Fenevad a városban

[Sötét álmok érintése sorozat // 2011]

Egy szürke, ködös hajnalon kezdődött Lili új élete, amikor meztelenül, tele zúzódásokkal és véraláfutásokkal ébredt egy unalmas kisváros még unalmasabb közparkjában. A telihold a testét és a lelkét is gyökerestül felforgatta, egyik pillanatról a másikra új vágyakat és ösztönöket szabadított fel benne, ezért mégsem volt képes haragudni magára. Mindvégig tudta, mit követett el, mégsem érzett egy cseppnyi lelkiismeret-furdalást sem. Rövid, homokszőke haját véres tincsek tarkították, gömbölyded arcán hosszú és mély karmolások éktelenkedtek.

A ruhátlan lány először körbesandított, hogy rátalált-e, figyeli-e valaki vagy összetűzés nélkül hazajuthat-e biztonságos otthonába. Mivel a kora reggeli órán még senki sem járt a belvárosban, hazaiszkolt, majd megfürdött, hogy lemossa magáról az árulkodó foltokat.


Amikor néhány óra múlva dolgozni indult, már az egész város egyetlen méhkasként zsongott. Az izmai hidegek és kemények voltak az éjszakai tombolástól, egész teste örült volna még néhány óra alvásnak.

A kis gyógyszertár első vásárlói is csak a történtekről beszéltek.

– Hallottad, Lilikém, mi történt múlt éjszaka? Valaki vagy valami meggyilkolta…

– Pontosabban darabokra tépte…

– A szerencsétlen Leopold tiszteletest és a kedves feleségét! Mekkora tragédia! Ma reggel a saját udvarukban találták meg a darabjaikat! A rendőröket elfogta a rosszullét, amikor a helyszínre érkeztek.

Lili igyekezett minél meglepettebb arcot vágni, de a lelke mélyén elégedettséget érzett, amiért revansot vett az átkozott papon és a hasonszőrű feleségén. Megérdemelték, amit kaptak az utolsó karcolásig. Gyerekkora óta arra vágyott, hogy megbosszulhassa azt  a sok lelki gyötrést és szadista kínzást, amit kamaszkoráig kénytelen volt elviselni a Szent Benedek Árvaházban. Tudta, hogy hozzá hasonlóan a többi árva gyerek is felszabadultan tekint a jövőbe, mert most végre van némi remény a változásra. Több éve kísértette álmában egy fenevad képe, de nem gondolta volna, hogy valóra is válhat ez az édes rémálom.

– A szomszédok azt suttogják, hogy egy vadállatot hallottak üvölteni, de kérdem én, hova lett az a bestia? Szabadon mászkál a városunkban? Fényes nappal?! Én mondom, Lilikém, nem állat tette! Szerintem visszatért az, aki húsz éve is elkövetett néhány hasonló esetet…

– Húsz éve már történt ilyen? – kérdezte Lili a homlokát ráncolva.

– Igen, de akkor te még nem is éltél talán. Három teljes családot szaggatott szét valami őrült, mind itt laktak a környéken. Akkor is állatra, ha jól emlékszem, valamilyen farkasra gyanakodtak… Aztán ahogy elkezdődtek, olyan váratlanul véget is értek ezek a lidérces idők. Az emberek arról beszéltek, hogy a tettes biztos elköltözött, mert forró lett a lába alatt a talaj, de az is lehet, hogy öngyilkos lett, mert nem bírt a tükörbe nézni… Ó, drágaságom, ezt természetesen nem édesanyádra értettem, ő áldott jó asszony volt, csak édesapád halála után megszakadt a szíve a magánytól…

Az álmos tekintetű patikuslány egy ideig némán hallgatta az ismerős, idős asszony szavait, aztán izgatottan felsóhajtott. Sosem gondolta volna, hogy esetleg az alig ismert családja is tartogathat számára meglepetéseket. Talán az előző ilyen a saját anyja volt? Talán tényleg emiatt lett öngyilkos, mert nem tudott megbékélni az igazi énjével, amivé tulajdonképpen az egyetlen lánya is vált? Tucatnyi kérdés villámlott át az agyán, egyik vadabb a másiknál, mégis képes volt magában tartani őket. Még nem jött el a megválaszolásuk ideje, de talán hamarosan…

4 megjegyzés: “Fenevad a városban

  1. Figyelemfelkeltő 😀 Folytatás?

  2. angel8 on 2011-08-05 at 14:36 said:

    Nem valószínű, hogy lesz. Ez csak egy rövid gyakorlás volt, nehogy elfelejtsek írni. 😀

  3. Smaragd on 2011-08-06 at 22:40 said:

    Szia,
    igen tényleg figyelemfelkeltő. Először azt hittem, hogy valami könyvajánló részlet lesz 🙂

  4. angel8 on 2011-08-08 at 22:15 said:

    Köszi. 🙂

Post Navigation