Az új jószágom

Most már hivatalosan is be merem vallani, hogy a februári TerraPlázán beleszerettem egy afrikai óriáscsigába, akit aztán örökbe is fogadtam. (: Eddig azért halogattam a dolog nyilvánosságra hozását, mert egy kicsit tartottam attól, hogy netán előre iszom a medve bőrére, és valamiért esetleg mégsem tudom megfelelően ellátni az újdonsült barátomat (értsd: hiába próbálom, mégsem tudom életben tartani szerencsétlent). Mivel azonban ennél egy kicsit felelősségteljesebb vagyok (már), és nem szerettem volna negatív példaként szolgálni, ezért vártam néhány hetet.

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy Csuszi (igen, így neveztem el – illetve nem is én voltam, hanem a Kedvesem) egy centit nőtt, mióta mi kenyerünket eszi. Vagyis kissé pontosítva: kígyóuborkánkat, almánkat, répánkat, mandarinunkat és egyéb, fel nem sorolt gyümölcsünket és zöldségünket.

Fajtáját tekintve afrikai óriáscsiga, azaz achatina reticulata (bár ezt egyedül csak én állapítottam meg (ál)tudományosan, szóval ha hozzáértők mást gondolnak, nyugodtan írják meg). 15-20 centiméter hosszúra is megnőhet, és akár 30 dekát is nyomhat egy kifejlett, jóllakott példány.

Csuszi immár kilenc hónapos, tehát még csak kamaszkorban van. Imádja az uborkát, a salátát, de szívesen megkóstol bármit. Egy nagy dobozban lakik az akvárium fölött, onnan kapja a meleget, én pedig néha párásítok a levegőjén a növényspriccelővel. Kifejezetten szeret kézben lenni, és élvezi a langyos vizes zuhanyt.

Nagyon érdekes figyelni, ahogy lélegzik – gyönyörű mintát rajzol újra és újra a bőre, amikor levegőt vesz. Valószínűsítem, hogy már megismeri a hangom, mert már csak egy kicsit húzza be a csápjait, amikor leemelem a doboz tetejét, és ahogy beszélni kezdek hozzá, már bújik is elő…

Gyakorlatilag ugyanolyan haszontalan, de tökéletesen édes jószág, mint a tengeri malac. Zöldséget eszik, alszik, mászkál, csak a csiga mindezt sokkal-sokkal csendesebben teszi, mint a Rafi. (Egyébként az összes többi háziállatom is megvan, a haltól a kutyáig, szóval nem “ürült meg egy hely, és azért újítottam be a csigát”.) (: Aki nem fél attól, hogy kézbe vegyen néha egy ekkora puhatestűt, nincs ideje nagyobb és bonyolultabb állat tartására (például kecske), vagy csak nincs elegendő hely a lakásban / szobában, annak tökéletes választás egy ilyen csiga. Naponta etetni kell, kicsit párásítani a levegőjét, kéthetente vagy háromhetente kitakarítani a földjét, és ennyi. Konkrétan semmi egyéb macera, hacsak nem szeretnénk megfürdetni, kézbe venni és figyelni, hogyan reagál ránk és a világunkra. (:

Akinek kedve van, ezen az oldalon bővebben utána olvashat a csigatartásnak: Csigavilág.hu

Itt pedig a vágatlan videó a mai fürdést követő rágcsálásról:

2 megjegyzés: “Az új jószágom

  1. Mdanett on 2012-03-05 at 08:19 said:

    Szia!
    Akkorát sóhajtottam, amikor Facebookon megláttam a képet a csiguszodról. Gratulálok az új jószágodhoz.
    Remélem, a további tapasztalataidat is megosztod majd a nyilvánossággal, ugyanis hamarosan nálunk is lesz új jövevény. Egyelőre csak egy éti csigánk van (kettő volt, de az egyik belefulladt az itatóba, mert túl sok volt benne a víz), de a másik még téli álmát alussza ezerrel.
    Az az óriás csiga is alszik még, amelyiktől a bébi csigára számítok. Belekerül még pár hónapba, mire afrikai óriás csiga tulajdonosok leszünk, de remélem, addigra sokat tanulhatok majd a te tapasztalataid alapján.
    Még egyszer gratulálok Csuszihoz! 🙂

  2. Luna on 2012-03-06 at 09:59 said:

    Szép kis csúszómászó:)

Post Navigation