Tudjuk

Milyen különös –
Amit legjobban el akartam kerülni,
Abba rohantam ostobán. Vakon.

Nyilván még mindig rémálmodom.

Tudjuk, mi következik:

Majd messzebbről szolgállak,
Ahonnan nem bánthatsz már,
Ahonnan nem ragyog rám a szép szerelmed,
Ahonnan kibírom a magányt.

Tudjuk, mi következik.

Tudjuk.
Tudjuk.

Majd a négy fal között
Bőgve meggyászollak téged is,
Mint a megalkuvást nem ismerő lelkemet.

Hibásnak itt vagyok, ne vádold magad,
Én nem tudtam beállni a sorba.
Én vagyok a gyenge, aki
Nem tud megküzdeni az ördögeivel
Egyedül.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation