Edgar Allan Poe: Egyedül

Edgar Allan Poe: Alone

From childhood’s hour I have not been
As others were – I have not seen
As others saw – I could not bring
My passions from a common spring.
From the same source I have not taken
My sorrow, I could not awaken
My heart to joy at the same tone,
And all I loved, I love’d alone.
Then – in my childhood – in the dawn
From ev’ry depth of good and ill
The mistery which binds me still:
From the torrent, or the fountain,
From the red cliff of the mountain,
From the sun that ’round me roll’d
In its autumn tint of gold –
From the lighting in the sky
As it pass’d me flying by –
From the thunder and the storm,
And the cloud that took the form
(When the rest of Heaven was blue)
Of a demon in my view.

Edgar Allan Poe: Egyedül

Gyerekkorom óta más vagyok,
Mint mások. Mást láttam, és máshogy,
Mint mások. A szenvedélyemet
Nem az átlagos tavaszok hozták,
Bánatom nem közös forrásból eredt,
Nem tudtam boldog szívvel kelni;
És sohasem tudtam mást, mint,
Szeretni, egyedül szeretni.
Akkor régen – gyerekkoromban –
Egy viharos élet hajnalán,
A varázs a lelkemre feszült,
És azt örökre megkötötte;
Erejét minden jónak, s rossznak
Őrült mélyéből kölcsönözte:
Zuhatagból vagy kis patakból,
Hatalmas vörös sziklaszirtből,
Ezer ölelő napsugárból,
Az ősz véréből s aranyából –
Repített a szikrázó égen,
Villámok és szélroham hegyén,
(S míg a menny kapuja felfénylett)
Egy démonfelhő intett felém.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Post Navigation