A szemeted a kincsem

Mindig megdöbbenek rajta,
Hogy újra és újra megtalálom
A szétrágott, megkeményedett rágód
És az összegyűrt, gyorséttermi számlád
Valahol a lakásban –
Időről időre ki akarom dobni őket,
Nehogy valamikor felhasználjam Érted,
Azután mégis megkegyelmezek nekik,
Mert ismernek Téged, hordoznak
Apró szikrákat Belőled.
Később megfeledkezek róluk,
Hogy újabb hetek múltán félőrültként
Túrjam át miattuk a lakást.
Szerencsére mindig előkerülnek.
Visszaadnám Neked őket, de a jelenleginél
Is nagyobb bolondnak tartanál, ha
Elmagyaráznám a jelentőségüket.
Valószínűleg nem is érdekelne,
Valószínúleg nekem jelentenek
Sokkal többet annál, mint megengedjem
Neked, hogy vállrándítva a kukába hajítsd,
Mint az ócska szemetet.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation