Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Aki látta a Kilencedik kapu című filmet, Roman Polanski rendezésében és Johnny Depp főszereplésével 1999-ből, annak ismerős lehet a sztori – úgyanis ebből a könyvből készítették anno a filmet.

Egy kedves (khm… XD … hagyjuk) kollégám adta kölcsön a kötetet, hogy tetszeni fog nekem a sztori. (És nem is tévedett a kis hamis.)

Egy kis kedvcsinálónak bemásolom a történet rövid leírását.
“Lucas Corso, a magányos farkas, aki könyvgyűjtők felbérelt zsoldosaként kutat könyvritkaságok után, kettős feladatot kap. Meg kell állapítania A három testőr egy kéziratának valódiságát, s ezzel egy időben egy dúsgazdag gyűjtő egy különös könyv példányainak felkutatásával bízza meg. A Könyv Az Árnyak Birodalmának Kilenc Kapujáról legendákkal övezett, baljós mű: Aristide Torchiát, a nyomdászt, aki kinyomtatta, 1667-ben az inkvizíció, az ördöggel való cimborálás vádjával, máglyán égette meg. A könyvet kilenc rejtélyes metszet illusztrálja. Lucas Corso, a gyűjtő példányával kezében, a másik két példány nyomába ered. Útját baljóslatú jelek kísérik, valakik a könyvre vadásznak s titokzatos halálesetek követik egymást, beteljesítve a könyv metszeteinek jövendöléseit. Ráadásul mintha az idősebb Alexandre Dumas regényének hősei is üldözőbe vennék a könyvvadászt: minduntalan felbukkan a közelében egy sebhelyes arcú férfi, aki mintha csak Rochefort volna A három testőrből, s a szépséges és gonosz milady szakasztott mása is megkörnyékezi. Még szerencse, hogy egy gyönyörű fiatal lány a védelmébe veszi; irányítja Corso lépteit, sőt szükség esetén üldözőit is alaposan helyben hagyja, habár őrangyalnak kissé vérmes természetű.”

Azt hiszem, egy az egyik legjobb regény, amit valaha olvastam. Fordulatos, pörgős, és néha kellőképpen borzongató. Vannak olyan történetek, amelyek nyelvezetét, úgy érzem, pontosan nekem találtak ki, írtak le – ez pont olyan. (: Nem tudom jobban szemléltetni, mint egy részlettel:

“Corso elhúzta a száját, mintha nevetni akarna, végül nem tette. Csak a szemfogát villantotta elő.
– Nekem igenis számít. De még mennyire.
A lány megvonta a vállát, mintegy azt sugallva ezzel a mozdulattal, hogy kettejüknek más-más dolgok számítanak. Vagy legalábbis a dolgok sorrendje eltérő.
Corso tovább erősködött:
– Neked milyen szereped van ebben a históriában?
– Már mondtam. Vigyázok rád.”

Egyszerűen imádom, ahogy a többszörösen összetett és a súlyos, rövid tőmondatok váltakoznak, és előre hajtják az olvasó képzeletét.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation