Tinta és tű fut olyan mélyen, mint a vér

inked

Az isteneket megelőző időkre emlékeztetsz
De talán árnyék és fény nélkül Te sem létezhetsz
Sebeket karcolsz rám, törvény nélkül így tanítasz
Múltja van minden ábrának, képnek
Megőrizlek velük az öröklétnek
Figyelem a szemed, miközben szótlanul dolgozol
Figyelem a kezed, hogy egy új jellel feloldozol

Inspirálsz

Időről időre ismét megjelölsz
Friss vadászatok varázsnyomával
Monoton erőltetett menetek emlékével
Míg el nem ér a zsibbadás a bőr mélyében –
Felfedezlek a szívem sötétjében
Mindennek oka van, lesz – semmi kétség
Szavaknál mélyebb egy néma szövetség

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation