Slow motion

úgy kezdődik minden ott és akkor ahogy meg van írva aztán mégis elromlik valami amiatt összecsúsznak a falak nincs többé fel vagy le elillan a levegő a tüdőből és úgy ébred a lélek egy átkozott reggel hogy gyűlöli ezt az egészet
és ki akar törni
de nem tud

ilyenkor előkerül a rejtett zugokba zárt összes tabu utat tör minden kis mocskos elfojtás és üvöltve dübörög a koponyán belül amikor pedig megtör az elme dühösen rászabadul a világra hogy csak különös kínok árán lehessen visszacsalogatni csupán
vagy még úgy se

nem kiváltság nem jutalom nem büntetés ez a karma egyszerűen hagyja hogy faszságokat csinálj lecsússz és összetörj mielőtt esélyt ad az újrakezdésre talán jól is van így nem tudom a nagy kérdés csak az hol is tartok most ezen az elbaszott listán mert nem érzek semmit
ami egy rossz vicc mert igazából fájnia kéne
minimum annak hogy vérzek

érezni kéne a horzsolásokat töréseket égéseket fuldoklásokat sebeket könnyeket álmokat vágyakat csókot harapást simogatást minden jót és rosszat amit adtam és kaptam és utáltam és imádtam de rohadtul nem érzek semmit csak ülök a ködben és a torkomban dobog a szívem
ezért újrakezdem hogy legalább fájjon
elég az elfojtásokból
elég a faszkodásból

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation