Versváros

Ismerek egy verset,
Olyan, mint egy hatalmas,
Komor város széles utakkal,
Hömpölygő tömeggel,
Szűk sikátorokkal,
Állandó hangzavarral és szmoggal –
És amikor éppen belefulladnék
Az égigérő szürke beton
Nem teljesülő álmába;
Felnézek magasra,
Az emeletes házak fölött
Nyugtalan, kék az ég –
Rím nincs, a tanulság várat magára.
Néha a vers sem boldogít,
Csak hűvösen irányt mutat,
Akinek ez nem elég,
Úgyis tovább kutat.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation