Ahogy változik a világ

Csak kapkodom a fejemet.

Nincs fent, nincs lent. Szédülök a sodrástól.

Csak csendre vágyom, a hársfák illatára, és egy nagy tál eperre.

Gondolkodni kell, precízen, előrelátóan megtervezni és kivitelezni a következő heteket, hónapokat.

Életem leghosszabb napjai ezek, tele bizonytalansággal, és fojtogat a sírás minden nap; pedig milyen buta dolog már megint olyan után sírni, amit nem kapok meg, ami nem jön el mégsem.

Ezen az elven elindulva akár boldog is lehetnék, és örömmel várhatnám a változást. A változás lehet jó.

De én félek – annyira félek, hogy keserűvé változik a számban a kamillatea íze is.

Tartozom nektek egy vallomással. Rettegek attól, ami most jön.

 

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation