Tóth Árpád töredékei

Egy kis válogatás a különböző versek hangulatai miatt. A szerző összes verse elérhető itt, a MEK-OSZK oldalán.

 

A PESTI CSEND

A kávéházak pamlagán, a füstben,
Vagy zsúfolt és sötét, fülledt mozikban,
Sokszor gondoltam őrá,
Körútak szennyén, mint egy bűzös üstben…

Kerestem őt. Hol vagy te, messzi isten?

Kerestem őt sokszor, ha Budapestre
Rá-ráborult a drága, színes kendő,
Az alkony, gázlámpák hegyére esve…

BÚS ÉJSZAKA VOLT…

Bús éjszaka volt, s bús éjszaga volt
A háznak: a hallgatag, ódon
Lépcsők doha terjedt, s az udvaron
Lég súlya ült tunyamódon.
Hej!

Álltam a nyitott ablak előtt,
Előttem a tűzfal ócska karéjja,
Néztem a holdat a tetőfok előtt,
Visszagörbült sárga taréjja –

 

ALKONY, BARNA HAJÓS…

Alkony, barna hajós, zöldszinü ég vizén
Felhőt aki feszítsz tarka vitorlaként,
S úgy lengsz itt a kigyúlt lámpasorok között,
Békén, mint aki révbe tér,

Mit hoztál? Füszeres, dús rakományt? Regés
Partok szűz biborát? Gyantalehű borok
Tömlőit? Puha szél keleti selymeit?
Álmok nagy, kusza szőnyegét?

Ében bút? Vagy ivor-fényü reménykedés…

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation