Vers az elmondhatatlanról

A titkok természetéből kiindulva nem rímelhetek róla:

pedig itt érzem a szívemben a gyomromban a torkomban a bőrömön mindenhol a testemen ahogy simogatsz ahogy hozzám bújsz ahogy levegőt veszel rajtam ahogy felnyögsz szeretkezés közben mert ez nem dugás ez nem olcsó szex ez valami teljesen más bizalmas magával ragadó figyelmes érintések csókok tengere nem vagy idegen talán sosem voltál még a szeretkezésünk előtt sem nem is tudom hogy mi tudnánk-e csupán dugni mint két reményvesztett lélek talán egyszer felvetem hogy próbáljuk ki de addig minden puha csókod után belül úgy zokogok mintha örökre megátkoztál volna jaj álljunk csak meg pillanatra hiszen pontosan ez történt bár azt játszom előtted hogy mindössze a szívemet edzed egy újabb csatára vibrálsz vibrálok fékeznem kell az agyam hogy ne gondoljak arra mi lesz holnap legyen csak elég a most jó illúziója

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation