A vagdosásról

Azok a fiatalok, akiknek viszonylag mély és szabályos sebek „díszítik” a teste valamely részét, azok általában komoly lelki gondokkal küzdenek.  Saját maguk megsebzése által akarják megbüntetni magukat, így vezetik le a bennük felgyülemlett feszültséget és fájdalmat, vagy csak szeretnék felhívni magukra a figyelmet.

A vagdosást általában nem könnyen észrevehető testtájon kezdik, például a karon, vagy bokán; ahol a ruha eltakarja. (Vágóeszköznek megteszi a kés, a borotvapenge, vagy akár egy élesebb olló is.) Eleinte szégyellik, amit magukkal tesznek; ezért titkolják, és rejtegetik a sebeiket. Ha valaki nem figyel fel a környezetében az árulkodó jelekre, és nem segít rajtuk, akkor nem tudnak kiszállni az ördögi körből.

A vagdosás legutolsó fázisa mindig az öngyilkosság. Ennek hátterében gyakran a meg nem értettség, a magányosság, és a rossz családi környezet, a szeretetéhség áll.

Aki egyszer elkezdte vagdosni magát, az egyedül nagyon nehezen tudja abbahagyni. Nagy önfegyelem, és letisztult világszemlélet szükségeltetik hozzá. Magában a vagdosás műveletében felfedezhető egyfajta impulzuskontroll-zavar, ami távolról ugyan, de hasonlatossá teszi a kleptomániához, vagy a piromániához. Különös belső nyugalmat, vagy éppen további lelki káoszt eredményez; ahogy újra és újra megsebesíti magát az illető. Gyakorlatilag ezzel öncsonkítást végez, amely legyőzéséhez pszichológusi segítségre volna szüksége.
Ráadásul a saját magán okozott sebek veszélyessé válhatnak egy-egy elfertőződés, vagy abnormális hegesedés következtében!

A vagdosás, mint önkárosító stratégia szélsőséges esetben arra is hivatott, hogy megvédje az egyén lelkét a külvilágból származó sérülésektől. (Amíg bent, a szobában magával van elfoglalva; addig például nem a konyhában veszekedő szülőkre koncentrál.) Tehát bizonyos esetben akár önvédő mechanizmusként is fel lehet fogni; ettől függetlenül a vagdosás betegség!

A vagdosás egy, a saját személyiségre irányuló agresszió. Az agresszió olyan destruktív, pusztító viselkedés, amely mások vagy saját magunk testi-lelki-anyagi kárára irányul. Esetünkben lehet cél- vagy eszközjellegű.

Akkor beszélünk céljellegű agresszióról, ha a vagdosást a fájdalom megélése és fokozása céljából alkalmazom. Ilyen lehet például az önbüntetés.

Az eszközjellegű agresszió olyan, hogy bizonyos cél elérése érdekében (például feszültség-levezetés) eszközként használjuk a fájdalmat. (A fájdalom okozásának képessége mindig hatalommal ruházta fel az embert.)

A vagdosás szeretettel, és önszeretettel, odafigyeléssel, gondoskodással; akár orvosi segítség nélkül is elhagyható. Ehhez főleg családi és baráti segítségnyújtás, és rengeteg átbeszélgetett óra szükséges.

Nem szabad elfelejteni, hogy aki az öncsonkítás betegségébe esett; az általában nem divatból, vagy múló szeszélyből vagdossa magát, hanem azért, mert életét kilátástalannak, jövőjét pedig sötétnek és reménytelennek tartja.
By: angel8

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Post Navigation