Csapó 3 – Éjszakás műszak

Szóval akkor egy kicsit bővebben is kifejtem, milyen fantasztikus dolog statisztának lenni egy amerikai szuperprodukcióban, hogy mindenki szíve joga szerint irigykedhessen rám, amiért én ott vagyok és láthatom a mellettem néha elsétáló Brad Pitt sziluettjét.

Hétfőn délután négyre kellett menni, fél ötre becsekkoltam, fél hatra egy öltöztető rám adta a korábban kiválasztott ruhámat, és további fél óra sorban állás után beülhettem az egyik sminkes székébe, hogy egy koszos túlélővé varázsoljon. Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy lehet, hogy a zombikat túlélném, de a fürdést nem… Szomorú, illetve inkább vicces látvány. Amikor már mindenki a szakadt gúnyájában feszít, buszra ülünk és 20-25 perc zötyögés után leszállunk a Kőbányai Konzervgyár előtt.

Itt ismét becsekkolunk, belenéznek a táskánkba, megmotoznak a rendőrök (a férfiakat férfiak, a nőket egy nő), aztán egy lerobbant lépcsőház- és folyosójáró akció után megérkezünk a nagy csarnokba, amire a továbbiakban is csak nagy csarnokként fogok hivatkozni. (: Itt éljük ki a szociális perverzióinkat, a beszédkényszerünket, a röhögő görcsöket, itt táplálkozunk, kávézunk, melegedünk, hidegedünk, satöbbi. A nagy csarnokból nyílik többek között az egyik elkerített udvarban a mobilvécék valóságos sora, odakint, a hidegben, az éjszakában, a jó levegő alatt… Ugyanitt lehet cigarettázni is, de ez esetünkben irreleváns tényező.

Szóval a nagy csarnokban folyik a társasági élet, ahonnan első nap cirka 2-3 óra után kiszólítottak minket, (mondanom sem kell, hogy éppen vacsora előtt…), hogy akkor irány forgatni. Odakint nagyjából mínusz öt fok lehetett, de mivel felgyújtott és bőszen lángoló kocsik között kellett rémülten futkározni, így annyira nem éreztem rosszul magam. Ekkor még a hógép sem zavart, mert nem egyenesen az arcunkba fújta a habot – de erről később… Hétfőn két helyszínen forgattak, én az égő kocsik és az egyik bejárat között ingáztam rendezői utasításra, míg BP (találd ki, mely névnek a rövidítése) a másikon, így a nagy találkozás elmaradt.

Reggel fél hatig voltunk a díszletben, és hétkor csekkoltunk ki a Főtaxi épületéből a saját ruhánkban. Háromnegyed nyolcra értem haza, a buszon megnéztek az emberek, mert egy vastag csíkban fenn maradt a smink az államon.

Kedden fele annyian voltunk, mint hétfőn, így már én is a csatajelenetben (illetőleg a menetelős jelenetben) szerepeltem. A szőke színész úr olyan kellemesen hétköznapinak tűnt, hogy először azt hittem, a dublőrét vizslatom… Aztán kiderült, hogy nem. Vagy tízszer vettünk újra egy snittet, így folyamatosan vagy előttem, vagy mögöttem sétált be a statiszták közé, hogy elfoglalja a helyét – így történt meg, hogy egyszer futólag megérintette a bal könyökömet. (Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy innentől kezdve soha többé nem fürdöm, nehogy lemossam róla a BRatomokat, de aztán rájöttem, hogy csak a kabátomat érte a megtiszteltetés, és ezért egyszerűbb, ha a forgatás végén véletlenül ellopom, és kirakom itthon trófeának. Vagy eladom a vaterán, a fene se tudja…)

Áll alá érő szőkés-barnás haja van, kissé őszülő szakállal, vékony, szikár alkattal – leginkább a Harcosok klubja, és Blöff című filmekbeli karaktereire hasonlít, semmint például a Mr. és Mrs. Smith-ben látott kigyúrt, kemény legényre. Nagyjából 180 centi, másfél fejjel magasabb nálam. Bordó, vízhatlan, fenék alá érő, vastag kabátja van, így mindig ki lehet szúrni, ha közeledik. (Amin ráadásul egyedül is fel tudja húzni rajta a cipzárt!!!) (:

Amikor a statiszta szervezők üvöltenek a statisztákkal, hogy NEM DOHÁNYZUNK A DÍSZLETBEN!!!, akkor BP sztoikus vonásokkal félrevonul, és rágyújt egy szálra. Mert megteheti.

Nem láttam körülötte testőröket, persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek efféle háziállatai. Viszont van egy pizsamagatyás csávó, aki elképesztő lehetetlenül néz ki (pont, mint akit a cirkuszból vittek el az elmegyógyba, aztán onnan kiengedtek), aki csak azért felel, hogy a snitt felvétele előtt BP kezébe adja az adott jelenetben használt fegyverét… Kegyetlen látvány, és még borzasztóbb a tudat, hogy még ő is többet keres nálam. Nagyon az alján vagyunk a filmes evolúciónak…

Kedden nagyon fázott a talpam, noha egyébként rendesen és módszeresen fel lettem öltöztetve. A szélgép és a műhó direkt ellenünk dolgozott, mert úgy az arcunkba verte a fehér, rossz ízű, büdös habot, hogy valósággal fuldokoltam tőle néha. Az egyszer biztos, ha valaha egy filmben is hóviharos jelenetet látok, igazi részvéttel gondolok a szenvedő szereplőkre. El nem tudjátok képzelni, milyen szar. Szépnek néz ki, és karácsonyi látványt nyújt messziről, de ha ott vagy a sűrűjében… Inkább lennél máshol.

