Roman Dirke: Lenore

Egyszer már írtam a Kokik első részéről, amit volt szerencsém elolvasni – anno nagyon szerettem, és gyanítom, hogy a második rész tetszene, ha a kezeim közé kerülne… De most “csak” egy adag angol nyelvű képregénycsíkba futottam bele, ez sem utolsó.

– Hé, volna kedved pinátát játszani?
– Persze, amíg nem én vagyok a pinata. Ha-ha-ha!

– Én voltam a pinata, nem igaz?!

 

– Igen, Uram, én tényleg szerettem azt a malacot! Jó, öreg Senor Oinky…
– Tizenöt év tűnt el most vele… Egyszer kihúzott a csávából…
– Hmm… Hogy lehet, hogy sosem láttam őt azelőtt?
– Mert egy csupa arannyal díszített szobában tartottam!
– Ó, ember…

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation