére valamennyire elkezdtem jobban lenni. Akkor már nem volt rossz tükörbe nézni, lassacskán felszívódott a bevérzés a szememből, illetve a vérvételek nyoma is erősen halványodott.

A harmadik hét végére szinte ugyanolyan voltam kívülről, mint a terhesség előtt / elején. A mérleg is már csak 63-62 kilót mutatott, ami körülbelül a szeptemberi súlyomnak felel meg, de nagyságrendileg eltűnt majdnem tíz kiló rólam, és többé-kevésbé a régi testemet látom a tükörben. Öt kiló plusz maradt rajtam, bár ez nem zavaró, azért biztos el fog tűnni ez is, amint elkezdek mozogni.

Szabolcska is biztos segíteni fog ebben, mert már majdnem öt kiló és nagyon szereti, ha cipelgetik a kis hátsóját, és hétről hétre érzem, ahogy erősödnek a karizmaim.

(Az első hat hétben biztosan nem fogok sokat aktívkodni, és utána is csak óvatosan, nem szeretnék egyik napról a másikra izomláztól szenvedni, hogy fel sem tudom emelni a bébit. Egyébként már nagyon mennék és csinálnék ezt-azt, de főleg kutyás-gyerekes sétákban és kirándulásban gondolkodom egyelőre – csak legyen már jó idő.)

A bőröm ugyanolyan száraz maradt, pedig nagyon sok folyadékot iszom. Talán többet is, mint a terhesség alatt. Bármivel kenem, egyszerűen nem használ. Szerencsére a hajam nem kezdett még hullani, még egész jól tartja magát.

A tetoválásaim nem deformálódtak el; és legnagyobb félelmem, hogy a szétesett hasizmom nem fog magára találni és összehúzódni, ahogy kell; szerencsére alaptalannak bizonyult, mert már most majdnem olyan, mint a terhesség előtt. Már csak egy nagyon kicsi rés van a köldököm alatti részen, ahol még nem húzódott vissza az izom a helyére, de csak idő kérdése ez is.

A fogínyvérzés tök jól megszűnt, és az a nagyon-nagyon pici lábfej duzzadás / vizesedés, ami volt, az is eltűnt. A lábméretem nem lett nagyobb: lötyög a lábam a bakancsban, ha nem dupla zoknit veszek fel. A régi ruháimba végre ismét beleférek, csak a legszűkebb gatyám nem jön fel rám, ahogy rég. (Nagy a seggem, de majd idővel ez is változik.) (Remélem.)

Jövő hétvégén véget ér a gyermekágyi szakasz, minden jó, ha a vége jó. Szabolcska egy nagyon kedves, nyugodt baba: erős indok kell neki ahhoz (pl. hasfájás), hogy ne aludja végig az éjszakát a két szokásos rutinidőpontunk kivételével. Már nevetgél, elkezdett gagyogni, tegnap kapott egy csörgőt és teljesen megbabonázza a hangja, ahogy rázogatjuk neki. Az embereken kívül figyeli a kutyát is, pár napja olyan három másodperces mosolyt kapott a Kiara, amilyet még én sem. Már most látszik, hogy nagy haverság lesz közöttük, ha végre a fiatalember szabadon garázdálkodhat a lakásban. (Szerencsére az még néhány hónap, van időm lélekben felkészülni.)

 

2 megjegyzés: “Szombaton lesz öt hete,

  1. Texaseve on 2017-02-10 at 17:47 said:

    Szerintem te nem is szültél, csak loptad azt a gyerkőcöt. Valami elképesztő, hogy milyen terhesség utáni képek keringenek a neten, s hogy ezzel ellentétben rajtad szinte semmi nem látszik! Wow! Valamit nagyon jól csináltál! :)))
    Egyébként pedig: puszi annak a szép kis babókának a pici búbjára! 🙂

  2. Bundi on 2017-02-16 at 19:12 said:

    Gratula 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Post Navigation