A gothic felbukkanása a modern vámpír-irodalomban (1. rész)

Akarva-akaratlanul mostanában elég gyakran belefutok olyan vámpíros történetekbe, ahol így vagy úgy némi hangsúlyt kap a gothic stílus, legfőképpen a látványos külsőségei okán, ezért úgy döntöttem, összegyűjtök néhány mondatot ízelítőnek. Hogy morogjunk vagy éppen röhögjünk egyet.

Az első ilyen utalás P. C. Cast és Kristin Cast: Megjelölve című remekműve, Az Éjszaka Háza sorozat első részében olvasható:

“Vajon a vámpírok szoktak sakkozni? Köztük is vannak ilyen szerencsétlen idióták? És Barbie babaszerű pomponlányok? A vámpírok játszanak zenekarokban? Vannak emós vámpírok is, akik lányruhában járnak és a hajuk eltakarja a fél arcukat? Vagy mindannyian goth stílusú szörnyszülöttek, akik mindig feketében járnak és nem szeretnek fürdeni? Vajon belőlem is olyan lesz? Vagy emós? Nem igazán szerettem feketét hordani, főleg nem tetőtől talpig.”

Aztán ott volt Alyson Noel: Evermore című regénye, ahol Ever barátnője, Haven egy (számomra) idegesítő, gót kamasz.

“Haven langyos, nyirkos tenyere szorosan tapad az arcomra, a koponyás ezüstgyűrű elszíneződött szegélye nyomot hagy a bőrömön. A szememet eltakarja, de tudom, hogy feketére festett haja középen van elválasztva, a fekete, műszálas fűzőt egy garbópulcsi felett viseli (hogy ne ellenkezzen a suli öltözködési szabályzatával), vadonatúj, földet seprő szaténszoknyája szegélyénél máris éktelenkedik egy lyuk, ahol beleakadt a Doc Martin bakancs orra, és a szeme aranyszínű, de csak a sárga kontaktlencsék miatt.”

“- Én viszont egy covenben nőttem fel. Gyönyörű vámpírhercegnő voltam, akit mindenki szeretett és istennőként tisztelt. Luxusgót kastélyban laktam, és gőzöm sincs, hogy kerülök ehhez a nevetséges műanyag asztalhoz ezekkel a lúzerekkel.”

“Több száz gót fiú meg lány nyüzsög itt a kanyonban, mint valami Drakulagyűlésen.”

Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű című könyvében Kendra, a boszorkány mászkál fekete ruhákban:

“Megálltam a beszélgetésben Trey- jel, és arra néztem, ahonnan a hang jött, egy fura gót ült hátul. Kövér lány volt, olyan folyékony féle fekete ruhákba öltözött, amit rendszerint boszorkányokon vagy terroristákon látsz (nem volt egyenruhánk a Tuttle-ban, ez feldühítette azokat a szülőket, akik nem képesek Dolce & Gabbana-t venni) és a haja zöld volt. “

A Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Maryjanice Davidson és Vickie Taylor nevével fémjelzett Karó című novelláskötetben Anita Blake például egy gót lány után nyomoz:

“Erre előhúzott egy másik képet a táskájából. Két lányt láttam rajta, a szemük vastagon kihúzva feketével, az ajkuk lebiggyesztve, az egyikük lilára rúzsozta a száját, a másik feketére. Beletelt egy kis időbe, amíg a jobb oldali lányban felismertem Amyt. Jellegtelen barna haját laza hullámokban tűzte fel a feje tetejére, így tiszta arca a magas járomcsonttal úgy nézett ki, mint egy elfeledett festmény, amit csodálni kell. A drámai smink jól ment az arcszínéhez. A barátnője szőke volt, ami viszont nem állt túl jól neki. Ez a kép sokkal beállítottabbnak tűnt, mint a másik, mintha azt játszották volna, hogy jelmezbe bújnak, ám ebben a ruhában mindketten idősebbnek tűntek, drámainak, csábítónak, szépnek, de szinte megszólalásig ugyanúgy, mint a több ezer másik gót tinilány.”

“— Melyikre hasonlít most, amikor elment otthonról?

— Nem tudom. Olyan sok gót ruhája van, hogy nem tudom, hiányzik-e valamelyik.”

Aztán nem régen megjelent Ellen Schreiber: Vámpírcsókok című sorozatának első része, amelynek vámpírmániás, nagyszájú hősnője, Raven ugyancsak gót leányzó. Itt igazából a fél könyvet bepötyöghetném, de ettől inkább eltekintek. (Ráadásul ez csak az első kötet, a többi még csak ez után jön.)

“Kivánszorogtam az ágyból, magamra húztam egy fekete, ujjatlan pamutruhát, felvettem a fekete bakancsomat, és fekete rúzzsal kihúz- tam telt ajkaimat.”

“A Benson-domb tetején magasodó kastély az én számomra gyö- nyörű szép volt a maga sötét, gótikus módján, mindenki másnak azonban bántotta a szemét.”

Folyt. köv.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation