Az utóbbi egy hetemről, amit szabadságnak hívtunk korábban

Hazajöttünk Koroncóról Kiarával vasárnap este vonattal. Hétfőn végigtakarítottam a lépcsőházat, lenyírtam a sövényt, kutyát sétáltattam. Takarítottam itthon. (Szokásos rohangálás.)

Kedden  reggel hétkor kipróbáltam a bikram jógát a Hattyúházban, ami azt sejteti, hogy elég korán keltem. Ötkor. Másfél óra elképesztő mozgás: vér, veríték, könnyek. Vagyis vér és könnyek helyett is veríték. Sok. Nagyon sok veríték. Utána alig tudtam magamról egész nap.  Az ALLEE-ban vettem egy nőies, fekete cipőt, bár fogalmam sincs, hogyan választottam ki, ugyanis az agyam kiégett a jóga hevében és kicsöpögött a fülemen. Délután kutyasétáltatás.

Szerdán csapatépítésen voltunk a Zipcity kalandparkban, ahol extrém, konténeres közegben kellett bátorságpróbákat és csapatversenyeket végigcsinálni. Az ügyességi feladatok közül pl.: falmászás, siklás a drótkötélpályán, szabadesés, stb., nekem a falmászás tetszett a legjobban. Kb. a leggyorsabban értem fel a fal tetejére, egyáltalán nem éreztem megterhelőnek, és csak a legtetején éreztem úgy, hogy le akarok innen menni. (: Aztán persze szépen leengedtem magam, illetve segített az instruktor a földről, hogy csináljak úgy, mint a kommandósok a filmekben: rugaszkodjak el a faltól, míg engedjük a kötelet, és tényleg hamar leértem. Este folytatódott és kiteljesedett az izomlázam.

Csütörtökön esküvőre és lakodalomba voltunk hivatalosak Etyekre. Délelőtt alig tudtam felemelni a karjaimat: az egyik izomcsoport a jógára emlékeztetett, egy másik pedig a falmászásra. Elfoglaltuk délután kettőkor a szállást, szépen lassan átöltöztünk, négykor elindultunk a templomba, egy órával később, a szertartás után pedig a lagzi helyszínére. A szertartás és az ünneplés is nagyon kellemes, családias hangulatban telt, a vacsora is finom volt (legalábbis amit meg mertem kóstolni belőle, mert eléggé kavargott a gyomrom az első pálinkától), a násznép sem feszengett, nem volt kötelezően cukormázas semmi és senki. A szalonzenekar mellett az Ifjú Pár is dalra fakadt a saját bandájukkal, a Teknős BT-vel, eljátszottak néhány számot, az Újdonsült Férj basszusgitározott, a Felesége pedig énekelt és vokálozott. Remélem, hogy mindig ilyen vidámak és jókedvűek lesznek, mint ebben a félórás megőrülésben a színpadon. (:

Negyed háromig bírtuk, utána lassan hazasétáltunk a szállásra. Fél három után picivel már mindenki úgy aludt, mintha lekapcsolták volna. Reggelig kb. kétszer fordultam meg összesen az ágyban, leginkább az izomlázam és az új cipőm okozta károsodások okán.

Fél tíz körül ébredtünk, majd egy kába zuhany után kiültünk a teraszra kávézni, teázni; ahol is kitárgyaltuk a múlt éjjel tapasztalt élményeinket. “Ez a káposzta az életem!” (: Ebédre hivatalosak voltunk az etyeki Sonkamesterhez, aki megtömött minket a legfinomabb sonkáival, és ropogós, meleg házi kenyerével, paprikával, paradicsommal, újhagymával. Úgy jóllaktunk, hogy két liter házi bodzaszörpöt is megittunk rá. Éppen indulni készültünk, amikor az Ifjú Pár gurult el a Sonkamester udvara előtt, de észrevettük egymást, így bejöttek, ők is “megreggeliztek”, és beszélgettünk még egy órát. “Ez a káposzta az életem!” (:

Alig két órája értem haza, most még kutyázok picit, de olyan fáradt vagyok, hogy szerintem kilenckor már aludni fogok, mert rettentően húz az ágyam és a párnáim.

Abszolút konklúzióként leszűrhetem a következőket:

1. olyan szar vagyok, hogy mindentől izomlázat kapok

2. a magassarkú jól áll ugyan, de az ördög találmánya

3. két nap kutyátlanság után csak úgy lehet büntetlenül az ágyon ülnöm, ha Kiara is itt van az ölemben (Rengar meg szorosan mellette / rajta) (vakongépelés közben valaki rágja a hónaljamat) (halp)

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation