Munkahelyi aranyköpések / 3. rész

avagy a kollégák hozzámállása, mert azért bókolni is tudnak a kis lelkemnek, ha akarnak

(Név nélkül, mert a végén magukra ismernek.)

Kolléga 1 odafordul hozzám, rám néz: Olyan sápadt vagy, mint egy halott. Élsz még?

Kolléga 2: Neked egyébként nem kéne elégned a napon?

Főnöknek mondom, hogy unom a fekete hajszínemet, vörösre akarom festeni: Ne, azt ne tedd. Nem illene hozzád.
Én: Miért?
Főnök: Poresz… Másodállás? Hmmm?

Kolléga megkérdez valamilyen lányos témáról, én viszont nem tudok érdemben nyilatkozni: Sajnálom, nem tudom.
Kolléga 3: Persze, hogy nem tudod, mert te is fiú vagy.
Én: Nem, nem vagyok fiú.
Kolléga: Jó, csak félig, neked ilyen felcsatolhatós van…
Én: Bázmeg.

Főnök tegnap végignéz rajtam, csak az eligazításra mentem be reggel, tehát szabadon felöltöztem (bakancs, fekete-fehér csíkos zokni, harisnya, szoknya, fekete-fehér csíkos felső), és nem a szokásos farmer+melós póló kombóban látott. Odaáll mellém, mosolyog:
– Addams Family?

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation