Az én Almám

Mint talán említettem már, karácsonykor notebookot váltottam. K. B., közismert nevén “Jézuska” hozott nekem egy MacBook Pro-t, hogy megszabadítson a régi, Gericom márkájú, és Béla keresztnevű laptopomtól. (Több valós indoka is volt e tettnek: például az, hogy Béla nehéz volt, és állítólag nem tesz jót az ember gerincének az állandó laptopteher cipelése is – a szokásos táskák mellett; Béla már csak adapterről volt képes működni, melegedett és forrósodott, néha makacskodott is; ráadásul Windows futott rajta.) Szóval az én kedves Jézuskám hozott nekem egy álomgépet, amelyről úgy gondoltam, sosem fogom valójában megérdemelni – sőt, talán kezelni sem tudnám, mert előtte ilyen notebook-csodát csak egyszer láttam közelről, és azt is csak nagyon rövid ideig.
Amikor kibontottam az ajándékomat, először el sem mertem hinni, hogy tényleg az enyém. Ki sem mertem nyitni, mert féltem, hogy beleszeretek. (Így is történt egyébként.) Gyönyörű alumínium borítása, hihetetlenül éles képminősége, és teljesen más felépítése van. Angolul.
Az én Windowshoz szokott szemem teljesen elkerekedett, amikor bekapcsoltam, és ismerkedni kezdtem az új barátocskámmal. Első körben elneveztem Almának – elvégre minden barátunknak van neve, nem igaz? Aztán lassan megtanultam kezelni a négy ujjas tapipadját, majd lassan átpakoltam a cuccaimat a Gericomról a Próra. (A 160 gigás vinyón rögtön sokkal kevesebb lett a hely.)
Az angol nyelvű menüt könnyen és hamar megszoktam, az Asztal helyén lévő Dockot pedig a saját igényeimre szabtam. Szerencsére egy csomó program Mac-es változatát meg lehetett találni a neten, amikre szükségem volt – Firefox, Limewire, Openoffice, Skype, VLC, satöbbi; és ami nem lett meg, ahelyett lett más. TotalCommander helyett Forklift, Winrar helyett Zipeg, és hasonlók. (Amit pedig végképp nem sikerült kinyomozni, azt a Crossover megnyitja, noha .exe kiterjesztésű.) (A Mac-ben az .exe helyett .app a programok kiterjesztése.)
Az pedig különösen szuper, hogy több munkafelületet tudok létrehozni az Exposé & Spaces beállításaival. Ez nálam különösen pozitív dolog, mert én általában egyszerre vágok több dologba, és mindig rommá fagyasztottam a Bélát, mire szegény rájött, hogy mit is akartam éppen csinálni, és miért kapkodok. (Állítólag a Macet nem lehet lefagyasztani, noha ezt nekem a három hónapos nyúzása alatt immár kétszer sikerült durván megoldanom. Egyszer a VPN beállítása közben, egyszer pedig Limewire, Vuze (letöltésvezérlő szintén) és Adium használata közben.) Ezen felül néha a Safari (böngésző) szokott makacskodni, amikor nem akarja megnyitni az ötödik-hatodik weblapot.)
Mivel csak egy játék volt eredetileg a gépen, az is a Dashboardon található, tologatós képkirakó (amit egyébként szeretek, mellékelem a fotót), ezért letöltöttem egy Pasziánszt (SolitareXL), amivel azóta sem játszottam. 🙂 Vagy talán egyszer. A Dashboardra egyébként olyan kiegészítőket lehet tenni, amelyek általában jól jöhetnek hirtelen. (Egy gombnyomásra van.) Nekem amolyan post-it jegyzetlapok, i-stat-pro (amolyan teljesítményfigyelő), óra, (kissé hazudós) időjárás-előrejelző, szótár, számológép, és mini-naptár van beállítva. (De lehetne rajta google-kereső, világóra, tőzsdefigyelő, vagy moziműsorkereső is. Vagy akármi más, amit csak letöltenék.)
Olyan gondjaim voltak eleinte, hogy nem találtam olyan honlapszerkesztőt, amivel jutottam volna valamire. Letöltöttem a BBedit-et, és a Textmate-et is, aztán gyorsan meg is váltam tőlük. Az volt a fő problémám, hogy ugye az egész Apple angol nyelven fut, és ha kódot írtam, vagy frissíteni akartam valamit az oldalon, és közbe magyar, ékezetes szavakat használtam, akkor mindezt automatikusan UTF-8-ba mentette el, a nekem kellő iso-ezernyolcakárhány, avagy windows-1250 helyett. És ez összeborította a megírt szöveget, és kiborított engem. Aztán ráleltem a (valójában rámutattak az Applications mappában, milliónyi Adobe termék között megbújó, és számomra ismeretlen) Dreamweaverre, és gömbölyű lett a világ. 🙂 (Itt végre be tudom állítani úgy az encoding részt, ahogy nekem kell – ha jól figyeltem meg, akkor “central european – windows latin 2”, amit használok.) Nem állítom, hogy BBeditben nem lehet ilyen beállításokat eszközölni, talán csak én voltam béna, és vak, amiért nem sikerült. Ez van. Mindenesetre a Dw remekül működik, és simán lenyomja a Frontpaget, ami a kezelhetőségét illeti.
Még elsorolok pár technikai infót, aztán beillesztem a képeket. 🙂 Mint már mondottam, 160 gb-os a winchester, 13″-es monitor, 2,26 GHz proci, 2 gb 1066 MHz DDR3 SDRAM, mágneses tápcsatlakozó, két USB 2.0 csatlakozó, Gigabit Ethernet csatlakozó, FireWire 800 csatlakozó, SD kártya olvasó (írási képességgel), (természetesen dvd-író, wi-fi, és bluetooth is van), beépített iSight webkamera, hét órát bíró akksi, szabályozható billentyű-világítás, Mac OS X 10.6 Snow Leopard szoftver – és mindennek összvissz 2 kg a tömege.
(Van egy csomó olyan tulajdonsága és funkciója, amelyekről fogalmam sincs, mert még nem használtam, nem tapasztaltam ki – ezekről egyelőre nem írok, a régi Macesektől pedig elnézést kérek, ha felszínesnek tűnt a “terméktesztelés”.)
Végszóképpen annyit, hogy nagyon könnyű volt átszokni Winről Macre, nagyon sok hasznos információt találtam a BeszéljükMac.com-on, valamint az Appleblog.hu-n, valamint sokat segített a Kedvesem, és a kutyám (ami a laptop összenyálazási tesztelését illeti), továbbá szeretném megköszönni Steve Jobbsnak, aki nélkül ez a cikk nem születhetett volna meg. 🙂 LOL.
Na de tényleg. Ez egy tök jó gép, rengeteget használom, elegáns és mégis strapabíró, könnyű (ezért általában mindenhova magammal viszem). Oké, aláírom, hogy nem olcsó, de az ember hosszú távra választ notebook-ot, és ha innen nézzük, akkor visszahozza az árát. Igazi kis multifunkciós csodabogár. Nagyon szeretem.

Kapcsolódó linkek:
BeszéljükMac.com
BeszéljükMac WIKI
MacMagazin
Appleblog
Handras és macskája 🙂

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation