Véraláfutások

napok alatt felszívódnak azok a véraláfutások
amiket magamon hagyok újra és újra
fojtogató részeg réveteg éjszakákon
miközben az elmém labirintusa egyetlen
túlexponált fotóvá mállik az alkoholgőzben
hogy ne legyen fontos levakarni
a bőrömre izzadt szerelmed emlékét

a fájdalom segít elviselni a hiányod
pedig nem is létezel –
és a nemléted mégis aggaszt –
miért nem vagy
miért nem vagy

a fájdalom itt tart élvezem hogy sajog
mikor a bőröm alá akadnak a fogak
nyomot hagyva ott az utókornak
a fájdalom itt tart miért nem kápráztathatlak el
megannyi zümmögő groteszk kincsemmel
két közös fotónk maradt
én szerettelek volna miért nem szerettél
a fájdalom itt tart de te nem vagy valódi
az én gyengeségem hogy megteremtettél

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation