A nélküled töltött idő

megrekedt a szobában az idő,
borsódzik a hátam a magánytól,
miközben a percek kifolynak
az ajtó alatti résen,
le a lépcsőn, át a kerítésen –
és mindez az, amiről azt hisszük,
láthatatlan – pedig mély nyomokat
hagy rajtunk – ez az idő
– a nélküled töltött idő –
beburkol, követ, fojtogat,
bármerre is megyek –
csak akkor tűnik el,
ha találkozom néha Veled

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation