Nefelejcs és Holló: Újra meg újra

Előszó

“Nefelejcs2: Kijelentkeztem a szállodából, aztán hoppanáltam Salisbury egyik kihalt utcájáról… De nem jutottam el Norvégiába – látod… erre sem vagyok képes… Itt állok valahol, Skóciában… egy sziklán… Legalább ez sikerült, legalább a sziklákat és a tengert megtaláltam… Bárcsak Téged is megtalálhatnálak, Perselus… Őrülten fázom, de szeretném megvárni a hajnalt… Még egyszer, utoljára szeretném látni a napfelkeltét… Utána… utána követlek, Szerelmem…

Holló2: Hermione… Ne tégy semmi őrültséget, könyörgöm! Élek, és szeretnélek megtalálni… Nagyon megnehezíted a dolgomat, ha valami végzeteset követsz el, mielőtt megölelhetnélek! Nehogy meghalj… Mindent meg tudok magyarázni… Nagyon szeretlek…”


Október 1., csütörtök, késő délután

Holló: Hónapok teltek el azóta, hogy elhagytuk Skóciát, mégis beleborzongok, amikor kinyitom ezt a könyvet, és az utolsó bejegyzésre nézek. Valami megváltozott akkor. Vagy azóta. Vagy talán még Skócia előtt, vagy a megrendezett halálom után.
Hermione nem olyan, mint régen. Eltűnt az a naiv kislány, aki volt. Akit annyira meg akartam védeni magamtól, mert féltem, hogy tönkre teszem. A mostani Hermione csendes, kötelességtudó, és engedelmes. Néha az az érzésem, hogy nem is a feleségem, hanem egy házimanó. Nap mint nap hangtalanul teszi a dolgát, nem panaszkodik, nem vitatkozik – pedig néha provokálom.
Nem hasonlít a régi önmagára. Kialudt volna az a régi tűz a lelkéből? Talán én oltottam el?
Magányosnak tűnik. Azt mondja, szerelmes; mégis boldogtalannak látom. Talán hiba volt elhagyni Britanniát.

Október 3., szombat reggel

Holló: Megint rosszat álmodott. Levegő után kapkodva dobálta magát az ágyon, hevesen tiltakozott valami ellen, majd sírva-sikítva ébredt. Hiába kérdeztem rá, nem mondott semmit. Nem is kellett. Láttam rajta, hogy rettenetesen fél valamitől. Csak arra nem bírok rájönni, hogy mitől.

Igaz, a háború még a tavasszal véget ért, és Tudjukki is halott, de a szökésben lévő halálfalók a mai napig sok fejfájást okoznak az auroroknak. Amerre járnak, feldúlják a házakat, és válogatás nélkül megkínozzák, megölik a varázslókat.
Szerencsére elég távol élünk a városoktól, és a brutális napi vezércikkektől, de az erőszak híre lassan ide is eljutott. Talán a halálfalóktól retteg Hermione. Talán attól fél, hogy nem tudja magát megvédeni. Vagy rosszabb… Lehet, hogy azt gondolja, én nem tudom megvédeni. (Pedig a házunkat több bűbáj védi, mint az összes helyet együttvéve, ahol csak meghúztam magam régen.)

Talán az is gond lehet, hogy úgy érzi: bezártam ide. Pedig én nem belekényszeríteni akartam ebbe az életbe, hogy főzzön, mosson, üljön itthon, csak… egyelőre így biztonságos.
Beszélnünk kellene, de ahhoz két ember szükségeltetik, nem pedig egy beszélő és egy bólogató.

Október 4., vasárnap délután

Holló: Az is lehet, hogy unatkozik mellettem; vagy rájött, hogy nem szeret – csak nem meri kimondani. Talán engem okol, hogy vakvágányra futott az élete. Mit kellene tennem, hogy ne így érezzen? Talán tényleg beszélnem kellene vele. Tudnom kell, mi játszódik az elméjében és a lelkében.

6 megjegyzés: “Nefelejcs és Holló: Újra meg újra

  1. SSR on 2010-07-22 at 20:32 said:

    Szia Angel!

    Nahát, nagyon meglepődtem, amikor az oldaladra bekukkantottam és megláttam, hogy folytatod a Nefelejcs és Hollót. Örülök neki, hogy ismét írsz SS/HG témában. Bevallom, már nagyon hiányoztak a történeteid. Nemis olyan régen elkezdtem kicsit nosztalgiázni és újra olvastam a történetek nagy részét, és mint ahogy korábban is, még most is nagyon tetszenek. A Nefelejcs meg amúgy is mindig az egyik kedvencem volt. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt velük a nagy találkozás óta. Szegény Holló úgy tűnik, hogy a dolgok nem teljesen pozitív írányban alakultak. Vajon mi okozza Hermione állandó rémálmait, és mitől változott meg ennyire? Nagyon kíváncsi vagyok és már alig várom, hogy olvashassam a folytatást! 😀

    puszi

    SSR

  2. angel8 on 2010-07-24 at 23:20 said:

    Szia SSR, már ezer éve nem hallottam Felőled. 🙂 Remélem, jól vagy. 🙂
    Ami a NH-t illeti, a folytatásra nem kell túl sokat várni… 🙂

    cupp: Angel8

  3. Amina on 2010-08-16 at 20:40 said:

    Jaj de jó! A NH a kedvenc történetem, annyira örülök, hogy folytatod! Még pár hónapja kérdeztem, hogy fogod-e továbbírni, és azt mondtad, hogy nem hinnéd, de ezek szerint mégiscsak megakadt benned a gondolat tudat alatt. Ennek nagyon örülök, és várom a folytatást! 😀

  4. angel8 on 2010-08-19 at 19:25 said:

    Holnap este érkezik a folytatás 😀 (még mindig nincs kész elegendő mennyiség, hogy el merjem kezdeni a folyamatos feltöltögetést…) 🙂

  5. luxor on 2010-08-19 at 20:44 said:

    Jaj de jó!

  6. Tb on 2010-09-01 at 21:16 said:

    Te vagy a fény az éjszakában! Imádlak! 😀 Annyira örülök, hogy elkezdted a folytatást (de furán hangzik ez így… :D), és hogy ezúttal Holló az, aki vezet minket. Én is elmondhatom, hogy időről időre jövök nosztalgiázni, és átrágom magam Hollóék kalandjain, vagy a 3xos áldáson. De most megint intenzíven sasolni fogom az oldalad, és várom a frissítést. Én nem sürgetlek, bár ha olyan lenne, mint anno az elején, azt nagyon imádnám. Reggelire egy rész, uzsira, vacsira… XD Hiába, elkapattad a bandát akkor rendesen. Szóval türelemmel fogok viseltetni, mert a lényeg, hogy folytatod! Pussz! Tb

Post Navigation