Kedden ráadásul a kaja is rossz volt, mert valami felismerhetetlen, rizottónak nevezett valamit kaptunk, ami nem sokat dobott a hangulaton. Azt hiszem, minden szempontból a kedd volt a mélypont, amikor fáradt, nyűgös, és kibírhatatlan voltam. Ráadásul a helyszínen letámadott még egy sminkes, így az alap két méteres arckoszomat megtoldotta még egy kilóval, amitől valósággal viszkettem, mint egy rühes kutya. Szerda reggelre kivörösödött a fejem, és tényszerűen meg kellett állapítanom, hogy allergiás vagyok a túl sok sminkre. Ami barátok között is 14 órán keresztül fojtogatta a pórusaimat. Anyád.

Szerda délután, még a Főtaxi épülete felé, amikor a benzinkút mellett sétáltam el, felfedeztem egy tuningolt verdát, aminek olyan izgalmas lökhárítói voltak, hogy akarva-akaratlanul arról kezdtem ábrándozni, milyen védőpajzsot tudnék eszkábálni belőle, hogy túléljem a zombikat. Remélem, nem túlzottan lövöm le ezzel a film egyik poénját. (: Mindenesetre megállapítottam, hogy nem aludtam ki magam. Szerdán az előző nap elkezdett jelenetet forgattuk, zajlott tovább a csata, műfegyverekkel, műhóval, műzombikkal. Ez kifejezetten jó nap (vagyis éjszaka) volt, finom éjszakai ebéddel (ha jól emlékszem, ízletes pulykaraguval és rizzsel), desszertként pedig langyos gofrival. Nem sokat pihentünk, de ettől függetlenül jó volt, mert nem volt odakint hideg, nem fáztunk a felvétel közben.

Itt szeretnék megemlékezni arról az idióta, béna, orosz katonáról, aki miatt újra fel kellett venni az egyik snittet, mert szó szerint minden elcseszett, és aki miatt leüvöltöttek minket. A sztori szerint egy viszonylag nagy és zárt udvaron  vagyunk, elöl a zombikkal harcolnak, BP pedig hátulról előre akar törni, hogy harcolhasson. Középen a katonák válogatnak életerős embereket, hogy kik juthatnak előre: harcolni. Mondanom sem kell, hogy akadt egy katona, aki egyszerűen úgy gondolta, hogy BP nem elég tökös pasi ahhoz, hogy zombikkal harcoljon, ezért visszalökdöste a tömegbe szerencsétlent… (: Napokkal később is ezen röhögünk, hogy ki lehetett ez a gyökér… Ha a katonákra nézek, mindig arra gondolok, hogy “akár ő is lehetett”, és máris jobb kedvem lesz. Azt hiszem, ennél nagyobb öngólt senki sem rúghat… Nem ismerni fel a főszereplőt, bázzz. (:

Csütörtök éjjel szakadt az eső, így csak fél egyig forgattunk és áztunk szarrá. Úgy hallottam, volt olyan opció, hogy elmarad az aznapi forgatás, de aztán ez kacsának bizonyult. (Elmondhatatlanul gyorsan terjednek a pletykák ennyi ember között, undorító. Hehe.) Tegnapelőtt a kaja elég gyér volt, ezért inkább vega menüt kértem, rántott sajtot rizssel, az szerencsére nem okozott csalódást, sem látványban, sem ízvilágban. Fél egytől fél ötig (míg odakint szakadt az eső), mi a nagy csarnokban ültünk és társasági életet éltünk. Díszes kompániám zsenge korú fiatalemberekből áll, akikkel vidám véd- és dacszövetséget kötöttem az utóbbi napokban. (Már a Facebookon is bejelöltem őket ismerősnek, és vissza is jelöltek!) A világ nagy dolgaitól kezdve kitárgyaltunk mindent, de elsősorban mindig a haverok-buli-de-szar-ez-a-forgatás Bermuda-háromszög felé terelődik a téma. (: Ez alatt leginkább az állandó sorban állást, a hiányos szervezői kommunikációt, és a zorall statisztaarcokat értjük. (Igen, azt hiszem, bátorkodhatok többes számban nyilatkozni erről.)

Visszatérő fontos tényező a kaja. Délután, becsekkoláskor kapunk “reggelit”, szendvics, gyümölcs (általában banán vagy alma), lehet inni kávét, teát, vizet. Éjfél körül van az “ebéd”. Ha jó napunk van, finom; ha nem, akkor nagyon szar. Általában ciklikusan változik: jó-rossz-jó-rossz. A legdurvább mindenképpen a csütörtöki volt, már nem is emlékszem rá, de azt tudom, hogy felállt a karomon a szőr, amikor belepillantottam mások tányérjába… A héten volt rizottó (ez volt a második legrosszabb), volt ehető fasírt, és a kiemelkedően finom pulykaragu. Mindig kapunk desszertet is, islert, fánkot, gofrit, meggyes piskótát ettünk a héten. Illetve az, aki kért – én azért elég ritkán kívánom meg az éjszakai süteményt, de van ilyen lehetőség is. Aztán hajnali 3-4 óra magasságában (vagyis istenkáromlóan korán) még lehet enni valamit, vagy valami maradék meleg kaját (töltött paprika vagy ilyesmi), vagy például egyszer hoztak nekünk egy-egy sajtburgert a Mekiből. (Azért elképzelném annak a McDonald’s-os dolgozónak az arcát, aki hajnali fél három felé kap egy rendelést 350 sajtburgerre… Élek a gyanúperrel, hogy nem őszinte a mosolya.) A gyár elhagyásakor alkalom adtán pedig a kezünkbe nyomnak még egy 7Days Croissant Double-t, hogy ne a Főtaxi épületében haljunk éhen. Kávé és tea pedig korlátlanul, bármely mennyiségben fogyasztható – vagy amíg van, vagy amíg nem kezdődik a felvétel.

A stábról annyit tudok írni, hogy néhányszor láttuk a rendezőt, de leggyakrabban a rendező aszisztens van kint a terepen, és ő mozgat minket. Ha nem ő, akkor az aszisztens aszisztense, és így tovább. Jó hír, hogy az amerikaiak rendesek, mert ha jól sikerül egy nap, akkor megtapsolnak minket, statisztákat, akik általában végigszívják az éjszakát. Ha például előre kell tolni a felgyülemlett tömeget, akkor az aszisztens asziszetense (tudjátok, az a jóképű, izmos, magas, barna hajú és szakállas pasi, a fekete kabátban) összehúzza magát, hogy ne lógjon ki az átlag tömegmagasságból, és utánunk rohan, hogy precízen és gonosz módon tuszkolni kezdjen minket arra, amerre a főnöke gondolja… Néha ilyenkor valaki elesik, vagy pedig véletlenül fejbe csapják egy gumifegyverrel… A felvétel végén pedig ugyanez a pasi, az álnok nyomakodó, odamegy azokhoz az emberekhez, akikben netán kárt tett, és azt mondja: “Sorry.” Esetleg meg is öleli őket! (:

Engem speciel a rendező aszisztense ölelt meg kétszer, mielőtt kirohantam volna a ponyva alól a szakadó esőbe, hogy csatlakozzam a tömeghez. Nem, újrafogalmaznám: mielőtt kétszer kilökött volna az esőre, és olyan irányba küldött volna, hogy ugorjak át egy lángoló izét. Még arra is figyelnem kellett, nehogy elessek a sárban, mert akkor a mögöttem rohanó statiszta esetleg áttaposhat rajtam… Felvétel után pedig kaptam egy mosolyt és egy “Thank you, guys!”-t. Hát igen, nehéz a mosónők élete.

Péntek hajnalban arról kezdtem vizionálni, hogy délután ugyanabba a vizes göncbe és csizmába kell belebújnom majd, de reggel, a kicsekkoláskor közölték a legjobb hírt, amit csak kaphattam: hétfőn forgatunk legközelebb. Tehát van ideje megszáradni a jelmezemnek, és van lehetőségem kifeküdni a megfázásomat, illetve kezelgetni a széltében-hosszában foszló arcbőrömet. Ugye, milyen szuper? (:

5 megjegyzés: “Csapó 3 – Éjszakás műszak

  1. Luna on 2011-10-22 at 20:06 said:

    Mozgalmas egy heted volt:)
    Lesz mit mesélni az unokáknak:))
    Gyógyulgass és pihenj. Pussz

  2. Ramirez on 2011-10-23 at 00:42 said:

    “de reggel, a kicsekkoláskor közölték a legjobb hírt, amit csak kaphattam: hétfőn forgatunk legközelebb.”

    Hmm ezt nem értem,minket behívtak péntekről-szombatra is forgatni.Am a Kaja péntek este volt a lexarabb. Örülj h kihagytad.

  3. Texaseve on 2011-10-23 at 15:35 said:

    Én a smink-allergiádat irigylem a legjobban! Na jó, nem is… Talán csak a kalandot… De már azt is egyre kevésbé…

    Mennyi van hátra még a mókából?

    Ha teheted, pihenj sokat, az arcodat meg… kíméld! Krémezd, uborkázd – reméljük, ezektől helyrejön!
    Sok pussz!!!

  4. Görcs on 2011-10-25 at 22:55 said:

    All hail Anita 😛 Sok sikert a forgatáshoz és gyógyulj meg :p és ha valaki lökdös lökdösd vissza te is 😀 Úgyis háború van .. viszlát és Pussz :)))

  5. angel8 on 2011-10-31 at 18:55 said:

    Köszi. 🙂 Cupp.

Post Navigation