Micsoda napok

Az utóbbi másfél-két hét nagyon sűrű volt, szinte folyamatosan csak kapkodtam a fejem és loholtam a tennivalók között: hazautaztam, aztán visszajöttem, átrendeztem a lakást, majd félig visszarendeztem, dolgoztam-dolgoztam-dolgoztam-dolgoztam, összeszereltem az ikeás íróasztalomat (never again), kiválogattam a teljes ruhatáramat, kiszelektáltam két táskányi holmit, ezért ma el kellett mennem új cuccokat vásárolni. (Vettem két olyan fűzőt többek között, hogy WOW WOW WOW!)

Napok óta azokon a jeleneteken röhögök, amikor Győrben elmentünk anyuval az élményfürdőbe, és ahogy egyik medencéből a másikba vándoroltunk, az emberekbe belefagyott a szó. Ahol megjelentem, elhallgattak körülöttem. (: Meg kellett volna örökíteni az utókornak.

Ma végre-valahára kipróbálom a vízipipámat, mert azt is csak átvettem, kibontottam és letettem az asztalra, hogy szegényke várja a csodát.

Az Alleeba megérkezett az új Philips Hue demócsaládunk első fele, hamarosan érkezik a LightStrips és a Bloom is, és napok óta azon rágódom, hogy mekkora szükségem van valójában egy LightStripsre. Két méter hosszú, flexibilis, vágható, színes, LED hangulatvilágítás, amit iPhone-ról is tudnék szabályozni. Ideális másodlagos világítás, bár hamár az álmodozásnál tartok, akkor inkább ki kellene cserélni a csillárt és a kapcsolóját a szobában – a meglévő helyére fel kellene tenni valami pofásabb lámpát, egy dupla billenőkapcsolóval ellátni a cuccot: az egyik kapcsoló adná az elsődleges fényt a szobában, a másik pedig a Hue izzókat kapcsolná fel, mert miért ne ruháznék be egy Hue Bulb Starter Kitbe, ugye-ugye? Még szerencse, hogy nincs százezer forintom hangulatvilágításra. (: De milyen remek volna, ha volna! El kell kezdenem gyűjteni rá, ez van.

Philips Hue Ma vettem egyébként egy közepes darab sütőtököt, és éppen azt sütöm. Klassz illat van már a lakásban, hamarosan jó lesz, és rávetem magam. Valószínűleg Kiara is kap egy falatot, mert már erősen jár az orra, és nyáladzik.

Szombaton vettem egy Ed Hardy hajszárítót, a fekete-rózsaszínt, a halálfejeset, a “Love kills slowly” feliratosat. Bizony-bizony. Ez már jelent valamit. Azt hiszem, elkezdődött nálam az öregkori elbutulás, de nem bánom, az élet szép így is. Ma ráadásul befestettem a hajamat, Syoss Tokio Black lettem, lilás-feketés árnyalat, pont ahogyan szeretem. Igazi kis emo leszek, ha nem vigyázok jobban.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation