Csináld magad minikertek!

Luna küldte ezt a linket a héten, amire valósággal rácuppantam. A függőleges élőfal / raklapkert ötlete régóta foglalkoztat, elméletileg egy-két héten belül beszerzek minden hozzávalót, és ténylegesen neki tudok állni az elkészítésének, de addig kisebb projektekkel foglalom el magam.

A cikk alapján elgondolkodtam a Steel bakancsom beültetésén, de aztán elvetettem az ötletet, mert azért előfordulhat, hogy felveszem még valamikor. (Igen, akkor is, ha rendesen döglődik szerencsétlen pára.) Ezek után a PET-palackokból álló minikert mellett döntöttem, mert ez tényleg egyszerű és nagyszerű, maradéktalanul kivitelezhető ötletnek bizonyult.

Fogtam az itthon fellelhető, és egészségtelen életmódra következtetni engedő kétliteres kólás flakonokat, óvatosan kifúrtam a kupakjukat, levágtam az aljukat (és félretettem őket további PET-virágok készítéséhez, de ez egy másik sztori), majd metszettem egy nagyjából ovális lyukat az oldalukra.

Kipakoltam a konyhaablakból, aztán a bal szélső régiót kijelöltem a függőleges fűszerkert helyének. Egy befőttes üveget állítottam a párkányra, aztán a földdel félig megtöltött és némi növénnyel beültetett, fejjel lefelé tartott palackot beleigazítottam. A lyukas “tetejébe” (ami eredetileg az alja volt, ugye) pedig beleállítottam a második flakont, aztán ugyanígy a harmadikat is a helyére tettem. (Néhány perc merengés után, mert bár stabilnak tűnt az üvegtorony, mégis kikötöttem, odarögzítettem a falhoz, nehogy később csúf meglepetések érjenek.)

Most a gravitáció elve alapján működik az öntözés: a legfelső rozmaringot megöntözöm, amikor pedig túlvizesedik a földje, egyszerűen lejjebb csöpög a fúrt lyukon. Mivel azért rothadásig kéne itatnom a legfelső növényt, hogy a legalsó is vizet kapjon, így gyakorlatilag ugyanúgy meglocsolom az alatta lévőket is, a középsőt kevésbé, az alsót kicsit nagyobb odafigyeléssel. A felesleges víz a befőttes üvegbe kerül úgy is… 🙂 A legfelső, homokkal / szűrővel ellátott víztároló- és öntözőflakont kihagytam a tervből, mert nem akartam ennyire “automatizálni” a rendszert, hogy csak mindig utántölteni kelljen.

Arra figyeltem, hogy azonos vízigényű növényeket rakjak egy oszlopba, így a rozmaring, a Boni, és valami apró, csüngésre hajlamos szobanövény-palántát telepítettem egymás alá. Oké, az alsó nem fűszernövény, de én így is meg vagyok elégedve a végeredménnyel, mert csinos és helytakarékos lett. (És a környezettudatosságról még szót sem ejtettem.) (:

Elnézést, napközben nem tudok éles képet készíteni a konyháról, mert szétégeti a Nap a felvételeket, éjjel pedig ilyen lesz a végeredmény: szerencsétlen, de a mienk.

  

Megéri belevágni egy efféle projektbe, főleg akkor, ha helyhiányban szenved az ablakpárkányod, mert mérettől függően egy ablakban függőlegesen 5-7 flakon is elfér, ami ugyanennyi cserép növényt jelenthet. Flakonokra, egy éles sniccerre, földre és növényekre van szükséged mindössze – ja, és egy kis kreativitásra. (Ha túl magas és ingatag a növénytornyod, érdemes több helyen is hozzárögzíteni a falhoz egy kis madzaggal, vagy szélesebb befőttes gumival!)

Így telt a ma délelőttöm, még egyszer köszönöm, Luna, a linket. 🙂

Külföldön egyébként évek óta nagy divatja van az ablakkertészetnek, vannak baromi drága, de látványos megoldások is a témában, kétségkívül nem mindenki a reciclálást tartotta / tartja szem előtt:

Windowfarms

Our Windowfarms

Window Farming

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation