Munkahelyi aranyköpések / 9. rész

Kollégám felém nyújtja a csokiját: Kérsz belőle?
Én: Nem, köszi.
Kollégám: Na, egyél belőle!
Én: Most nem kívánom, de köszi.
Kollégám: EGYÉL MÁR BELŐLE!
Én: MONDOM, HOGY NEM KÖLL!
Kollégám röhögve: AKKOR BAZD MEG!

Hajti Pajtis régi ismerősünk, és személyes öreg barátom, Előd bá’ benyit a raktárba: Rakományt hoztam!
Én mosolyogva: Szia! Hogy vagy?
Előd bá’, mintha egy hülyéhez beszélne: Szia Lujzám!
Szakadni kezdek a röhögéstől.

Tíz perc múlva még mindig röhögve írom a céges csetbe, hogy Lujzának hívott: A kutyáját hívta eddig Lujzának. Meg néha az én kutyámat is. Ma már engem is…
Kolléga: Biztos csak a _szukákat_ hívja Lujzának.

Időközben átvettem a céges webshopunkat, és az Allee raktárban / raktárból dolgozom. A kollégák éppen egymást froclizzák, mire kimegyek az eladótérbe és közbeszólok én is, röhögünk.
Kolléga1: Te, ez meg ki?
Kolléga2: Nem tudom, de én a raktárból nem pofáznék…
(Azóta ez szállóige lett nálunk.)

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation