Ma reggel futottam a faluban

Emberek reakciói:

– integettek a traktorból

– fejcsóválva köszöntek a kocsmából

– kis híján elütöttek egy Suzukival, hogy lefékezzenek előttem, és elmondják: “Ne fussál, aranyom, átviszlek én Patonára… Ne fussál, mert elfáradsz…”

Legjobb az volt, hogy a falu körbefutása alatt befuttottam a nagyiékhoz a kerten át, ahol a szomszéd Tibi bácsi (nem lát igazán jól) öntözött. Odaköszöntem és integettem neki, de nem álltam meg, hanem robogtam tovább, hogy megpuszilgassam a nagyiékat, akik a ház előtt öntöztek éppen a virágoskertben. Délután találkoztunk Tibi bácsival, aki azt mondta, hogy pár percig azt hitte, hogy anyu vagyok… “De aztán rájöttem, hogy Angi nem olyan lüke, hogy szaladgáljon…” ((:

A konzekvencia: falun futsz = egy helyi látnivaló vagy, aki biztosan nem normális. Szuper. (:

Átfutni a szomszédos falu Rába-hídjáig felemelő érzés.

Screen Shot 2015-08-15 at 18.03.17

Egyébként csak tíz km-t futottam, mert eléggé frusztráltak az értetlenkedő falusiak és fájt a jobb forgóm. (Azóta is alig tudok járni. Ebből elég rossz dologra asszociálhatnék, de egyelőre nem szeretnék ezzel foglalkozni.)

Csináltam egy Nike+ Challenge-t; az elsőt, ami nem Pesthez köthető: Koroncói Kocogó néven. Eldöntöttem, hogy amikor csak itt töltök pár napot, mindig elmegyek majd futni – hátha más is kedvet kap, vagy bátorságot merít ebből, hogy nem ciki nekivágni semminek, akkor sem, ha a környezet éppen hülyeségnek titulálja azt.

Kedden bikram jógára megyek; remélem, hogy az majd kilazítja a jobb forgómat. Ha nem, akkor nem tudom, mi lesz. Flektor tapasz és bogyó, pihentetés egy hétig. Egy hónap múlva futni kell. Sokat. Nincs mese.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation