Családi aranyköpések / 1. rész

Párommal az Ikeában
Rámutatok egy nagy pálmára a virágos részlegem: Egyszer szeretnék egy ekkora pálmát majd.
Párom: Ha hazahozol egy ekkora mostrumot, én veszek még egy állólámpát!!!
Én: Ez zsarolás, de áll az alku!

Átkopog a szomszéd lány, akinek 9 hetes kisbabája van, kölcsön ad egy könyvet, beszélgetünk pár mondatot, elköszön, elmegy.
Párom: Mióta vagytok ennyire jóban?
Én: Amióta rájött, hogy terhes vagyok.
Párom fintorog: Jó lehet…
Én: Mondta, hogy kopogjak át bátran valamikor és elmondja, ő miket rakott a szülészetre bevitt táskájába.
Párom: Azt mondtad, hogy azzal ráérünk még.
Én: Szerintem ráérünk, de a szomszéd szerint most már el kell kezdeni, mert BÁRMI TÖRTÉNHET ÉS AKKOR KAPKODNI KELL, AMI MAGA LENNE A POKOL.
Párom mű felháborodással, inkább nevetve: Én kiszálltam. Nem bírom elviselni, hogy ennyire félvállról veszed ezt a gyerek-dolgot. Oldd meg innentől egyedül!
Én: És még dagadt is vagyok?
Párom: Ja igen, még az is.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation