Nefelejcs és Holló: Újra meg újra (4. rész)

Október 11., vasárnap reggel

Nefelejcs: Drága Perselus! Míg Te mélyen alszol, én visszaolvasgattam a bejegyzéseidet. Egyre inkább azt gondolom, hogy valami baj van velem. Az életünk túl biztonságos, túl álomszerű – ezért olyan nehéz elhinnem, hogy mindez tényleg megtörténik. Hogy tényleg élsz, és mellettem alszol, mellettem ébredsz – velem vagy a nap 24 órájában…
El sem hinnéd, hogy mi mindent kipróbáltam még a Roxfortban, hogy újra érezzelek. Néha egy-egy főzettel stimuláltam az elmémet, hogy minél pontosabban emlékezzek az apró résztelekre. A bőrödre. Az illatodra. A csókodra.
Néha órákat töltöttem a merengőben arra várva, hogy újra érezhessem az érintésedet. Csak álltam kábán vagy éppen robbanásra készen az árnyékalakomban, és néztem, amikor az Emléked megsimogatja, megcsókolja az enyémet.
Néztem, és sírtam, mert nem éreztem semmit.

Most olyan nehezen hiszem el, hogy mégis itt vagy és érezlek. Ne érts félre, rettentő boldogság tölt el minden pillanatban, amikor a bőrömön érezhetem a bőrödet; amikor egyetlen, apró mozdulattal megcirógatod az arcomat. (Néhány hónapja a világot felforgattam volna ezért.)

De ehhez az ijesztő, mély szerelemhez ugyanekkora rettegés is társul. Bizonytalan vagyok magamban. Bele sem merek gondolni, mi van akkor, ha mégis elveszítettelek, vagy újra elveszíthetlek.
Nem engedhetek meg magamnak ekkora tékozlást. Nem pazarolhatom el azt az időt, amit azért kaptam, hogy Veled legyek.

Október 11., vasárnap délelőtt

Holló: Valamit ki fogok találni, hogy orvosoljuk a félelmedet. Be fogom bizonyítani, hogy élek és nem csak látomás, téveszme vagyok. Ha nem szeretnéd a boldogságra kapott idődet pazarolni, akkor mosolyogj már ébredéskor, és örülj, hogy egy újabb napot élhetsz. Velem. Gondolj bele, nők ezre irigyelnek Téged ebben a pillanatban is ezért…

Október 11., vasárnap délután

Nefelejcs: Tipikus Mardekáros vagy, Szerelmem.

Fél óra múlva

Holló: Vannak dolgok, amelyek nem változnak.

Nefelejcs: Kérdezhetek valamit?

Holló: Természetesen.

Nefelejcs: Mi az ördögöt csinálsz ilyenkor a pincében?

Holló: Egy recepten gondolkodom, és Neked válaszolgatok.

Nefelejcs: Eldöntötted már, hogy rendszerezed a receptjeidet, és kiadsz egy bájitalkészítő tankönyvet?

Holló: Még nem. A legtöbbjét úgy sem tudnák elkészíteni… Dilettáns próbálkozók ezek…

Nefelejcs: De legalább elfoglalnád magad Te is.

Holló: Momentán Veled foglalom el magam leginkább.

Nefelejcs: Ezt értem, de… szükségünk lenne valami hasznos időtöltésre.

Holló: Úgy gondolod?

Nefelejcs: Igen.

Holló: Mihez volna kedved?

Nefelejcs: Azt nem tudom, de úgy gondolom, unatkozunk itthon.

Holló: Ebből a mondatodból arra következtetek, lassan mégis el fogod hinni nekem, hogy ez itt a valóság.

Nefelejcs: Ebben egyelőre nem lehetek biztos. Sajnos. Pedig szeretném így gondolni.

Holló: Tudom.

Nefelejcs: Biztosan az idegeidre megyek a hülyeségeimmel.

Holló: Jelenleg nincsenek nagyobb problémáim, mint (a Te szavaddal élve) a hülyeségeid.

Nefelejcs: Ez kedves.

Holló: Ugyan.

Nefelejcs: Nem hiányzik Britannia? A Roxfort? Az Abszol Út?

Holló: Őszinte legyek?

Nefelejcs: Igen.

Holló: Nem igazán. De Neked hiányzik, igaz?

Nefelejcs: Hát… Egy kicsit.

Holló: Szeretnél hazaköltözni?

Nefelejcs: … Nem értem ezt a kérdést. Nekem ott van az otthonom, ahol Te vagy.

Holló: Hazaköltözzünk?

Nefelejcs: Miattam nem kell.

Holló: Pedig lehet, hogy ez volna a megoldás.

Nefelejcs: Azt hiszem, elkezdem sütni a húst vacsorára.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation