Munkahelyi aranyköpések / 4.rész

Munkahelyi vacsora végén a pincér letesz elém egy érdekes kinézetű desszertet, odafordulok az egyik kollégámhoz:
– Szerinted mi ez?
Kolléga: Nem számít, edd úgy, hogy befőtt!

Munkavacsora után megjegyzem:
– Soha nem ittam ennyi ásványvizet… pohárból.
Kolléga: Bazd meg, téééényleg!

Munkavacsora után:
Kolléga 1: Mivel még éhes vagyok, menjük és együnk egy gyrost!
Kolléga 2: Mondasz valamit, én is tudnék enni.
Én: Igyunk már egy sört valahol…
Kolléga 3: Reménytelenek vagytok, de azért menjünk!

Kolléga megállapítja, hogy kezdő alkoholisták vagyunk.
Én: Szerintem ez hülyeség!
Kolléga: Ha tagadod, az csak rosszabb.
Én: Én azt kérem ki magamnak, hogy kezdő vagyok. Szerintem már középhaladók vagyunk. Bocs.
Kolléga röhög: BOCS.

Vörösről visszafestettem feketére a hajamat, (mert annak idején azzal cukkoltak, hogy az pornós szín), sőt még frufrut is vágtam magamnak valamilyen idealisztikus belső monológ után. Másnap reggel teljesen megújulva belépek a raktárajtón, két kolléga már odabent beszélget.
Kolléga 1 rám néz, köszönés nélkül: Ez aztán pornós lett!
Kolléga 2: Ééés tényleg!
Kolléga 1: De nagyon jól áll, és már vártam ezt! Csak így tovább!
Én hihetetlenkedve-nevetve: Argh, jó reggelt nektek is.

Az egyik kolléga “darabolós metált” hallgat az egyik gépnél, mire a másik kolléga félhangosan megjegyzi:
Sátán kurvái, vetkőzzetek!

Másik két kollégával dolgoztam a múlt hétvégén, és azt magyaráztam nekik, hogy egy millióba kerülne, ha vissza szeretnék ülni az iskolapadba, és meg szeretném csinálni a mesterképzést a szakomon.
Kollégák ötletelni kezdenek: Beregisztrálunk téged a rosszlányok.hu-ra, ott hamar össze tudod szedni a tandíjra valót!
Kolléga 2: Tudod, hogy mennyi egyetemista árulja ott a szolgáltatásait? Bölcsészek, meg minden…
Én: Bölcsészek?! Két menet között Nietzschéről lehet velük beszélgetni? Ezt valamiért nem tudom elhinni.
Kolléga 1: Oké, nem is ez a lényeg, hanem a tarifák. Ha sokat kérsz, gyorsan összegyűjtheted a pénzt.
Én röhögve: Menjetek már a francba!
Kolléga 2 megmutatja egy lány portfólióját: De most nézd meg!
Én: Hát… ennek a lánynak inkább olyan… médiaszakos feje van. Ez nem az én szakterületem.
Kolléga 1: Pedig mielőbb kéne regisztrálnod, mert a végén már csak a milfek kategóriájába férsz be.
Én: Áááággggrrrrhhhhhh! BÁNTANI FOGLAK!

Odalépek egy nézelődő ügyfélhez: Jó napot kívánok, miben tudok segíteni?
Ügyfél: Igen, bár csak nézegelődök.
Én: ??? Esetleg keres valamit?
Ügyfél: Nem is tudom…

Hasonló eset: Jó napot kívánok, tudok segíteni valamiben esetleg?
Ügyfél: Jó napot, nem, köszönöm, csak a feleségemet várom, mert kiment a mosdóba…
Én mosolyogva: Szóljon nyugodtan, ha felmerülne bármi kérdése!
Ügyfél: Mikor jön vissza maga szerint?
Én: Szerintem… hamarosan.

Anyuka berohan két kisgyerekkel, a srácokat megállítja az iPadek demópultjánál, majd továbbcsörtet felém. Köszönés nélkül kikerüli az egyik férfikollégát, egyenesen hozzám siet:
– Itt hagyom a fiúkat, amíg elszaladok cipőt venni. Nem lesz velük gond. Sietek.
Ezután megfordul, és kivágtat a boltból, rá sem néz a gyerekekre. Hárman összenézünk a kollégákkal, egyikünk sem tudja lereagálni a helyzetet, de egy perc sokk után az egyik megszólal:
– Szerintem a gyerek-megőrzés fél óra szervizdíj legyen.

Egy megjegyzés: “Munkahelyi aranyköpések / 4.rész

  1. nakiaz on 2013-07-02 at 22:11 said:

    És ez volt a szülinapom.

Post Navigation