Meg akarlak érinteni

Elfogytak a ‘szeretném’ és a ‘bárcsak’ kezdetű sóhajok,
Már csak zsongó, zümmögő ösztönök maradtak,
Vadak, mélyek, elnyomhatatlanok, mint a légzés. Akarlak.

Hagyd a finomkodást, most nem a magadnak őrzött lelked kell:
Csak karmolj sebeket a hátamra, ahogy magadra húzol,
Majd feldolgozom, ha reggel ismét idegenként búcsúzol.

Meg akarlak érinteni, ha már ilyen közel sodort az élet megint:
Fél óra elég lesz a csókokra, a hajszára, az újabb sebekre –
A szerelmed, mint a mélység leránt, talán a poklokig esek le.

Meg akarlak csókolni, mit bánom én, ezerszer fájjon később,
Amiért ezúttal kristálytisztán emlékszem majd rá; kínozzon jobban,
Erősebb vagyok, többet is kibírok már, mint korábban kibírtam.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation